Pszichoanalízises babák: a kapcsolatanalízisrõl

Pszichoanalízises babák

Ildi
Mivel csak a cikket ismerem, a következõ alakult ki bennem: Raffai olyasmi, mint egy hipnotizõr, azaz a segítségével valami speciális tudatállapotba lehet jutni, ami a hipnózis jótékony hatásaihoz hasonlóan valamiféle hatással lehet az anya-gyermek kapcsolatra is.
A másik amire emlékeztet az egész, a pár évvel ezelõtti Agykontroll mizéria.
Ami keményen nem tetszik: úgy tûnik nekem, hogy ez a tanfolyamosdi - amelynek az ára itt még mindig nem jelent meg ország-világ elõtt - az egyébként orvosilag felhasználható tudásuk eladását szolgálja, azaz legyen valami bevétel is belõle. Valami, amire bukhatnak újfent a kismamák, és ez jó biznisz, mert kismamák mindig lesznek újak.

Kata
Elõször van egy interjú, ahol kicsit megismerkedtünk egymással, néhány szóban a módszerrel, ez 50 perc volt, 5000 Ft-ba került.
Nekem nagyon szimpatikus volt Raffai doktor is és az, amiket mesélt teljes mértékben megfelelt az elvárásaimnak, valamint a könyvében olvasottaknak. Mivel én úgy éreztem, hogy a könnyebb szülés érdekében nekem és a babámnak is szükségem van erre a "luxusra", úgy döntöttünk a párommal, hogy el fogok járni. Raffai doktor szerint heti két alkalommal érdemes menni, de mivel én majd csak júniusban szülök, megegyeztünk abban, hogy áprilisig csak heti egyszer járok. Egy alkalom 50 perc, az ára 3000 és 7000 Ft között van, azt, hogy végül is mennyit fizetsz, magad döntheted el és az elsõ alkalommal kell errõl nyilatkoznod. Minden hónapban egyszer, egy összegben kell fizetni. Tudom, hogy most majd megindul itt egy hatalmas vita arról, hogy ez ilyen-olyan drága. Tényleg nem olcsó, egyáltalán nem az, és ha lenne már babánk, biztosan nem erre költenénk ezt a pénzt. Én mégis úgy érzem, hogy megéri és egyáltalán nem drágább, mint bármely más ilyen jellegû foglalkozás. Ez, mármint hogy jár vagy nem, mindenkinek a saját helyzetébõl adódó személyes döntése.

Ildi
Nem azért, hogy én legyek az "árvita" kirobbantója, csak elkezdtem számolni. Ha jól értem Kata szavait, akkor az utolsó 3 hónapban heti 2 alkalom, addig, mondjuk mostantól heti 1, az összesen 3*4*2+2*4*1 minimum, azaz 32 alkalom?! Ezt megszorozva a 4000 Ft-tal, az 128 ezer Ft!!! Ezek után a hálapénzes rovatban sokalljuk a dokitól a 40-50 ezret a szülésért?????

KAdri
Én úgy gondolom, hogy szerintem ezt nem igazán lehet a szüléshez hasonlítani, mert szülnie ugye mindenkinek kell, tökmindegy, hogy hogy állsz anyagilag, az elvárások akkor is ugyanazok. Ha vért izzadsz is megpróbálod elõteremteni azt az összeget, amit elvárnak, csak hogy biztonságban érezhesd magatokat, hogy törõdjenek veletek. Ez szerintem azért más, mert nem feltétlenül szükséges, elég sokban áll rajtad és az anyagi lehetõségeiden, hogy megengedheted-e magadnak, vagy egyáltalán akarod-e az egészet. Biztos vannak, akiknek a 3000 Ft is túl sok, de én vagyok olyan kis naiv, hogy azt képzeljem, ez esetben kevesebb foglalkozásra is lehet járni. Ahogy kivettem a Raffaihoz járók beszámolóiból, leginkább a kismamáknak lett fontos és értékes az az 1-2 óra a héten, amit ott tölthetnek. A 4000 Ft meg sokszor másra elúszik egy pillanat alatt (magamból indulok ki, és én sem vagyok a vastagpénztárcájúak táborában, de ha Magyarországon lehetnék, tuti, hogy valahonnan ki tudnám gazdálkodni rá a pénzt) Érdekes, annak soha senki sem számol utána, mennyi olyan dolog áramlik be hétrõl hétre a lakásainkba, ami az adott pillanatban nélkülözhetetlen, vagy annak tûnik, pedig... pl. cigi, kozmetikumok, ruhák, stb. Szerintem nem irreális ár ez egy óráért, amin csak veled foglalkoznak, fõleg azok után, hogy egyes nõgyógyászati magánrendeléseken egy vizsgálat kerül ennyibe, ami kb. 10 perc. Hadd legyen mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, jár-e vagy sem. Ha tényleg fontos valakinek, tuti nem az óradíj fogja visszatartani.

Móni
Ha tehetném elmennék hozzá. DE, én mint pedagógus, akinek szintén vannak magántanítványai, egy óráért 700 Ft-ot kérek, és azért ugye én konkrétan szolgáltatok. Szóval nekem irreálisnak soknak tûnik, amennyit kér egy óráért. Nekem a havi fizetésem nincs annyi a magántanítványokból befolyt pénzzel együtt, mint amit õ naponta megkeres. Hol itt az igazság? Mert ha én is ennyit kérnék egy órárért, akkor senki nem jönne hozzám...

Kata
Maga az óra nekem hatalmas élmény, a kapcsolatfelvétel a babával egy csoda. Mivel én még a terhességem korai szakaszában olvastam a könyvet, hamar elkezdtem beszélgetni a babához, szerintem az is nagyon sokat jelent, de ami az órán történik össze sem hasonlítható ezzel. Raffai doktor egy fotelben ül, te pedig fekszel egy ágyon, õ mögötted van. Elõször megkérdezi, hogy hogy vagy, mi történt veled a múltkori találkozás óta, aztán nagyon nyugodt hangon segít abban, hogy átadd magad a testednek, kikapcsold a külvilágot. Én már eddig is csináltam relaxációs gyakorlatokat, úgyhogy ez az ellazulás könnyen megy, talán ebbõl adódóan hamar fel tudtam venni a kapcsolatot a babával.
Ez szerintem tulajdonképpen egy, a freudihoz hasonlítható analitikus állapot, amikor a benned elõjövõ érzéseket az agy képekké transzformálja és ezekben a képekben látható a baba, a méhed. Amiután megtalálom így a babát, beszélek hozzá, ezt nem hangosan, mert Raffai szerint a belsõ hang sokkal erõsebb. Nekem fontos, hogy a dokit folyamatosan tudósítsam a bennem zajló dolgokról, de ezt mindenki maga döntheti el, lehet végig csendben maradni és semmit nem kimondani is.
Az én kis Bogyókám általában alszik, néha "látom" azt, hogy pillanatokra kinyitja a szemét és "észreveszi" azt, hogy vele vagyok.
Nekem egy nagyon erõs tudatalatti szorongásom jött elõ a második alkalommal, ez az, amirõl részletesen nem szeretnék beszélni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy Raffai doktor segítségével sikerült ezt megfogalmaznom és lelkesen várom, hogy az órákon dolgozzunk ezen, mert úgy gondolom, hogy ha "így maradnék", nagyon nehéz szülésem lenne.

Ildi
Elképzeltem, milyen lenne, ha odamennék. És egy tök idegen személy elõtt mély lelkivilágomat megnyitnám. Ja, amúgy fenti cikkben állandóan "ülés" van emlegetve, Kata fekvésrõl számolt be. Nekem a pszichológusokkal sem volt még dolgom, de ennek az egésznek ez a helyzete valahogy mindig visszatartott. Fekszem elõtte az ágyon, és feltárom életem-gondolataim stb. olyan világát elõtte, amelyik a legbensõbb, legtitkosabb részem talán. Hogyan élitek ezt meg? Nem zavar benneteket ez az érzés?

Cili2
Szerintem valaki vagy hisz, vagy nem a pszichoanalízisben. De aki elmegy, annak teljesen természetesnek kell vennie, hogy kitárulkozik lelkileg egy idegen elõtt, mivel megbízik benne. Ez kb. olyan, mint testileg kitárulkozni a nõgyógyászod vagy bármilyen más orvosod elõtt, csak itt lelkileg.
Ja, még annyit, hogy a nagynéném is pszichoanalítikus, de nem babaanalízises, és csupa jókat mondott nekem Hidas és Raffai munkásságáról, hozzáértésérõl és szaktudásáról, tapasztaltságáról. Én tehát bízom bennük.

Csicsó
A feltárulkozásról pedig nekem is jó tapasztalataim voltak. Sõt, eszembe sem jutott ilyesmi. Valahogy annyira háttérben tud maradni a doktor úr, nem tolakszik a kérdéseivel, az egész nem errõl szól.
(A mai napig emlékszem például a hümmögésére, ami olyan jó érzést keltett bennem. El tudta velem hitetni, hogy a napjának a legboldogabb pillanata, hogy részese lehet a mi élményeinknek.

Kriszta
A pszichoanalízis, mármint a valódi, valóban fekve történik, hogy ellazuljon a páciens, és valóban "megnyíljon".
A valódi pszichoanalízis azonban több évig szokott tartani. Amirõl itt eddig olvasok, ilyen "szezonális" jellegû dolognak tûnik. Kihasználandó, hogy az ember minél többet meg akar tenni a gyerekéért.
Attól még jóleshet, de mi lesz az elõhívott erõs tudattalan szorongásokkal, pl. amikrõl írt Kata? Az ilyesmi NEM JÁTÉK.

Kata
Kriszta, valóban úgy gondolom, hogy az, ami mondjuk belõlem elõjött az órákon nem játék, de egyrészt nagyon biztonságban érzem magam Raffai doktorral, másrészt szerencsésnek érzem magam, hogy ez az egész elõjött a tudatalattimból. Amióta teljes valójában szemlélem a szorongásomat sokkal ügyesebben tudom kezelni és úgy tûnik, szépen lassan megtanulok együtt élni vele. Az, hogy valaha elmúlik-e, nem tudom, de az tény, hogy amióta elõjött a tudatalattimból sokkal könnyebb vele bánni. És ha arra gondolok, hogy ez mennyire megnehezítetett egy csomó mindent az életemben, nem nehéz látnom azt sem, hogy milyen szörnyen nehéz szülésem lenne. Most pedig azt tanulom, arra tanítom a babát, a testemet, hogy ez minél zökkenõmentesebben menjen. Szóval nekem nagyon hasznos ez a heti egy óra és hatalmas élmény!
Ildikó, abszolút megértelek, hogy hülye helyzetnek tartod ezt a fekszem/ülök valaki elõtt és feltárom a legbensõ érzéseimet típusú beszélgetést. Valóban nem könnyû helyzet, de nekem pl. az is egy nagy kihívás volt, hogy át tudjam lépni az ezzel kapcsolatos korlátaimat, le tudjam gyõzni a bizalmatlanságomat, félelmeimet. Szóval én azt érzem, hogy ettõl is fejlõdtem egy csomót. És már most arra gyûjtök testi és lelki energiát, hogy ha majd a következõ babánkkal nem lesz lehetõségem ennyi jóra, akkor is meg tudjak adni neki annyi kellemes érzést, amit Bogyóka megkap. 

Krisztina
Tegnap én is részt vettem az elsõ anya-magzat kapcsolatanalízisen. Bevallom, vegyes érzelmekkel érkeztem az "órára", a környezetemben annyi lebeszélõ és negatív felhangot kellett végighallgatnom odáig (többek között a férjemét is). Viszont kíváncsi is voltam, mit nyújthat az analízis nekem, aki második gyermekem várom, és akinek már szinte az elsõ perctõl fogva szoros érzelmi kommunikációs kapcsolatom van a babámmal. Örömmel szeretném megosztani veletek, hogy nem csalódtam. A pszichoanalízis során nemcsak érzelmi kapcsolatot tudtam felvenni a babámmal, de gondolati, érdemi kommunikációt is sikerült kialakítanom, aminek során elámultam, milyen gondolkodó lény is egy magzat már odabenn, az anyaméhben. Dominik, az én kis pocaklakóm érdeklõdött testvére és édesapja felõl (hol vannak, szeretik-e õt), kérdésemre éreztette velem, hogy jól érzi magát, és feltette a számomra legdöbbenetesebb, de valóban logikus kérdést, hogy mi egyek vagyunk-e. Válaszomra, hogy nem, de annyira, vagy jobban szeretem õt, mint önmagam, újabb kérdést tett fel, hogy vele maradok-e mindig. Mikor a doktor úrtól megkérdeztem, mi lehet az oka, hogy eddig én csak érzelmeket (szeretet, óvás) tudtam kommunikálni a babámmal, most pedig gondolatokat is, azt a választ kaptam, hogy az anya-magzat kapcsolatanalízisben az analitikus a mediátor szerepét tölti be, vagyis segít létrehozni egy olyan erõteret, amely lehetõvé teszi, hogy az anya és magzata magasabb szintû kommunikációt folytathasson egymással. Én ennek a valóságosságáról saját tapasztalatomon meggyõzõdtem.
Az árakról csak annyit szeretnék mondani, hogy amíg van fizetõképes kereslet egy szolgáltatásra az adott áron, addig van létjogosultsága annak a szolgáltatásnak. Mivel pedig nem kötelezõ igénybe venni, így kritizálni sincs értelme, akinek nem kell, az ne vegye igénybe. 

Krisztina
A tudatalatti dolgok elõhozása szerintem hasznos dolog, ami tudatosul bennünk, azt könnyebben fel tudjuk dolgozni, ami tudat alatt bánt bennünket, az ellen nem tudunk küzdeni. A pszichonanalitikusnak tudnia kell kezelni a tudattalanból elõbukkanó dolgokat, aki pedig ebben nem bízik, az döntsön inkább úgy, hogy nem veszi igénybe ezt a szolgáltatást.

Krisztina
Valaki felvetette, hogy a kapcsolatanalízis belekotorhat olyan dolgokba, amelyek felszínre hozatala káros lehet, és amelyet 1-2 alkalom kapcsolatanalízis nem tud megoldani. Nos, egyrészt a kapcsolatanalízis sohasem 1-2 foglalkozásból áll, hanem rendszeres foglalkozás egészen a szülésig. Másrészt a kapcsolatanalízis analitikusa képzett az ilyen problémák kezelésében.
Az is felmerült, hogy mennyiben pszichoanalízis ez a kapcsolatépítés. Nos, valójában nem pszichoanalízis, inkább kapcsolatanalízis, mivel itt nem az analitikus és a páciens közötti kapcsolaton, hanem az anya és magzata kapcsolatán van a hangsúly.
Kedves Kétkedõk! Igen nehéz a tények meggyõzõ erejével bíró bizonyítékokat felhozni egy olyan, viszonylag újkeletû módszerrõl, ami objektív mutatókkal nem mérhetõ. Amit fel tudunk hozni, azok tapasztalatok az analízisen résztvett kismamák babájukkal való kapcsolatáról, szülésükrõl, példák, hogyan segített egyik-másik kismamán a kapcsolatanalízis, illetve az analízis során végzett megfigyelések.

Yoo
Beszélgettem a témáról többekkel, és volt egy vélemény, amit nem egy esetben hoztak fel a p. ellen. Ha valaki amúgy is bizonytalan, és hajlamos az önmarcangolásra, anyai képességének kétségbe vonására (és hát sokan vannak így, sajnos, ki az aki nem aggódik, mindent jól csinál-e, csak ki jobban, ki kevésbé) annak kifejezetten ártalmas lehet a p., ha netalántán nem éli át azt, amit kellene, vagy nem felel meg a p. az elõzetes elvárásainak, még inkább bizonytalan lehet, és azt érezheti, nem teljes értékû szülõ.

Yoo
Azért érdekelne még az, hogy eddig hogy születtek értelmes gyerekek? Mert valahogy azért sikerült.
Másik: nem vagyok biztos benne, hogy segítség kell ehhez. Amikor a fiamat vártam, rendszeresen "foglalkoztam" vele, és eléggé utálok dicsekedni, mert minden szülõ ezt teszi, ami természetes, csak hát láttam én már olyan babát, akire annyira büszkék voltak a szülei és rendkívülinek tartották, közben pedig egy teljesen átlagos kisbaba volt. Szóval a fiamat nagyon értelmes gyereknek tartják, nem csak mi, hanem a gondozónõk a bölcsiben már fejlettebbnek ítélték a koránál (2 éves korától járt), viszonyítási alapom is van, és értelmileg meghaladja a korát. (Ez nem biztos, hogy jó.) És nem jártam vele hókuszpókra. Sõt, ismerek igen kiemelkedõ képességû gyerekeket, de õk sem voltak az anyukájuk pocakjában kiképzésen.
Meglehetõsen kételkedõ vagyok. Újabb divathullám? Az agykontrollhoz hasonlítás valahogy nagyon találó volt, szerintem.

Krisztina
Nem hiszem, hogy divathullám, az anya-magzat kommunikáció egyszerûen egy újabban feltáruló területe az életnek, amit most kezd alaposabban megismerni és elfogadni a tudomány.
Természetesen senki sem állítja, hogy a kapcsolatanalízisben részt nem vett babák nem lehetnek okosak, intelligensek, nyitottak stb. Viszont tény, hogy nem használjuk még ki igazán a magzati fejlõdés során kiépíthetõ kommunikáció lehetõségeit, amely kommunikáció viszont tagadhatatlanul és bizonyítottan pozitív hatással van mind az anyára, mind a magzatra. Mivel az anya-magzat kapcsolatanalízis egyelõre nem bevett orvosi gyakorlat, vagyis nincs rá TB támogatás, Raffai és Hidas doktorok magánvállalkozásként gyakorolják, így nem várható el tõlük, hogy ingyen végezzék, mint ahogy ugye pl. a magánfogorvosok se ingyen adják a kezelést, de ott a negyed órát igénybevevõ fogtömésért szó nélkül kifizetjük a többezer forintos összegeket. Persze lehetne érvelni, hogy ott azért konkrét dolgot kap az ember, míg a pszichoanalízisnél külsõ szemlélõ számára nem mérhetõ az eredmény. A lényeg viszont az, hogy a kapcsolatanalízisben résztvevõ anyuka számára viszont ténylegesen mérhetõ amit kap, és ez máris indokolja a kezelés létjogosultságát.
A Yoo által felhozott érveket mellesleg ugyanúgy fel lehetne hozni bármely pszichológiai kezelés ellen is. Miért, hogy azoknak mégsem vitatjuk létjogosultságát?

Alma
Elolvastam még egyszer hétvégén a babaneten megjelenõ cikkeket (itt megjegyzem, hogy mielõtt beleszóltam volna a vitába, már olvastam ezeket - tehát a vádak alaptalanok! ). Nekem mindenképpen nagyon orvosi eljárásnak tûnik.
Nem akarom bemásolni Hidas György által nagyon szépen megfogalmazott feladatait, azt mindenki olvasta - gondolom.
A kapcsolatanalízis kidolgozása abból a megfigyelésbõl indult ki, hogy a magukkal, környezetükkel konfliktusban lévõ kismamáknál a várandósság ideje alatt, majd a szülésnél több komplikáció lépett fel, vagy kis súlyú gyermekeket hoztak világra, vagy a gyermek is valamilyen személyiségproblémában szenvedett élete során.
A kapcsolatanalízis kísérletei olyan kismamák bevonásaival történt, akik az elõbb leirt problémák valamelyikével küzdöttek. Ezen kismamák egyik része járt kapcsolatanalízisre, a másik nem.
Ilyen alapfelállásból vonták le következtetéseiket: a kapcsolatanalízises babák IQ-ja jobb, kevesebb komplikáció lépett fel a szülés alatt, harmonikus lett a baba-mama kapcsolat, a babák kiegyensúlyozottabbak, személyiségproblémával nem küzdenek. Tehát valamilyen problémával küzdõ anyuka gyermekével hasonlították össze.
Szerintem kellenének olyan kísérletek is, ahol olyan kismamák vesznek részt, akik tervezték a babát, õ maguk is felkészültek a lehetõ legjobban a baba várására, akik netán jógára is jártak. Ezen kismamák egyik része járna analízisre, a másik nem. Ez után lehetne általánosan kijelenteni azt, hogy a kapcsolatanalízis mennyire fontos.

Krisztina
A kapcsolatanalízis valóban a problémákkal küszködõ kismamák kezelése kapcsán fejlõdött ki, azonban azóta már szélesebb körben is alkalmazzák egyértelmûen és bizonyítottan pozitív hatása miatt. Az, hogy innen indult ki, még nem jelenti azt, hogy csak ezen a területen (vagyis lelkileg sérült kismamák kezelésében) lehet hasznos.
A kapcsolatanalízis nem alapfeltétele a természetes szülésnek, mint ahogy a kapcsolatanalízisen részt nem vett kismamák babái sem feltétlenül fejletlenebbek. Ezt nem gyõzöm hangoztatni.
A kapcsolatanalízis nem az egyetlen "üdvözítõ" megoldás, mint ahogy a jóga sem az. Mindkettõrõl (mint ahogy sok más módszerrõl is) el lehet mondani, hogy ha jól használják, akkor pozitív eredményeket lehet elérni segítségükkel, de mindenkinek magának kell eldöntenie, melyik utat választja. Sok választási lehetõség van, a kapcsolatanalízis egy a sok közül, aki kedvet érez hozzá, kipróbálhatja, de ha nem, attól még semmivel sem lesz rosszabb vagy kevesebb, mint a kapcsolatanalízisben résztvett kismamák.

Krisztina
A Raffai féle könyv (Megfogantam, tehát vagyok) is tartalmaz egy táblázatot, hogy melyik hónapban hogyan érdemes foglalkozni a magzattal. Amit nekem Raffai mondott, az az, hogy nagyon hasznos például, ha a kismama minden nap 10 percet hintaszékezik.
Egyébként a kapcsolatanalízis legfõképp arra irányul, hogy az anya belsõ leképezésein keresztül (amibe belejátszik saját magzati élménye, kapcsolatai, környezete stb.) a babában létrejött traumákat, feszültségeket feloldja, így a baba energiáit teljes egészében saját fejlõdésére tudja fordítani, innen ered a kapcsolatanalízises babák fejlõdési elõnye és kiegyensúlyozottsága. Vagyis a kapcsolatanalízises babák NEM okosabbak, mint társaik, csak több energiát tudnak saját fejlõdésükre fordítani.

Ildi
Amin én mindig kicsit kiakadok, az az, amit az óra végérõl írtok. Hogy így meg úgy hagytam ott, búcsúztam el tõle. Ez egy olyan része az egésznek, amit még mindig nem értek. Miért hagynátok õt ott? A kapcsolat - már több óra után akár-  Raffai nélkül nem mûködne? Krisztina arról beszélt, hogy neki ez elõtte is volt, csak változott, mélyült, komplexebb lett. De ha Raffainak van valami technikája, azt nem lehet megtanulni? Tudom, nem szeretitek az Agykontrollos hasonlítgatásokat, de egy olyan módszerrel önállóan, külsõ segítség nélkül is boldogul egy idõ után az ember. Szóval én azon akadok mindig ki, hogy ez mért egy otthagyás, elköszönés, mért kell, hogy vége legyen attól, hogy Raffaitól elmentek?

Kriszta
Most gonosz leszek... azért elköszönés, hogy a kuncsaft vissza is menjen legközelebb.
Bocsi, bocsi...
Most komolyra fordítva: Nekem is szimpatikusabb lenne egy olyasféle tréning, ami megtanít valamire, egy technikára, amitõl önjáróan csinálhatnánk ezt, terhesek és nem terhesek.

Krisztina
Az elköszönés természetes, hogy megtörténik, miért, Ildi, te például nem köszönsz el a gyermekeidtõl, ha elmégy valahová nélkülük, annak ellenére, hogy nem hagyod igaziból magukra õket, tudják, hogy visszajössz? A kapcsolatanalízises kapcsolatfelvétel olyan intenzív és olyan sok energiát igényel, hogy képtelenség lenne megszakítás nélkül, folyamatosan csinálni, így aztán szükségszerû az elköszönés is az óra végén. Nem értem, ez miért tûnik oly negatívnak a számotokra.
Hogy miért csak az analitikus jelenlétében sikerül ilyen mély és kommunikatív kapcsolatot felvenni a babánkkal, arra egyszerû a válasz: ugyanis az analitikus nemcsak passzívan üldögél az órák alatt, és bezsebeli a pénzt a semmiért, hanem intenzíven részt vesz a foglalkozásban, koncentrál, segít, ha kell irányít, támogatja a kommunikációt, átsegít a problémás pontokon, olyan "erõteret" teremt, amelyben mélyebb kommunikáció jöhet létre az anya és magzata között. Mindezt természetesen megfelelõ képzettséggel a háta mögött teszi. Ilyen erõvel megkérdõjelezhetnétek a pszichológus munkáját is, mondván, miért nem tanulhatja meg a kedves páciens egyedül a technikát, amit a pszichológusa alkalmaz. Ugye, most már érzitek a különbséget az agykontroll és a kapcsolatanalízis között?
De ha úgy is lenne, ahogy írjátok, hogy elsajátítható a technika (ami egyébként elképzelhetõ, de a fent leírtak miatt mégsem lehet teljesen olyan mint a képzett szakember irányításával végzett kapcsolatanalízis), akkor például miért nem kritizáljátok hasonlóképp az aerobic edzõket, akik drága pénzért csupán annyit nyújtanak, hogy velük együtt tornázhatsz, ha perkálsz nekik. Nem lenne egyszerûbb otthon egyedül csinálni a gyakorlatokat? Akkor miért jár ennyi ember aerobicra? És miért nem tesz rájuk rosszmájú megjegyzést senki? És mi a helyzet a nyelviskolákkal? Miért nem tanul mindenki könyvbõl meg kazettáról nyelveket? És még sorolhatnám. Mindenki a számára leghatékonyabb még elfogadható megoldást választja, és amíg egy szolgáltatásra van kereslet (amit nem gyõzök eléggé hangoztatni), addig annak megvan a létjogosultsága is, amit lehet ugyan kritizálni, csak éppen teljesen értelmetlen.

Ildi
Én olyasmire gondoltam, mint magyarázat (magamtól), hogy ez olyasmi, mint a hipnózis, ami ugyebár nem megy egyedül, kell hozzá egy hipnotizõr. És végül is valami hasonló a válasz, hogy segít megteremteni a megfelelõ légkört.

Bóbita
A születés után már nem lehet valamilyen kapcsolatot felvenni a babával? Azt mondják, hogy az újszülött és az anyja sokáig szoros lelki kapcsolatban állnak egymással ( szívcsakrák?). Érzik egymás rezdüléseit. Születés után a kapcsolatanalízis már nem mûködik ?

Ildi
"A születés után már nem lehet valamilyen kapcsolatot felvenni a babával?"
De most úgy õszintén. Hát ha már kibújt az a baba, felejtsük el, nincs semminõ kapcsolati lehetõség??

Bóbita
Néhanapján akarva-akaratlanul megbántjuk a gyermekeinket szóval, gondolattal, tettekkel akár. Ettõl még szeretjük õket, de nekünk is lehet rossz napunk. Arra lettem volna kíváncsi - most pontosítok -, hogy ezeket a tetteinket, szavainkat megbánjuk, de a kicsi, még beszélni nem tudó gyermekeinkkel ezt megbeszélni nem tudjuk. Szeretetemet ugyan ki tudom mutatni (és biztos vagyok abban, hogy ezt a babám érzi), de lehet, hogy a kicsikben ez mélyebb nyomokat hagy.

Ildi
Egyébként meg kívülállóként ha végignézem az eddigi tapasztalatokat, akkor én azt válaszolnám a kérdésedre: a pszichoanalízises kontaktus Raffai nélkül nem mûködik ugyanúgy (hisz tudjuk, kell õ a kapcsolathoz), tehát ilyen kapcsolat esélye csak akkor van, ha szépen fogod a babádat, elmész Raffaihoz, leperkálod neki a pénzt. De ha hû akarok lenni a dolog eredeti szövegéhez, akkor ez így sem fog menni, mert (belémkötõk: olvastam az itt elérhetõ cikkeket!) a kapcsolathoz négy dolog kell: 1, mama 2, baba, 3, mama méhe 4,a kapcsolatvezetõ pszichiáter.
Azaz a 3. pontot elég nehéz lehet megszületés után is bevonni.
Szóval szerintem Raffai módszere errõl már nem szól, legalábbis a definíciói szerint. Viszont teljesen jogos a kérdésed, mert ha "megszûnik" az ilyenfajta kapcsolat, és a hagyományos (mindenki által alkalmazott, ismert és ingyenes) kapcsolat nem tudja a korábbi mélységet "hozni", akkor a születés valamiféle visszalépés a kapcsolatotokban. Nem fogja a baba "elszakítva" érezni magát ettõl? (vagy kiderül, hogy ehhez nem is kell a Raffai...)

Krisztina
Az elsõkézbõl származó válasz pedig az, hogy igen, a "lelkek beszélgetése" tovább folytatható szülés, születés után is, ha a méhben kialakul ez a fajta kommunikáció, akkor ez továbbvihetõ, mellesleg pedig nem a kapcsolatanalízissel szembeni ellentmondással, hanem éppen a kapcsolatanalízis természetébõl fakadóan.

Alma
Kriszta elmesélhetnéd, hogy mily módon létezik születés után az un. anya-magzat kapcsolatanalízis folytatása, a lelkek beszélgetése. Továbbra is külsõ segítség kell hozzá? Valaki, aki létrehozza a kapcsolatot, aki úgy mûködik közre, mint Raffai doktor?

Krisztina
Nem, a baba megszületése után nem kell a kommunikációhoz szakember.

Ildi
1.Alapvetoen kíváncsi vagyok rá, hogy mennyire tárgyilagos a szerzõ, mennyire korrekt a kísérleteinek a leírása (lásd pl. a cikkben olvashatott ide-meg oda úszkált, avagy megfordult baba esete : folyamatosan ellenõrizték közben UH-val, avagy ezek a mama meglátásai), és mennyire írja le mindkét oldalt, azaz biztosan léteznek sikertelen kísérletek is, mennyire számol be ezekrõl.
2. Mi változik meg a kapcsolat szempontjából azzal, hogy a baba már nem magzat, hanem csecsemõ, pontosabban azzal, hogy már a méhen kívül van, megszületett?

Kata
Szóval Raffai nem ellenõrzi uh-val ezt az egészet, mert ezek a dolgok nem láthatók. Arról van szó, hogy a méhen keresztül áramlanak érzések a baba és az anya között, az analízis során ezeket transzformálja az agy képekké. Hangsúlyozom tehát: ezek érzések és nem "viselkedés". Az én kis Bogyókám (bocsánat, mától már tudom, hogy Kingus) most pl. azon elmélkedik, hogy ki is õ valójában. A tegnapi órán a Papájáról meséltem neki hosszasan és azt próbáltam neki elmagyarázni, hogy õ és én leginkább abban különbözünk, hogy õ belõlem és a Papájából lett. Szóval ezeket a kérdéseket nehéz lenne uh-val megvizsgálni...
A második kérdésedre már válaszoltak a lányok: attól más az a kapcsolat, hogy a baba születése után nem a méhed lesz a közvetítõ közted és a gyermeked között, hanem a kettõtök közötti közvetlen kommunikáció.

Ildi
Alapvetõen érdekel az, hogy milyen "bizonyítékai" vannak arra nézvést, hogy ténylegesen a babától származó infók szerepelnek, és nem a mama tudatalattija, a vezetõ pszichiáter "sugalmai" (bocs, nem azért, hogy negatív legyen, most nem ugrik be jobb szó) öltenek formát a mama érzéseiben.
Mert a kapcsolatanalízis számomra-szerintem valószínû azzal indult, hogy a mamáknak könnyebb legyen elfogadniuk a másállapotukat, az ezzel kapcsolatos félelmeik-gondolataik elõkerüljenek. És ezt teljesen elhiszem, hogy ez egy pszichiáterrel való terápia során meg is valósítható és teljességgel hasznos is. Ehhez nem fér számomra sem kérdés.
A kérdés számomra az, hogy amit állítólag a baba kérdez-mond-gondol netán cselekszik, mibõl biztos, hogy tényleg õtõle származik? Mint ahogy mások már kérdezték, egyáltalán mennyire tudhat gondolkodni?

Krisztina
Elõrehaladott terhességnél az anya érzi, ha a babája feljebb v. lejjebb ment, megfordult, stb., az enyém is szokott pl. néha "ringatózni" a kapcsolatanalízis során. Korai terhességnél nem tudom, hogyan történt az ellenõrzés, de szívesen megkérdezem neked Raffaitól jövõ hétfõn, ha megint megyek.
Arra nézve, hogy honnan lehet tudni, hogy a kapcsolatanalízisen a babák gondolatait érzi az anyuka, és nem a sajátját, racionális bizonyíték nem tudom, van-e (majd ezt is megkérdezem), én a saját részemrõl már írtam errõl, hogyan érzem, egyszerûen tudom, hogy a babám reakcióit érzékelem. Iszonyú nehéz ezt egzaktul körülírni, egyszerûen érzi az ember. De én már akkor is meg tudtam különböztetni a saját reakcióimat, érzelmeimet a babáméitól, amikor még nem jártam kapcsolatanalízisre. Hogy is mondjam, olyan, mintha nem a saját gondolatod fogalmazódna meg benned, valahogy ilyen lehet a telepátián alapuló kommunikáció is. Ahogy már korábban írtam, nálam ez nem egybõl nyelvileg pontosan megfogalmazott kérdésekben jelenik meg a gondolataimban, hanem elõször érzetekként, amelyek értelmét fokozatosan fogom fel, és magam konvertálom érthetõ gondolatokká. Nem tudom, mennyire sikerült érthetõen leírnom a folyamatot, mindenesetre számomra ez elegendõ bizonyosság, de teljes mértékben el tudom fogadni, ha mások számára nem az.

Krisztina
- A Raffai féle könyvben írt babamozgásokat az anya pocakjában ultrahanggal ellenõrizték az anya-magzat kapcsolatfelvétel alatt (francia kísérlet).
- Hogy honnan lehet tudni, hogy nem az anya saját gondolatai jönnek elõ a kapcsolatanalízis során a "baba szájába téve" - ennek a kérdésnek Raffai szerint nincs értelme, ugyanis amit az anya érez, az a babába is átmegy, és fordítva, így ha az anyában merül fel a kérdés vagy gondolat, az is mindenképp átmegy a magzatba, aki azt a sajátjaként fogja értelmezni.