Alvás
| Aludj kicsim, aludjál | |
|
Mottó: A nagyfiam. aki háromnegyed óránként ébredt éjjel, de letenni sem lehetett, csak nehezen, mire végigpróbáltunk minden "módszert", kb. másfél-kétéves kora körül elkezdett aludni. Szóval kitartás. Elsõ hetek A Babám 3 hetes múlt. Elõször 2 hetesen, másodszor 3 hetesen fordult elõ, hogy 5 óra hosszanti alvás után fel akartam ébreszteni enni, de ez az ébresztés 1,5-2 órát (!) vett igénybe. Már mindent kipróbáltam, reagált is álmában, de nem igazán akart felkelni. Az orvos - nem éppen meggyõzõen - azt mondja, hogy ilyen a Baba, szeret aludni, hagyjam aludni. De azt is mondja, hogy max. 5 órát hagyhat ki evés nélkül. Ez a nehéz ébresztés aggodalommal tölt el. Ilyesmit én is hallottam (hogy 5 órát hagyhat ki a baba evés nélkül), de nem hiszem, hogy létszükséglet. Az egyik barátnõm mindhárom gyereke KÉT HETES KORÁTÓL átaludta az éjszakát! (irigylem is érte nagyon). Tehát õk 8-9-10 órát aludtak, mégis itt vannak, egészségesek, - 14 éves a legnagyobb, 6 éves a legkisebb, ennyi idõ alatt már kiderült volna a baj . Ugyanígy jártam, mint Te. A kórházban fel kellett keltenem, mert a nõvérek rágták a fülemet. Több-kevesebb sikerrel sikerült felébresztenem. Amikor viszont hazajöttünk, egy éjszaka mi is kb. fél óráig ébresztgettük, mikorra felébredt annyira, hogy tudjon enni. Na, akkor mondta anyukám, hogy sem én, sem a húgom nem kelt fel éjszaka enni. Attól kezdve nem keltettük fel mi sem és a mai napig átalussza az éjszakákat, (most pl. még mindig alszik, pedig 7-kor szokott ébredni ) és a gyarapodásával sincs semmi gond: most múlt egy éves és 11 kiló. Együtt alvás Mi sem aludtunk át 10 hónapja egy éjszakát sem. De már megszoktam. Vettünk egy óriási franciaágyat, így nem kell egész éjszaka hurcolászni a gyerekeket vissza az ágyukba. Tudom, hogy ez nem a legjobb módszer, de így legalább tudunk pihenniMona De, állítom, hogy a legjobb módszer! És mit tegyen az, akinél nem válik be ez a módszer? Nekem egy éves a kisfiam, de még nem aludt át soha egyetlen éjszakát sem. Ha közöttünk alszik, ugyanúgy felsír akár óránként vagy gyakrabban is... ráadásul annyit forgolódik, hogy nem tudok tõle aludni, és mindig kitúr a helyemrõl, az ágy szélén egyensúlyozom fél éjszaka ébren. Mi is az ágy szélén "lapraállítva" aludtunk, ezért vettük meg a franciaágyat (2m x 1,8)egy tuti ágybetéttel. Igaz így jelentõs teret vesztettünk az amúgy sem túl nagy lakásból, de ez már a Lakberendezés Panelban címû topicba tartozna. De megérte!Persze ez nem azt jelenti, hogy azóta végigalusszuk az éjszakákat. A pici lányunk annyira megszokta az anyuillatot, hogy csak mellettem hajlandó aludni. A védõnõnk azt tanácsolta ,hogy néhány éjszakát hagyjuk sírni, majd rájön, hogy nincs értelme. Sajnos nem vált be a módszer, nem adta fel, és gyõzött. Még anyatejes, és nagyon szereti, még éjszaka is többször szopni akar, talán ezért sem tudjuk "kitenni" az ágyunkból. A nagyobbik pedig fantáziál, farkasok laknak a szobájában, ezért jön át minden éjjel, és a hajamat tépkedve alszik el. A gyerekágyakat olcsón eladnám. Mona Én a második gyereknél jutottam oda, hogy magam mellé tettem aludni. Hát, lehetett volna korábban is ennyi eszem, nyugodtabb éjszakáink lettek volna az elsõ babával is. Most Benke, a harmadik fiam az elsõ perctõl kezdve mellettem alszik. Néha ébredezik, de jóval kipihentebb vagyok, hogy mellettem van. Gyors szopi, és alszunk tovább. Ráadásul igaz, amit olvastam, hogy összehangolódik az alvási ciklus. Tényleg egyszerre ébredünk, így kevésbé visel meg a dolog. Van amikor gyakrabban ébred, pl. fogzás, de van amikor átalussza az éjszakát. Nekünk egy nagy francia ágy van, és mellé van téve a rácsos ágy, de rács nélkül, és egy szintbe hozva. Így hely is van, és össze is vagyunk bújva. Nálunk is a nagy ágy vált be.. Igaz mi most már 6-an vagyunk, ezért a férjem néha a gyerekek helyén köt ki! De ez azért elég ritka manapság.. A harmadik gyerekünk volt nagyon "átjárós", hozta a kis párnáját meg a takaróját és jött..! Egy idõ után letettem arról, hogy visszavigyem azután, hogy elaludt, mert visszajött. Cca. 2 éves kora körül ritkultak az átjárások, mostanra (3.5 éves) pedig egyenesen ritkaság számba megy. Nekem a fiam 4,70 kg-mal született, így esélyem sem volt, hogy legyen azonnal annyi tejem, hogy csak szopni tudjon. / Nem is vagyok az az "alkat"./ A lényeg, hogy elsõ pillanattól kezdve külön szobában-külön ágyban-aludt, inkább mi aludtunk mellette matracon. 15 hónapos koráig még éjszaka is evett 1x, de aztán úgy gondoltam, elég! Egyszer vizet vittem Neki a tej helyett, azóta átalussza az éjszakát.Tudom, hogy sokaknak nem fog tetszeni amit írok, de ez az együtt alvás azért nem tetszett nekem sosem, mert az unokanõvéreméknél a 8 éves kislány a mai napig átmegy az ágyukba aludni. S azért valljuk be egymás között... Milyen úgy az ember szexuális élete, ha közben arra figyel, hogy ne ébredjen fel a gyerek? Kriszta A szülõ melletti alvásról szeretnék mondani valamit. Az én fiam/5/ 3 hónapos korától aludta végig az éjszakát, majd kb. 1 éves korától újból minden éjjel felsírt legálabb 10x. Már tiszta alvajáró voltam se Õ, se a férjem se, én nem tudtuk magunkat kialudni rendesen heteken át. Mi is a rács nélküli kiságyban alvást választottuk 1 éves kislányunk számára. Sokszor (4-5) felébredt éjszakánként, szopizással aludt vissza, engem teljesen kifárasztott, így kénytelen voltam magunkhoz venni. Pár hónapig így aludtunk hárman a francia ágyban, de késõbb már nagyon kényelmetlen volt, sokat mozgott, rugdosott. Így találtuk ki, hogy a kiságyat az ágy végébe állítottuk, és levettük az egyik oldalán a rácsot. Hetek óta nyugodtan alszunk, van, hogy átmászik hozzánk, de pl. tegnap 9-tol 8-ig aludt a saját helyén. Én a másik oldalt képviselem: nem tudok rendesen aludni, ha az ágyamban vannak a gyerekek is. Ezért mindkét gyermekemet arra szoktattam, hogy saját ágyukban, egyedül aludjanak el. Akik hozzám hasonlóan éreznek, azokat bátorítanám, ne legyen lelkiismeret-furdalásuk, hogy nem bújtatják gyermeküket maguk mellé az ágyba: a babának is érdeke, hogy az anyukája kipihent legyen, és jól érezze magát, hisz így tudja a legtöbbet nyújtani a családjának. Zokni, halózsák Hogyha nagyon meleg van (mint most ) akkor Ti a babákat hagyjátok aludni csak egy szál kis body-ban zokni nélkül is akar? Nem tudom miért de ez a zoknizás a "heppem" mindig attól félek, hogy esetleg a lábacskája hideg és így megfázik. Ti mit gondoltok? Csilla Én hagyom rövidujjú bodyban zokni nélkül aludni õket. A nagyobbik mindig kitakarózik ( majdnem 3 éves ), de még nem fázott meg. Remélem nem is fog. Bár hozzá van szokva, mi melegvérûek vagyunk. Télen éjszakára sem fûtünk, egy pizsi + zokni és kész. A kicsi még velünk alszik, õt azért takargatom, de szokja a dolgot.Bóbita A zokni nekem is heppem. Nagyon melegben rövidujjú kombidressz és pamut zokni (ami reggelre néha nincs már rajta). Varrtam egy hálózsákot flanelból, ezt használom olyankor, amikor a bélelt már meleg, de kell valami takaró még. Benke fiam ébredezik, ha melege van. Nem tudom mi lesz nyáron... Érdekes ez a zoknizás! Mi a véleményetek a hálózsákról??? A férjem kimondottan utalja a zsákot ! Csilla Abszolút zsák párti vagyok. Lehet kapni egész nagy méretekben is, ha úgy érzitek kényelmetlen Sophienak, akkor esetleg nagyobbra kéne cserélni. Az enyémek nagyon megszokták, bár nyáron a kánikulában nem használjuk, viszonylag simán visszaállnak rá õsszel. A nagyfiam már 7 és fél éves, és még mindig zsákban alszik, most vagyok úgy vele, hogy ha jön a jó idõ, lekerül róla, utána már megpróbálom a takarót. Nekem nagyon megnyugtató az, hogy nyugodtan forgolódhatnak éjjel, nem kell állandóan bemászkálni, hogy vajon van-e még rajtuk takaró. Hálózsák: mi kölcsönkaptunk egyet, Ábel nagy ló, 100 cm körüli már, és a hálózsák jó rá. Tehát lehet kapni két év felettiekre is. Patentos, ujjatlan. Néha ki tud belõle bújni, de hogy hogy csinálja? (Igaz, ez fél év alatt kb. háromszor fordult elõ). Én is abszolút hálózsák-párti vagyok, nagyon utálatos dolog két-háromóránként felébredni és kókadtan odakocogni a csemetéhez, hogy ugyan kitakarózott-e már... Nekem kétfajta tapasztalatom van. Szopi, cumi, víz... A mi kislányunk 11 hónapos. Szerintem nem alszik igazán rosszul, de amióta több cumit raktunk az ágyába még jobb lett a helyzet. Így bármerre fordul talál egy cumit. Az én fiam 22 hónapos koráig nem aludta át az éjszakát!! Azt hittem, megbolondulok a végére. Aztán vki azt tanácsolta, hogy hagyjam sírni. Az elsõ éjjel öt percig, a második éjjel tíz percig, a harmadik éjjel 15 percig. Ennyit azért kibír egy vérzõ szívû anya is. (Meg a gyerek is). És a negyedik éjjelre átaludta az éjszakát!! Nálunk az éjszaka átalvása sima ügy volt. 9 hetes kora óta átalussza. Este 8 kor letettem, de elõtte szopizott, annyi ideig, amíg akart. Általában kb. 15 perc alatt szemmel láthatóan jóllakott, utána már csak cumizott. Ezzel elértem, hogy elaludt és éjjel nem kelt fel, és leszokott az ujjszopásról 3 hónaposan. Azt mondták az okosok, hogy elég cicit kapott és nem igényelt más cumit. Nekem egy egyéves kisfiam van. Szerencsére nekünk nem volt gondunk az éjszakai alvással. 6 hetes kora óta minden éjszakát átalussza evés, ivás nélkül. Leírom, hogy hogy értem ezt el, hátha valakinek segít. Az elsõ 6 héten mellettünk aludt az ágyban, mert nem mertem egyedül hagyni a bölcsõhalál miatt. 6 hetes korára elérte a 4,5 kg, ezután a szervezetének nincs szüksége éjszaka evésre, ivásra csak reflexszerûen ébred fel. Odatettem magam mellé az ágyba és amikor elkezdett ébredezni adtam neki szõlõcukros vizet (gyógyszertárban lehet kapni kimérve a szõlõcukrot). 3 napig csináltuk így és azóta egyszer sem kel fel éjszaka. Az a titka, hogy oda legyem készítve minden az ágy mellé, ne kelljen felkelni, villanyt kapcsolni és a gyerek is még csak elkezd ébredezni, megkapja a vizet és visszaalszik. Sajnos nem értek egyet Tibimamával. Egyfelõl idejétmúlt a nézet, miszerint x kiló fölött nincs szüksége a babának az éjjeli evésre-ivásra. Másfelõl a cumisüvegbõl ez az jellegû módszert rengetegen próbálták, és volt akinek bejött és volt akinek nem. Viszont ez utóbbi esetben az ember gyereke éjjeli anyatej helyett cukros vizet kap, cumisüvegbõl... Apropó: a szõlõcukor is károsítja a fogakat? (egyébként akkor én már inkább magamat készíteném oda az ágy mellé)Szerintem Tibimamáéknak egyszerûen szerencséjük volt. Mint ahogy a 3-ból kettõvel nekem is. Persze ettõl még lehet, hogy valakinek szintén ez fog bejönni. Ildi Ezzel a módszerrel nekem az a gondom, hogy az újszülött bélrendszerének a legideálisabb az anyatej. Az anyatejtõl egy bevonat képzõdik a beleken, amit minden más folyadék, táplálék károsít. Na, persze van olyan helyzet, amikor sajnos kell adni mást is, de csak indokolt esetben. Arról, hogy ezt a 4.5 kg.-os határt honnan vették, és miért pont ez, nem találtam eddig kutatási eredményt, bár eléggé belerágtam magam a csecsemõk alvási szokásai témába. Ez egy olyan elmélet, mint a három óránkénti etetés. Nekem a három gyerek közül a nagy nagyon nem aludt, és semmilyen módszer sem segített. A többinél feladtam a módszereket, és ez bevált. Magam mellé tettem õket, szopizhattak amikor és amennyit akartak, mégis átaludták az éjszakát egy idõ után. Most a pici a fogzásnál viszont ébredezett, sokszor 4-5 ször is szopizott. Amikor kinõtt a foga, ismét átaludta az éjszakát. Na ennyit a rossz szokások kialakítása címû elméletrõl. Én anno a kisebb fiamnál akkor döntöttem úgy, hogy már biztos nem az éhség kelti, amikor már egy nap kétszer kapott fõzeléket, a másodikat este felé. Ilyesmit is hallottam többfelé, hogy már bevált sûrû ételt adni este, akkor azzal biztos el van a pocija sokáig. Meg persze, amikor 5-6 (-8) szor ébred éjjel egy baba, akkor az szinte tuti, hogy nem éhség. A többségnek azt hiszem, ilyenkor a mamára (papára) szeretetre, gyöngédségre van szüksége. Sok helyen meséltem a kisebb fiam, akinél ez a döntés 8 hó körül jött, és az egyre késõbbb veszem fel módszerrel egy hét alatt leszoktunk az éjjeli szopiról. Ezzel együtt, alkalmanként, még 2-3 évesen is volt olyan, hogy felébredt éjjel, és bizony oda kellett menni, ott ülni mellette, mert pl. rosszat álmodott. Vagy tipikusan, ha este érte valami baleset, vagy megrázkódtatás. A nagyobb fiam anno 3 hetesen lényegében átaludta az éjjelt, két hónaposan este 8-9 -tõl reggel 8 ig aludt. Ellenben késõbb, talán 4-5 hónapos kortól ébredezett újra éjjel. Én már akkor nem akartam újra szoptatni (ma már tudom, hogy ez esetleg hiba volt), és cumit kapott. És aztán sokszor éjjel órákat üldögéltünk, karunkban vele, mert ha letettük felébredt. Két éves múlott, amikor elhagyta a cumit, majd késõbb megtanult egyedül elaludni. A védõnõm egyszer azt mondta: " A gyerek nem buta, tudja, mindig kéznél van "cselédség" ". Nagyon jó fej nõ, az elsõ babámat úgy vártam, mintha már a 3. lenne, annyi segítséget kaptam Tõle. Õ mondta a vizes ötletet is, és azt, hogy 1 éves koráig szinte természetes, ha egy gyerek éjszaka felébred.Egyébként így, hogy fiam elsõ pillanattól külön aludt tõlünk, sosem volt gond, hogy egyedül menjen aludni. Most 3,5 éves és teljesen egyedül - egy "jóéjt puszi" után-, már alszik is. Lehet, hogy az elején drasztikusak voltunk Vele, de olyan jó, hogy nem 1,5 óra, míg elalszik. S egy kérdés a több gyermekes szülõkhöz.. Mi a jobb: Ha a születendõ kistestvér az elsõ pár hónapban a mi szobánkban van, persze kiságyban, vagy ha azonnal a gyerekszobában a testvérével? Kriszta Mi akkor tettük a kicsiket össze a naggyal, mikor már nem ébredtek éjjel, és a napi ritmus (esti fekvés reggeli kelés) már lényegében azonos volt. Nekünk bejött így. Nálunk is ment, amikor egy szobában voltak hárman, a kicsik álmosak voltak, de a nagy nem hagyta õket aludni. Ekkor volt olyan, hogy nekiálltam olvasni, lehetõleg olyat, amit maguktól sose választottak ki (ilyenkor még annak is örültek, amúgy meg jó könyvek voltak). Na ekkor kb. 1 óra olvasás után a kicsik elaludtak, nekem majd leragadt a szemem, a nagynak meg esze ágában sem volt aludni...(amúgy õ tán sose aludt el meseolvasáskor, annyira érdekli, hogy képtelen közben elaludni) Kitartás lányok, én a nagy kölkeimmel visszairigylem azokat az idõket, az összes gondjaitól függetlenül! Ildi Az én kisfiam 10 hónapos és kb. 2,5 hónapos korától átalussza az éjszakát, kb. azóta sajnos már nem is szopik. Amíg szopizott, utána az ölemben aludt el, majd le tudtam tenni, anélkül, hogy felébredt volna. Késõbb csak úgy volt hajlandó elaludni, ha én vagy a férjem a lábunkra fektettük és úgy ringattuk. Majd jött egy idõszak, amikor - bár esetenként 1 óra hosszáig is eltartott - dünnyögött magában egy darabig elalvás elõtt, de nem sírt. Késõbb kezdett nehezebben menni az elalvás. Elõfordult, hogy sokáig sírt és semmire nem nyugodott meg, ekkor - végsõ megoldásként - kapott egy cumit, amire megnyugodott és sikerült elaludnia. Eleinte még elõfordult, hogy nem mindig kellett neki a cumi, késõbb már csak azzal aludt el. Kb. 1 hónapja viszont cumival is hosszabb ideig - akár fél óráig is - sírdogált, s amíg el nem aludt, mellette kellett lenni. Ezidáig legalább 1 éjjeli lámpa égett a szobában. Ekkor kipróbáltuk, hogy teljesen sötétben hagyjuk, s ez eddig nagyon bevált. A cumi ugyan azóta is kell neki, viszont a " jó éjszakát puszi " után lefektetve szép csendesen pár perc alatt elalszik. Anikó 1 eves 2 hónapos fiam meg mindig nem alussza át az éjszakát. Hat hónapos koráig szoptattam, éjszaka is, mikor abbahagytam megszokásból mindig felsírt. Hát mit tudjak vele csinálni, sírni nem hagyhattam (egy szobában vagyunk vele), felvenni nem akartam, odaadtam a cumisüveget teával. Hát szerintem ez a legrosszabb dolog amire rá lehet szoktatni. Mai napig is felsír, kéri az üveget. Ha jó az éjszakám csak háromszor négyszer költ fel, gondolhatod, ha rossz egész éjjel fent vagyok. Kipróbáltam már mindent, jó sokat sétálok vele a friss levegõn, lefekvés elõtt fürdetem, próbálok egy lefekvési programot kialakítani, amelyik minden este ismétlõdik. Elaludni elalszik egyedül, de úgy 2 után kezdõdik a cirkusz. Hajnali 4-5 között megkapja a reggeli tejet, s akkor 7-ig alszik. Szóval nem vagy egyedül, de tanácsot nem tudok adni. Csak annyit NE ADJ NEKI TEÁT. Most utólag sok szakember és ismerõs mondta, hogy errõl sokáig nem fog lemondani magától. Sírni meg nincs idegem hagyni. Robimama Kiolvastam a csecsemõtáplálási tudnivalókat. Ott az anyatejes/tápszeres táplálásról vegyes étkezésre átszokni akarás okaként megjelölik azt is, hogy a baba éjszaka gyakrabban ébred és nem igazán lehet teával/vízzel megnyugtatni. Ennek oka, hogy az eddigi táplálék nem elég kalóriadús, tehát nem elegendõ számukra. Elsõsorban nagy babákra jellemzõ, nem tudom nálatok mi a helyzet?! A könyv címe: Patsy Wstcott: Csecsemõk és kisgyermekek egészséges táplálása.Gondolkodj el, hátha segíthet az étkezésen való változtatás. Merci Éjszakai vándorlás Én is elmondanám, nálunk mi jött be. Kislányom szépen aludt a kiságyban, amíg meg nem tanult fordulni, ekkor folyton beakadt a rácsba, keresztbe feküdt, nem fért el. Mivel még szoptattam, átköltözött a mi franciaágyunkba. Egy éves volt, amikor lett külön szobája, ekkor vettem egy 200x180 cm matracot, varrtam rá huzatot, és azóta ezen alszik. Nem alszik el nélkülem, de ha elaludt, ami kb. fél óra, én kijövök. Ha netán éjszaka felébred, viszem a takarómat, mellébújok, és alszom vele. Amíg kicsi volt, körberaktam plédekkel, hogy álmában le ne guruljon az ágyról. Amúgy nyolc hónaposan inkább csak szomjas volt éjjel, mint éhes, ezért cici helyett vizet kapott, és szépen visszaaludt. Így a gyerek is jól alszik, én is kényelmesen elférek, és többnyire a párom mellett ébredek reggel. Amúgy nekünk nem vált be, hogy hagyjam éjjel sírni, mert addig sírt, amíg össze nem hányta magát, reszketett, és inkább úgy döntöttem, nem kínozom. Végül is elõbb utóbb eljön az az idõ amikor már nem velem akar majd aludni, addig meg olyan jó odabújni egy-egy hajnalban hozzá. hátha másnak is jó, ha nem a gyerek alszik a szülõi ágyban, hanem a szülõ a gyerekágyban! Ne aggódjatok lányok! Atiapuka Az én lányom két éves koráig teljesen magától aludt el, azóta (most 3.5) csak úgy, ha lefekszünk mellé, vagy fogjuk a kezét. Nehéz volt megszokni, de aztán rájöttünk, hogy ha erre van szüksége, és így érzi magát biztonságban, miért tagadjuk meg tõle. Szülõk vagyunk, az a legfontosabb szerepünk, hogy a gyerekünknek biztonságérzetet adjunk. Sokáig éjszaka is fel-fel ébredt, ez egyre ritkább, de olyankor is mindig számíthat ránk. Ez eleinte tejcsi volt, aztán víz, most már elég a kézfogás, vagy egy simogatás. Ha nagyon fáradt vagyok, mindig arra gondolok, hogy egy idõ után, ahogy nõnek, úgyis természetesen 'leválnak' rólunk, a szülõkrõl, legalább használjam ki ezeket az éveket, amíg a testi közelségemet is igényli. Meg az is eszembe jutott már, hogy amíg picik, mindig azt várjuk, hogy mikor jön már el a nagy pillanat, hogy átaludja az éjszakát, de közben mi, felnõttek is teljesen különbözõek vagyunk. Én pl. nagyon sokszor felébredek éjjel, szomjas vagyok stb., a férjem minden éjszakát átalszik... a gyerekek is különbözõek, lehet, hogy soha nem fognak 10 órát egyhuzamban aludni. Csak hát bírjuk is erõvel, nem igaz?andi Sok különbözõ jó tanácsot leírtatok, csak egy dologról nem olvastam, és ez az az alvászavar, amit úgy neveznek, éjszakai felriadás. Nincs kapcsolatban sem étkezéssel, sem azzal, hogy együtt alszik velünk a gyerek, vagy egyedül. Mi a kisebbik gyerekkel szenvedtünk ebben a betegségben (?) vagy miben. 6 éves koráig összesen a 6 év alatt nem aludt át egyben 10 éjszakát. Akkor viszont mintha elvágták volna. Minden szempontból teljesen egészséges gyerek, ennek ellenére éjszaka többször felriad, idõnként nem is tud magáról, nincs ébren, de sír. Máskor teljesen éber lesz. Ahogy ki tud jönni az ágyból, vándorol. Nem segít sem az idõeltolás (mi is próbáltuk, már én is sírtam, én csak négy (!!!)órán át bírtam, aztán kihoztam magunk közé.) sem az etetés-itatás, sem semmi. Így az elsõ 6 év azzal telt, hogy õ kijött a mi ágyunkba, elaludt, visszavittük, megint kijött, ha bírtuk, visszavittük, vagy ha nagyon ájultak voltunk, akkor ott maradt reggelig. Ha apának fontos dolga volt, vagy utazása, akkor én mentem be a gyerekszobába és aludtam bent. Szóval vándorlás volt minden éjjel, egész jól megtanultunk alvás közben járni, egy éves korától kapott cumit, hátha attól alszik, hát nem aludt jobban, viszont lehetett keresni attól fogva a cumit az ágy alatt. Stb.Stb. A legérdekesebb az volt, hogy a két évvel idõsebb nagy mindezeket a mûsorokat úgy átaludta, hogy fel nem ébredt, még sírásra sem. Azért azt se felejtsük el, hogy a gyerek 1,5-3 éves kora között kezd el úgy álmodni, hogy érti is az álmát. Nálunk a kisfiam -3,5éves- teljesen egyedül alszik elsõt nem is "szeret" egy ágyban aludni velünk. Viszont volt egy idõszaka, amikor éjszaka többször felsírt, rosszat álmodott, sûrûn jártam át Hozzá "vigasztalni", utána reggel kibeszéltük a dolgot. Most már elmeséli az álmait, ha rossz álom volt, megbeszéljük. Sosincs gond, ha menni kell aludni, Õ mondja, hogy "megyek a saját ágyamba aludni".Persze a szertartás nálunk is megvan, pár korty ivás, betakargatás, jóéjt puszi, és mindig mondom Neki, hogy "nagyon szeretlek". De aztán kijövök, becsukom az ajtót, és minden gond nélkül alszik. Szerintem, minden csak attól függ, pici korától mire szoktatjuk a törpöt. S persze attól is napközben milyen hatások érik. Kriszta Az én manómat amikor "kicsi" volt, arra szoktattam, hogy mindenki a saját ágyikójában aludjon. Soha nem felejtem el, hogy pár évesen hány km-t tettem meg éjszaka a gyerekkel, amikor átjött és én visszacipeltem. Állítom a krumpliföldön nem cipelnek annyit a gazdák. Legjobb példa az ikreim, akik ugyanannyi ideig szoptak. Viszont a lányom 1 hónaposan (még 3 kg sem volt!) már lényegében átaludta az éjjelt, addig a fiam 7 hónapos korig kelt, sõt akkoriban már rengeteget, nem is a szopi miatt, a testi közelség miatt. (ekkor a lányom már hosszú éjjeleket aludt) Akkor a fiamat is leszoktattam, tény, ezután jobban aludt. Majd végül mindketten 19 hónapig szoptak, egyformán. Ezzel együtt a fiam sokkal tovább ébredezett, riadozott éjjel. 9 hónapos kislányom 1/2 éves koráig kiválóan aludt éjszaka. Azóta felborult az egyensúly. Szinte egész éjszaka felsírt és cicit akart, és néhány éjszaka után - mikor már úgy éreztem magam nappal is mint egy holdkóros - magam mellé vettem az ágyunkba. Azóta már "csak" max. 4-szer kel fel, de szinte egész éjjel szopizik. (Legalábbis én már teljesen így érzem.) Mit tehetnék, hogy átaludjuk az éjszakát? Erre neki is szüksége lenne! Sírni vagy nem sírni hagyni? Az én kisfiam 3 éves múlt . Mai napig úgy alszik el, hogy ott vagyok mellette, odatérdelek az ágyához, odadugom hozzá a fejem, közben simogatja az arcomat, ellenben a bölcsiben szó nélkül egyedül is elalszik. Szerintem addig jó, míg a gyerek és az anyuka között megvan a legszorosabb kapcsolat, amit csak meg lehet teremteni. Nem szabad megvonni tõle a közelséget, a gyengédséget, mert ez az idõszak hamar elröppen és akkor már csak felemlegetni lehet, hogy milyen meghitt volt a gyerekkel anno. Soha nem adtam a szakkönyvekre, a védõnõ, a doktornõ gyermeknevelési tanácsaira, de állítom, hogy az legjobb gyereknevelési tanácsadó az ösztön. Mindenki cselekedjen megérzései szerint, hisz ha tanácsot kér, abból kap bõven, akár nyolcfélét is, s akkor meg azon fog tipródni a tanácstalan anyuka, hogy vajh ki tanácsát fogadja meg? Szeretet, gyengédség - nekem ez vált be. Saci Az én anyósom védõnõ. Eleinte próbált igazgatni, de helyretettem, azóta a világ legaranyosabb nõje, s meg se próbál beleszólni a dolgaimba. Õ is azon a véleményen volt, hogy a gyereknek külön szobában a helye, ne szoktassam magam mellé, stb.stb., (õ így csinálta, meg is van az eredménye, a gyerekei felnõtt fejjel totál el vannak hidegülve tõle, nincs közös témájuk, nem õszinték és még sorolhatnám), de kit érdekel. Én akkor lennék a legboldogabb, ha fiam mindig rajtam csüngne. Az én kislányom már 21 hónapos, és úgy alszik el, hogy az esti mese után összebújunk. A mesét a papa meséli, az összebújás az enyém. Van egy heverõ a gyerekszobában, azon szoktunk elaludni, aztán átteszem a kiságyába, és alszik reggelig. Nagyon ritkán ébred fel éjszaka. Örülök, hogy elolvastam ezt a topicot, eddig én is hagytam este sírni a babucimat, igaz 10 percnél tovább sosem. Mostanában viszont melléfekszem és annyira édes ahogy ott szuszog mellettem, meg átkarolja a nyakamat. Szerintem 10-20 perc és már alszik is. Bánom, hogy eddig lemaradtam errõl a fantasztikus érzésrõl, neki is rossz lehetett, úgy érezhette, hogy cserbenhagyták és mindezek mellett meg iszonyatos lelkiismeret furdalásom is volt emiatt. Csak igazat tudok adni annak aki azt írta, hogy mindig hallgass az ösztöneidre. Karácsonykor kezdõdött amikor beteg volt a gyerek, (3 éves) és egyetlen egyszer velünk aludt, azután már abszolúte nem akart egyedül a szobájába menni aludni, pedig elõtte már hónapokig nem volt gond. (Viszont 2 évesen aludta át az elsõ éjszakát!) Nem engedtem be az ágyunkba, mert abból elég volt 2 évig, ugyanis nem férünk el hárman, viszont odaköltöztem mellé egy szivacsra 3 hétre. Ez meghozta a változást, már sokkal nyugodtabban aludt és egy nap elraktam a szivacsot és azt mondtam, hogy elvitte a cica, és ezentúl anyu megint apuval fog aludni, mert a parketta ugyebár nagyon kemény. Bele is törõdött szépen, igaz pár nap múlva megtalálta a szivacsot és mondta, hogy a cica iderakta a spejzba! De már nem kellett visszaköltöznöm. Sok sikert mindenkinek a nyugodt alváshoz és éjszakákhoz.! Az én esetem: Kislányunk 2 és fél éves. Ez év elején már odáig jutottunk, hogy csak a mi ágyunkban volt hajlandó aludni éjszaka. A délutáni alvás pedig csak úgy sikerült, ha a babakocsijában elringattuk. Mivel a férjem már a földön aludt, a lányom meg velem a franciaágyban, azt mondtam, hogy ebbõl elég. Kikölcsönöztem a könyvtárból az " aludj jól gyermekem" cimû könyvet. Hozzá kell tennem, hogy a lányomnak azt mondtam, hogy aludj a kiságyban akkor szó szerint a földön fetrengett és üvöltött. Úgy hogy nem fûztem sok reményt a dologhoz. És csodák csodája!!!! Most ott tartunk, hogy délután magától megy a kiságyba aludni. Este pedig elég egy-két simogatás és már alszik is. Úgy hogy érdemes kipróbálni a könyvet még ilyen "idõs " korban is. Mazsola. Semmi értelme sírni hagyni a babát, egy ilyen kicsi gyerkõcöt még nem kell nevelni, csak szeretni. Leírom Neked a mi sztorinkat, hátha találsz benne valami használhatót. Nálunk is 4 hó körül kezdõdtek a problémák. Egyre többször ébredt a kisfiam, én meg egyre jobban kétségbeestem. Aztán eljött az a pont, amikor betettem magam mellé az ágyba, mert már annyira kimerültem az éjszakai mászkálástól. Persze mindenki ellenezte, a védõnõtõl az Anyukámig, és sorolták a késõbbi következményeket. De akkor én csak arra tudtam gondolni, hogy ha a gyereknek jó, nekem jó, akkor miért kellene elvetnem ezt a dolgot. És nálunk bevált. Mikor egyéves lett, tettünk egy próbát, kitettük a saját szobájába. Két nap alatt rájött, hogy nem is akar velem aludni. (persze néha visszaesünk, de már egyre ritkább vendég az ágyunkban.) A ringatást én azért nem tartom jó megoldásnak, mert ha este így altatod, akkor az éjszakai felriadásnál is ezt fogja várni, és hát ugye mi anyukák is emberbõl vagyunk, és kevésbé lelkesen ringatjuk magzatunkat úgy hajnali 3 tájékán. Ha meg nem ringatod éjjel is, összezavarodik. Szerintem egy 9 hónapos babával már következetesnek kell lenni, tehát bármit csinálsz, jó, de MINDIG azt kell csinálnod, éjjel is. Akkor biztonságban érzi magát. Szerintem olvasd el az "Aludj jól, gyermekem" c. könyvet (ha még nem olvastad), nekem sokat segített, bár nem teljesen értek vele egyet. Juci | |
|
| |
