depresszió

Kialakulásának alapvetõ okait és mechanizmusát tekintve nem érdemes különválasztani a gyermekágyi depressziót és az egyéb depresszióformákat.

Mint minden testi és lelki betegség esetén a depresszió hátterében is soktényezõs oki folyamat szerepel. A fertõzõ betegségek kialakulásának meghatározásával párhuzamot állítva: a kórokozó, a külsõ, környezeti hatások és az adott személy érzékenysége, fogékonysága határozzák meg, hogy kialakul-e az adott betegség vagy sem. Bár ismételten felmerül annak lehetõsége, hogy a depressziót vírusok okozzák, illetve szerepet játszanak a kialakulásában, biztató eredményeket értek el a vírus ellen ható gyógyszerek alkalmazásával, az ezzel kapcsolatos vizsgálatoknak egyenlõre nincs olyan eredménye, amely eszközül szolgálna a gyakorlatban a depresszió megelõzésében vagy kezelésében.

Az egyéni vulnerabilitást örökletes tényezõk alapozzák meg. Ezt bizonyítja számos olyan vizsgálat, amely depressziósok és nem depressziósok (un. kontroll csoport) családjában követte nyomon a betegség elõfordulását. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a kétfázisú (un. mániás-depresszió) depresszióban szenvedõ betegek hozzátartozóiban a betegség 10-18-szor gyakrabban fordul elõ, mint a kontroll személyben. Az egyfázisú depresszió rizikója a beteg hozzátartozóiban 2-3-szoros.

Az öröklött hajlamra rakódnak rá, ezt módosíthatják a korai életévek tapasztalatai: az anya-gyermek kapcsolat milyensége, a nevelési módszerek, a családi légkör. Ezek a tényezõk határozzák meg, hogy hol helyezkedünk el azon a széles skálán, ami azok között húzódik, akik extrém súlyos negatív élmények hatására sem betegszenek meg, és akik láthatólag nyilvánvaló ok nélkül lesznek depressziósak.

Az un. környezeti tényezõ a depresszió esetében olyan stresszt okozó életeseményeket jelöl, ami beindítja a betegség kialakulását. Számos olyan életesemény van, ami kimerítheti alkalmazkodóképességünket.
Vannak olyan életszakaszok, amikor a stresszt okozó hatások fokozottan vannak jelen, és amelyek az emberek nagy része számára jelentenek pszichés terhelést. Ezért van az, hogy a depresszió elõfordulása bizonyos életszakaszokban olyannyira jellegzetes, hogy külön nevet is kap ez alapján a betegség, pl. idõszaki depresszió és ilyen a gyermekágyi depresszió is.

A depresszió kialakulásának okai mellett a kialakulás mechanizmusára is többféle elképzelés van. Ezek két fõ csoportra oszthatók: biológiai és pszichológiai elméletek. 
A biológiai elméletek a depresszió tüneteinek kialakulását az idegrendszer szerkezeti és funkcionális (mûködésbeli) eltéréseivel, a neurontranszmitterek (idegrendszeri átvivõanyagok) pl. nerotonin szintjének változásával magyaráznak.
Másféle módon közelíti meg a betegség kialakulását a pszichológiai személet: A pszichoanalítikusok szerint a kora gyermekkori fejlõdés során bekövetkezõ traumatizáló események, pl. az anyai szeretettõl való megfosztottság a fejlõdés elakadását okozza. Késõbb az egyén, ha valós vagy vélt fenyegetéssel kell szembenéznie újraéli - nem tudatosan - a korai veszteséget.
Az un. kognitív teória szerint a depressziós egyénekre jellemzõ egy sajátosan torzult gondolkodási minta, egy negatív szemlélet önmagáról, a világról és a jövõrõl, és ez a gondolkodási minta aktiválódik stressz-helyzetekben. A depressziós egyén az információkat kedvezõtlen irányba torzítva dolgozza fel, az emlékképek körül szelektíven csak a kellemetlen, negatív emlékeket idézi fel. (Fontos megjegyezni azonban, hogy ezek nem tudatos folyamatok!)

Mit tehetünk tehát a depresszió (akár a gyermekágyi depresszió) kialakulásának megelõzése érdekében?
Mivel a genetikai adottságunkat egyenlõre nem tudjuk megváltoztatni, az esetleges kedvezõtlen korai hatásokat sem tehetjük semmissé, amelyek bennünket értek, személyiségünket kell ellenállóbbá fejlesztenünk. A különbözõ pszichoterápiás vagy személyiségfejlesztõ módszerek az egészséges emberekben is segítenek a stresszel való megküzdõképesség, a konfliktus kezelõ képesség fejlesztésében, az önismeret javításában. Feltárhatják a minket ért pszichotraumákat, segítik ennek feldolgozását. A személyiségünk fejlesztése azért is befolyásolja a stresszel való megküzdõképességünket, mert a személyiségünktõl is függ az, hogy egyáltalán mit minõsítünk megterhelõ, stresszt okozó eseménynek.
Pszihoterápiát az erre megfelelõen kiképzett szakemberek, elsõsorban pszichiáterek és pszichológusok végeznek.

Dr. Molnár Andrea pszichiáter