A bárányhimlõvel kapcsolatos tévhitek és közhiedelmek

A bárányhimlõvel kapcsolatos tévhitek és közhiedelmek

 

           

1. A bárányhimlõ enyhe lefolyású, ártalmatlan betegség, és jobb, ha a gyermek minél korábban átesik rajta.

A bárányhimlõ fertõzés ép immunrendszerrel rendelkezõk esetében sem minden esetben veszélytelen betegség. Szinte minden korcsoportban és élethelyzetben okozhat problémát. Kevesen tudják, hogy veszélyezteti a kismamák és magzatuk egészségét, továbbá esetenként súlyos idegrendszeri és légúti  tünetekkel, májelégtelenséggel, baktériumok által keltett felülfertõzõdéssel járhat. Bár a gyermekkorban ritkábban jár komolyabb szövõdménnyel, az újszülötteknél, tinédzsereknél, felnõtteknél a betegséglefolyása súlyosabb, akár halálos kimenetelû is lehet. Tény, hogy a bárányhimlõ következtében meghalt gyermekek 90%-a nem a fokozott veszélynek kitett betegek körébe tartozik.

2. A bárányhimlõs beteg bõrét víz nem érheti, hólyagos kiütéseit cinkes rázókeverékkel vagy más egyéb krémmel kell bekenni.

A bárányhimlõs betegnek nemhogy nem szabad, hanem kell is fürödnie, pontosabban zuhanyoznia és utána törölközõvel – dörgölés nélkül – a vizet óvatosan, de alaposan kell felitatni. A hosszas fürdõzéstõl a hólyagok, pörkök felázhatnak és ez sem jó, tehát nem szabad, hogy a  bõrt sokáig víz érje. A gyermeket ne öltöztessük melegen,  mert a verejtékezés jobban fokozza a viszketést. Mentolos hintõporral enyhíthetõ ez a kínzó állapot, azonban mást a kiütésekre kenni SZIGORÚAN TILOS! A bakteriális felülfertõzés lehetõsége miatt ajánlott  naponta többszöri mosakodás, a rövidre vágott körmök és a tiszta, száraz ruházat.

3. A bárányhimlõs beteg csakis akkortól fertõz, miután bõrén megjelentek az elsõ kiütések.

A bárányhimlõ lappangási ideje 14-21 nap, azonban fontos tudni, hogy a beteg már a kiütések megjelenése elõtt 1-2 nappal fertõz. A vírus cseppfertõzés, a beteggel való közvetlen érintkezés, vagy váladékkal frissen szennyezett tárgyak útján terjed.

4. A bárányhimlõs hólyagok elvakarását csakis azért kell megakadályozni, nehogy csúnya hegek maradjanak késõbb a bõrön.

A hólyagos kiütések elvakarásából nemcsak hegek alakulhatnak ki, hanem a bárányhimlõ egyik gyakori szövõdménye, a hólyagok elgennyesedése és a gennyes  gyulladás továbbterjedése származhat.  Ezért is nagyon fontos az elkaparás megakadályozása, a körmöket rövidre kell vágni és érdemes reszelõvel simává tenni a végüket.

5. A bárányhimlõ egy olyan gyermekbetegség, amit felnõtt nem kaphat el.

Leggyakrabban valóban gyermekbetegségként fordul elõ, de a bárányhimlõ bárkit, bármilyen életkorban elérhet. Olyan létesítményekben, ahol sok ember fordul meg egy helyen, a ragály a fogékonyak között gyorsan terjedhet.

6. A bárányhimlõt mindenki csak egyszer kaphatja el.

A nem ép immunrendszerrel rendelkezõ vagy kemoterápiában részesülõ betegek életük során többször is áteshetnek a bárányhimlõn.

7. A bárányhimlõ fertõzés nem jelent veszélyt sem a betegségre fogékony anyára, sem pedig a magzatra.

A magzat számára a terhesség elsõ három hónapja alatt lezajló bárányhimlõ kb. 10%-os kockázattal bíró, ún. kongenitális varicella-szindrómát okozhat, mely fejlõdési rendellenességgel jár. A méhen belül átvészelt varicella után gyermekkorban még egy bárányhimlõ általában már nem alakul ki, ezeknek a gyermekeknek övsömörük lehet, ami ritkán a szemet is érintheti, és ilyen esetben akár a szaruhártya homályának hátrahagyásával gyógyulhat. Ha a kismama a szülés elõtti 5 napon belül betegszik meg bárányhimlõben, az anyai kockázat növekedése mellett az újszülöttnél súlyos lefolyású, ún. progresszív varicella fordulhat elõ, melynek halálozása kezelés nélkül kb. 20%.

8. A bárányhimlõs betegtõl övsömört lehet kapni.

Az övsömör és a bárányhimlõ kórokozója azonos, de az övsömört nem a bárányhimlõs gyerekektõl kapják el az idõsebbek, hanem a gyermekkorban átélt bárányhimlõ utáni védettség csökkenésével „ébred fel” a mindannyiunk szervezetében ottmaradt vírus, amely a fájdalmas kiütéseket kiváltja.

9. Ha övsömöre van egy terhes anyának, az veszélyes  lehet a születendõ gyermekére nézve.

Nem, mert az övsömör esetében nincs ún. virémia, azaz a vírus nem kerül a véráramba, és nem jut át a méhlepényen az anyából a magzatba.

10. A bárányhimlõ megelõzésére és kezelésére nem létezik megoldás.

A bárányhimlõ elleni védõoltás hazánkban még kevésbé ismert, s a nem kötelezõ védõoltások közé tartozik. Az élõ attenuált (gyengített) vírust tartalmazó vakcina hatékony, tartós immunitás kialakítására alkalmas és kevés mellékhatással jár, melynek alkalmazásával  a betegség szövõdményeivel együtt megelõzhetõ. Így az életkor elõrehaladtával kialakuló betegség súlyosabb lefolyása kivédhetõ, valamint a veszélyeztetett csoportokkal gyakrabban érintkezõk egészsége is megtartható.  Oltással meggátolható a járvány kialakulása gyermekintézményekben és egyéb zárt közösségekben. Alkalmazásával ritkább a felnõttkori övsömör elõfordulása, valamint súlyossága csökkenthetõ. A már bárányhimlõs beteg gyógyszeres kezelése indokolt esetekben ún. vírusellenes készítményekkel (aciklovir) történik, s a kiütések megjelenésétõl számított 24 órán belül mutat bizonyított hatékonyságot.

11. A bárányhimlõ elleni védõoltást csakis a fokozottan veszélyeztettek kaphatják.

A vakcina valóban javasolt például a leukémia ellenes kezelésben részesülõknek és a szervátültetésre kerülõ egyéneknek. Az immunhiányos betegek és az azokat ápoló fogékony személyes oltása is indokolt. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a hõemelkedéssel, rossz közérzettel és kellemetlen, viszketõ bõrkiütésekkel járó vírusfertõzést nem lenne érdemes védõoltással elkerülni. Azok  a szülõk ugyanis, akik indokoltnak tartják gyermekük felesleges, körülbelül 2 hétig tartó szenvedésének megelõzõsét, ugyanúgy élhetnek a védõoltás lehetõségével.

12. Mindig jobb természetes úton átesni egy védõoltással megelõzhetõ fertõzésen, mint védõoltást kapni.

A védõoltásokkal megelõzhetõ természetes fertõzések és a védõoltások között az alapvetõ különbség abban a kockázatban rejlik, ami a természetes fertõzés átvészelése, illetve a vakcináció során felmerül. Míg a védõoltások során legtöbbször csak a szúrás kellemetlenségét és minimális helyi oltási reakciókat kell elviselnünk, a természetes fertõzések során hátra maradhatnak súlyosabb szövõdmények, s adott esetben halálos kimenetelû lefolyás is elõfordulhat.  Mindez nyilvánvalóan túl magad ár a védõoltással megelõzhetõ fertõzések természetes úton való átvészeléséért.

13. A védõoltások gyengítik az immunrendszert.

A természetes úton bekövetkezõ vírusfertõzések valóban legyengíthetik az immunrendszert. Ilyenkor a szervezet nem képes a szokott hatékonysággal szembeszállni a kórokozókkal. A vakcináknak nincs ilyen hatásuk, mert elölt vagy legyengített fertõzõképességû élõ vírust tartalmaznak, amelyek nem képesek az immunrendszer gyengítésére.

14. A védõoltások megterhelik a gyermekek immunrendszerét.

Habár a felnõtt szervezet többféle ellenanyagot tus elõállítani, mint a kisgyermeké, még a csecsemõk immunrendszere is legalább százezerféle mikroorganizmus ellen képes ellenanyagot termelni. A gyermekkori védõoltások így az immunrendszer kapacitásának csak század százalékos részét „kötik le”.

 

Az Avantgarde Group szervezésében Oltás vagy tûzoltás… címmel 2003. október 21 –én megrendezett kerekasztal-beszélgetés a fertõzõ gyermekbetegségekrõl és megelõzésükrõl háttéranyaga.
A beszélgetés szakmai résztvevõi voltak:
Csiszár Lászlóné, a MAVE titkára a fertõzõ gyermekbetegségekkel kapcsolatos védõnõi tapasztalatokról.
Dr. Mészner Zsófia, gyermekinfektológus a bárányhimlõ szövõdményeivel és megelõzésével kapcsolatos közhiedelmekrõl és tévhitekrõl.
Dr. Lintner Ferenc, szülész-nõgyógyász a fertõzõ gyermekbetegségekrõl a várandósság idején. 

Prof. Dr. Budai József, csecsemõ és gyermekorvos, a fertõzõ betegségek szakértõje a védõoltásokról szerzett 50 évnyi tapasztalatokról.


2003.10.28

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?
X
Babázz lazán! - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó