Hétköznapi mesék

 Mindenkinek vannak meséi, nekem a mindennapi pillanatokban születnek a legszebbek. Sõt, munkálkodni sem kell rajtuk, hiszen élnek bennünk, itt van minden körülöttünk. Csak el kell õket mesélni.

Ne gondoljátok, hogy ezeken az oldalakon hétrõl-hétre csodálatos történeteket fogok írni, ahol gyõz a jó, a gonosz elnyeri méltó büntetését és ásó, kapa, nagyharang, happy end-el végzõdik minden!  Én inkább szeretnék néha sírdogálni a sorok között, amikor elönt a hangulat. Néha pedig szeretném kiröhögni magam-magunkat szenvtelenül. Lesznek napok, amikor az asztalra csapok dühömben, vagy romantikusan, álmodozva csorgatom a betûket. Néha anyuka leszek, akibõl elõ tõr az anyatigris. Máskor egy diáklány leszek, aki munkából rohan vizsgázni, majd este kiosztja a családját leányostól, férjestõl, amikor kitör a feszültség. És nõ is leszek, a hódító, vagy esetleg a szende nyuszi, megeshet, hogy vágyakozó csitri. Mert ilyen vagyok. Mert ilyenek vagyunk, ilyen kis különlegesen hétköznapiak.  
Wentzel Viktória

2002.10.09