utolsó reagálás
| Utolsó reagálás | |
| Valóban fõként csak külföldi könyvek állnak rendelkezésünkre a témában, mint ahogy a szóban forgó könyv is az. Emellett számos más könyvet lehet itthon kapni, amelyek szintén nem hazai érdekeltségûek. Sõt, a Huggies „Így fejlõdik a baba” c. kiadványában található egy hasonló, ún. homokóra módszer, amit egy bostoni gyermekorvos fejlesztett ki. Tehát a dolog nem egyedülálló és tényleg óriási a külföldi szakirodalom, de azért nálunk is hozzá lehet jutni jó párhoz. Nem állíthatjuk, hogy kis hazánkban nincs múltja az alvással foglalkozó tudománynak, mert számtalan alváslabor és kutatóintézet létezik. Ez a könyv igen nagy hangsúlyt fektet a felébredés okának kiderítésére és megértetésére, amit számos példával próbál igazolni. Példákon keresztül mutatja be, hova vezet a rossz alvási szokások kialakítása. Ebbe nem tartozik bele az éjjeli szoptatás, hiszen az természetes dolog. Nem hiszem, hogy a felébredés „intelligencia” kérdése lenne. Azt meg végképp nem hiszem, hogy a másfél óránkénti kelés szükséglet. Hiszen így egyikünk sem tudja magát kipihenni, aminek súlyos következményei lehetnek. Ajánlom figyelmébe a következõ néhány internetes oldalt: http://www.babapont.hu/egesz/alvas/alvaszavar.html Amennyiben ezeket elolvassa, talán világosabbá válik Ön elõtt a mi problémánk, és hogy az mennyire nem egyezik az Ön által leírtakkal. Mint már írtam, nem az éjjeli 3 kelés okozza a problémát, azt tényleg könnyû integrálni a család életébe. De az éjjelenkénti 6-8 kelés már semmi esetre sem mondható normálisnak. A fent említett cikkek fényében pedig aligha tartom valószínûnek, hogy létezik olyan könyv, ami ennek a természetes mivoltát ecsetelné. Vonatkoztassunk el egy kicsit az éjjeli szoptatástól. Abban az esetben, ha azt írtam volna, hogy babakocsiban kell tologatni a fiamat minden alkalommal, hogy visszaaludjon, akkor is normálisnak tekinthetnénk a jelenséget? Véleményem szerint cseppet sem. Tejtermelés: valóban elõfordulhat, hogy a hirtelen átállás megzavarja a tejtermelést, de ez könnyen korrigálható átmeneti gyakoribb szoptatással. De hogy valakinek azért kelljen évekig szoptatnia éjjel, hogy nappalra elegendõ teje legyen, ez több mint bizarr. Valóban, a babák nagyon érzékenyek szüleik kedélyállapotára, ez kétségtelen. Abban viszont biztos vagyok, hogy nálunk nem ez volt a probléma forrása. Ezt támasztják alá a fent közölt cikkek és az is, hogy nem csak nálam viselkedett így a fiam. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy elég sokáig bírtam cérnával, igaz, az én türelmem is véges. Talán eltúloztam a szakirodalommal kapcsolatos megjegyzésemet, de levelének bizonyos részei nagyon könyvízûek voltak, de nem állt szándékomban megbántani. Azt gondolom, ha elõbb olvasom ezt a könyvet (vagy más, alvással kapcsolatos irodalmat), akkor meg tudtam volna elõzni a probléma kialakulását. Ebben a helyzetben viszont ezt láttam a legcélszerûbbnek és célra is vezetett. Biztos vagyok benne, hogy a kisfiamnak jót tettem mind közvetlenül, mind pedig közvetve.
Elõzmények:
2003.03.22 | |
