| Mottó: Más kismamák enyhe lenézéssel a hangjukban biztatgatnak, hogy nem baj, másodjára azért még szülhetek rendesen is, meg fõ az, hogy végül is egészséges a babám. Totál kiakadnak, mikor én megjegyzem, hogy nekem tényleg az volt a lényeg, hogy a baba AKÁRMILYEN úton, de egészségesen szülessen Második babámat várom, a 19. hétben. Az elsõ normál szülésnek indult, és hosszú szenvedés után úgy döntöttek az orvosaim, hogy császármetszést csinálnak.
Most a második szülésemet is császármetszéssel szerettem volna a világra hozni, amit megbeszéltem az orvosommal, és õ igent mondott. Mondta, hogy lehet próbálkozni, de õ is azt javasolná inkább. Nagyon megkönnyebbültem!
Amit már többször észrevettem kismamák körében, hogy majdnemhogy szégyenlik, ha császárral szültek, sõt be sem merik vallani, hogy félnek a fájdalmaktól, és inkább ezt az utat szeretnék választani. Kicsit olyan, mint amikor valaki nem tud (akar) szoptatni, és tápszert "kell" adnia kisbabájának. Miért van ez, hogy a környezetünk nehezen fogadja el ezt a hozzáállást?
Cini
Csak a fájdalom miatti félelem miatt soha nem választottam volna császárt.
Mikor benn voltam a terhesosztályon szülés elõtt, volt ott egy nõ (nem fiatal), aki hullafehér arccal járkált a fõorvos után, hogy õ nem fogja kibírni a szülést, inkább altassák el és operálják meg. Mindenki fél a szüléstõl valamennyire, de azért kicsit túlzásnak tartom, hogy valaki ezért direkt mûtétet kérjen.
A másik eset, amirõl tudok, egy nagynevû könyvvizsgáló cég magas beosztású yuppie-cicája, aki úgy érezte, hogy tökéletes életébõl már csak a "gyermek" fantázianevû luxuscikk hiányzik. De egy fontos projekt miatt idõpontot egyeztett egy orvossal (annak is gratulálok, így ismeretlenül), hogy mikor "vegyék ki" a babát, mintha egy szemölcsrõl vagy mirõl lenne szó!
Pocok
Mindkét fiamat császárral szültem. Nem azért mert úgy akartam, hanem muszáj volt. Az elsõnél mivel 148 cm magas vagyok, hátgerinc -ferdülésem van, túlhordásom volt, a baba 4000g súlyú volt, így semmiképpen sem szülhettem normális úton. A második mûtét pedig magától értetõdõen jött, mert mostmár társult egy elõzõ mûtét is ugyebár. Azt soha nem szégyelltem, hogy császárral szültem, sõt valahol örvendek, hogy megszabadultam a normális szüléssel járó fájdalmaktól. Persze a mûtéttel is gond akadt, alatta is utána is, ami viszont nem lett volna normális szülés esetén. Sõt a második után (4300g-os baba) annyira kinyúlt a hasizmom, hogy már eltelt két év azóta, de még mindig laza az egész, amit szerettem volna elkerülni. De ez van.
Amit viszont "sajnálok" az, hogy így nem élhettem át a normális szülés élményét. Nem a fájdalomra gondolok, mert attól én is félek ám, hanem a puszta tényre. Sokan furcsán néznek rám ezért, mikor elmondom nekik, de úgy érzem kimaradt valami az anyai létembõl.
De csak azért hogy megszabaduljak a fájdalomtól, soha nem kértem volna a császárt. Bizony éppen elég fájdalommal járt a mûtét is (milyen szörnyû volt egyet is mozdulni mûtét után az összevarrt hassal!)stb.stb.
Hilda
Én szültem így is, úgy is, és egyik se volt könnyebb, a sima szülésnél kárpótol az a pillanat, amikor kinn van a baba. Amíg nem volt gyerekem, azt gondoltam, aki császárral szül, annak milyen könnyû. Majd amikor én is azzal szültem, irigyeltem azokat, akik simán szültek, és rájöttem, egy frászt jó a császár. Majd amikor normál módon is összejött, azóta nem irigylek senkit.
Csak azért, hogy a szülés fájdalmait elkerüld, császárral szülni, hülyeség. Azért ne felejtsétek el, hogy a császármetszés, mint olyan, elég komoly hasi mûtétnek számít, és mint ilyennek, elég húzós szövõdményei is lehetnek. Persze, amikor valaki már túlesett egy császáron, megértem, ha a második, x-edik babája is így születik, de ez ugye más, mert itt elõfordulhat méhrepedés, stb. Amikor viszont valaki már elsõre ezt akarja, anélkül, hogy kipróbálná a normál szülést, sõt, amikor úgymond, beprogramozva csináltat császárt, hát, attól feláll a hátamon a szõr.
Mindannyian tudjuk, hogy a szülés fájdalmas, ezzel akkor is tisztában voltunk, amikor gyermeket vállaltunk. De azt is láthatjuk nap, mint nap, hogy ezt a fájdalmat el lehet viselni, sõt, sok nõnek nem is olyan borzalmas, mint ahogy azt a rémtörténetek elhitetik velünk.
Viszont a szülés természetes folyamat. Fáj, mert fájnia kell, mert egy háromkilós gyereket nem lehet fájdalom nélkül egy pár centi átmérõjû lyukon (már bocsánat) kipréselni, lehet félni tõle, de fel is lehet készülni rá, el lehet viselni, legvégsõ esetben meg ott vannak a fájdalomcsillapítási eljárások. És bár én is féltem tõle, és meg is szenvedtem a szülést, semmiért nem adnám ezt az élményt. Én inkább attól féltem, hogy császároznak, mert utána sokkal hosszabb a regenerálódás, nem lehet sok helyen azonnal szoptatni, a baba is sokszor nehezebben adaptálódik, nem tudtam, hogy hány összenövésem lett volna, stb, stb, stb.
Dia
Én is szültem így is úgy is. Az elsõt 1 napos vajúdás után, akkor vették ki, amikor már szabályos tolófájásaim voltak eltûnt méhszájjal. Csak a kisfiam volt túlméretezett (5040g és 62 cm) Utána már senki sem csodálkozott, hogy nem fért ki. Délután 1/2 4-kor mûtöttek, másnap hajnalban felkelhettem. Nagyon szépen rendbejött a sebem, nem volt semmi gond. Aztán 22 hónap múlva ismét szültem, akkor "csak" egy 4240g-os kislányt hüvelyi úton. Mindkét terhességem túlhordott volt, mindkettõnél burkot repesztettek, mindkettõnél folyt az oxitocin. Hogy melyik volt könnyebb? Nekem a császár "jobban esett", de soha nem adnám vissza a kislányom születéséhez köthetõ élményt. Bár tudtam, hogy sokkal könnyebb lenne bevonulni a mûtõbe és megvárni, míg kioperálják belõlem a gyereket, de kifejezetten kértem, hogy ha nem muszáj, ne mûtsenek.
A császár ugyan rutinmûtétnek számít, de mégiscsak egy mûtét. Aminek ugye mindig megvan a rizikója. (Persze a szülésnek is) Normál terhesség normál befejezése a hüvelyi szülés. Nem tudom, hogy tudod-e, de a hüvelyi úton született gyerekek légzése hamarabb rendezõdik, ritkábban fordul elõ légzési rendellenesség, mint császáros táraiknál. Aztán az anyatej is hamarabb belövell, mint a mûtét után. És bármilyen vacak érzés is a gáttájék fájdalma, sebe, nagyon gyorsan gyógyul. És az sem biztos, hogy törvényszerûen vágni kell a gátat. Manapság már majdnem az számít kivételnek, ha valakinek gátmetszést csinálnak. És még egy, minél több hasi mûtétet hajtanak végre valakin, annál nagyobb az összenövések, hasi sérvek kialakulásának veszélye. Lehet, hogy az orvosodnak is kényelmesebb a császármetszés, én mégis azt javaslom Neked, hogy gondold át még egyszer jó alaposan a dolgot. Hidd el a fájdalom kibírható, - szerintem a kitolási fájdalom sehol nincs a vajúdáséhoz képest - és ez az egyetlen fájdalom, aminek eredménye van. És nagyon gyorsan felejthetõ.
Kinga
Császár szempontból szerintem a Péterfy nagyon jó! (természetes szülésnél, biztos van kórház ami többet nyújt) EDA-val csinálják, nem spinális érzéstelenítéssel, ami azért jó, mert nincs utána a rémes fejfájás (ami spinális esetén elég gyakori). Négy óra múlva fel lehet kelni, és nálad lehet a gyerek, de ha akarod, az elsõ éjszaka a csecsemõosztály "vendégszeretetét élvezheti". Mindig van bent aneszteziológus, ha hamarabb kell megcsinálni a császárt, nem kell várni éjjel sem. Engem altattak, mert lázas voltam (ez kizárja az EDA-t), de így is volt rá lehetõség, hogy a párom egybõl a gyerekkel legyen. EDA-nál, meg természetes, hogy ott van melletted (ha akarjátok)! Fotózni, filmezni lehet, bár egy részletkérdés. Mint írtam, én nagyon hamar tudtam mozogni, lehet enni normálisan. A barátnõm császára az I.-es klinikán volt. Teljesen rendben, szépen gyógyult, de neki az elsõ napok sokkal kellemetlenebbek voltak. (24 óra fekvéssel indított, persze addig nem lehetett vele a gyerek, de utána igen) Sokkal nehezebben mozgott, mert ott többet vágnak-varrnak) De ott is jók a dokik, és az ellátás.
Kistestvér
Nekem 16 órai kínlódás után csináltak császárt, végül is már azért, mert nem volt erõm már semmire, és a baba fejébõl is kapartak már, hogy megnézék a vérképét, mennyi oxigénje van. Az egyik orvosnõ még mondta, hogy próbáljam meg térdelve kinyomni, de szerintem azt már õ sem gondolta komolyan...
Szerencsém volt, mert egybõl tudtam szoptatni, 6 hónapon keresztül csak és kizárólag anyatejet kapott a babám, majd utána fokozatosan elválasztottuk egymást.
Én külföldön élek (Svájcban), ezért én csak az itteni állapotokról tudnék beszámolni. Apa bent lehetett mindenhol, sõt még a reggelimet megette 
Kórház bababarát, minden jó és szép, orvosnak semmi pluszpénz, SOHA. Van betegbiztosításom, neki meg fizetése, de itt meg sem fordul senkinek a fejében az ilyenfajta pénzforgalom. De ez egy külön topic téma lehetne, nem is folyok nagyon bele...
Szóval én nem bántam meg a császárt, és remélem most is minden jól megy majd
Cini
Én is császárral szültem, mert a babám feltekerte magát a köldökzsinórra. Azóta is azt hallgatom, hogy más kismamák enyhe lenézéssel a hangjukban biztatgatnak, hogy nem baj, másodjára azért még szülhetek rendesen is, meg fõ az, hogy végül is egészséges a babám. Totál kiakadnak, mikor én megjegyzem, hogy nekem tényleg az volt a lényeg, hogy a baba AKÁRMILYEN úton, de egészségesen szülessen, és másodjára sem bánnám a császárt, ha arra kerül a sor. Nekem ugyanis nincs semmi bajom a csaszival, villámgyorsan felépültem belõle, a második napon már volt tejem. Természetesen, ha a második babámat sikerül majd "rendesen" megszülnöm, nagyon fogok örülni neki, de ha nem, Akkor sem fogok harakirit elkövetni. Csak jó lenne, ha nem zsolozsmáznának állandóan a fülembe, hogy a császár nem is szülés.
Adri
12 óra vajúdás után vittek császározni, ahol a spinális érzéstelenítés nem sikerült, így el kellett altatni. Persze a jó kis fejfájást megkaptam én is. Szülés után hetekig depressziós voltam, magamat okoltam a császár miatt. Ráadásul elsõ baba volt, gond is volt vele, így rengeteget sírtam, a tejemnek 7 hetesen vége is lett. Utána feldolgoztam a dolgot, elfogadtam, de problémáimat elfelejteni nem tudtam.
Ez mindjárt 2 éve volt, a héten lesz 2 éves a fiam.
Aztán jött a második baba. Kérdeztem az orvosomat, mire számítsak. Nagy valószínûséggel császárra. Felkészültem lelkileg, de titkon bíztam, hátha. 8 óra vajúdás után mentem a kórházba. De még alig tágultam. A babám hatalmas volt, így hamar a császár mellett döntöttek. Nagyon féltem az érzéstelenítés, a fejfájás, az injekciók miatt. Aztán elkezdõdött. Érzéstelenítés elsõre sikerült, az altatóorvos közben kioktatott, mit ne csináljak majd 12 órán keresztül, így sikeres császár után a fejfájás is elkerült. (epidurál és spinális után nem szabad!!!! a fejedet megemelni, csak oldalra forgatni, és rengeteg folyadékot kell inni. Ez a titok!!!) Az injekcióknak majdnem a felét nem kaptam meg, így félelmeimet mind megúsztam. Azóta ma pontosan 9 hetes a kislányom, depressziós össz-vissz 1 napot voltam, tejcsim van, elégedett vagyok.
BGabi
Magadat hibáztattad a császár miatt. Szerintem felháborító dolog, hogy egy ekkora mûtét után valaki hibáztatja magát. Elképesztõ, hogy mekkora nyomást gyakorol a közvélemény a kismamákra. Ma császár nélkül én is meg a babám is halottak lennénk, valószínûleg ti is. Hogy nem természetes úton született? Azért van az orvostudomány, hogy segítsem. Az altatóorvosom, akivel elõre levajaztam az epidurált (bár nem császárra készültem) azt mondta, hogy ha nem muszáj, hogy fájjon a szülés, akkor miért hagyják, hogy fájjon? A középkorban bunkóval meg pálinkával altattak, akár meg is ragadhattunk volna ezen a szinten, de szerencsére mindig vannak olyanok, akik a haladást is szeretik. 
Én jövõre újra szeretnék babát, és mivel nem lesz meg a 2 éves határ, valószínûleg ismét császárra fog sor kerülni, de nincs hiányérzetem. Legyen szép, egészséges babám, a lehetõ legkisebb kockázattal.
Adri
Két császárom volt, a két szülés között két év négy hónap különbséggel. Az elsõnél a szívhangok romlása miatt, meg lassan is tágultam, de az is lehet, hogy mindenképp császár lett volna, lévén a gyerkõc jó nagy (4220 gr, 36-os fejkörfogat). Tulképp egész jól átvészeltem, és ha nem adódott volna egy kis komplikáció, akkor nem is lett volna semmi baj. De lassan is gyógyultam, és elkapott a depi is - de csak egy-két napra, hál'Istennek. Sosem éreztem magam "másodrendûnek", mert "nem tudtam" rendesen megszülni a babámat - és próbálta volna vki ezt akár éreztetni velem, akár szóban megmondani, hát kapott volna érte, az biztos. Vki írta, hogy a császár által megmentették a mi és a babáink életét (azt hiszem, ez a császáros esetek nagy részére igaz), ezek után mi jogon vágja bárki a fejünkhöz, hogy nem tudtunk megtenni vmit, ráadásul önhibánkon, akaratunkon kívül?!!
A második tulképp azért lett császár, mert már volt egy császárom. Ez a baba is nagynak ígérkezett (3900 gr, 34-es fejkörfogat), a hegvastagság határeset (5 mm, e felett kockáztatják általában a hüvelyi szülést). ja, elfelejtettem, az elsõvel sietni kellett, az altatásban volt, a második gerinces szurival. Ez nagyon jó volt, mert bár nagyon utáltam az egészet, de nagyon-nagyon jó volt látni a kis porontyomat azonnal, nem pedig csak órák múlva.
Tejem mindkét alkalommal nagyon-nagyon hamar lett, és sokáig is tudtam szoptatni (elsõ: 22 hó, második 16 hónapos és még szopik).
Nemrég voltam nõgy-nál, rákérdeztem a köv. terhesség és szülés lehetõségére. Azt mondta, az elõzõ szülés és a következõ fogamzás között legyen másfél év, annyi már elég. (Igazából nálunk a kettõ között pont annyi van  ) A szülés módjáról pedig annyit mondott, hogy ugye száz százalékra semmit sem mondhatunk, de valszeg császár lesz az is.
Én szeretnék még kettõt - de egy biztosan lesz.
Hogy alapból szerettem volna-e császárt? Bizony, megfordult a fejemben- mondván, így elkerülhetném a fájdalmakat. Aztán tényleg az lett a vége... Szerencsés alkat vagyok, végül is elég hamar felépültem, minden rendben volt, és csak remélem azt, hogy a következõnél sem lesz semmi baj, mindketten egészségesen túlleszünk a mûtéten. Azt nagyon szeretném, hogy a következõ babát a pocakomra (mellkasomra) fektessék, miután megszületett. És hogy megölelhessem. Mert azt nem lehetett a másodiknál sem.
Zsóka
Én is szerettem volna "normális" úton szülni, mert nagyon kíváncsi voltam az egész folyamatra. De a 38. héttõl, amikor 3,8-4 kilósnak becsülték a babámat és teljesen zárt volt a méhszájam, már éreztem hogy nem fogom tudni megszülni. Majdnem betöltöttem a 41. hetet mikor mûtöttek. Spinális érzéstelenítést kaptam, amivel egy napig nem lehet mozogni. De az altatóorvos mondta, hogy az USA-ban a spinál után is haza lehet menni este. Nekem egyébként nem fájt a fejem utána. Ez bizony az orvos ügyességén múlik.
Én szeretnék meg babát, de most egy kicsit elrettentem. A császár fájdalmait megtapasztaltam (a negyedik hétre múlt el a seb körüli fájdalom), de azt is láttam hogyan szenvednek a "normál" úton szült nõk. Így nem tudom mit szeretnék másodszorra. Az orvosom egyébként támogatja a hüvelyi úton való szülést császár után is.
Bianka
Az elsõt én is császárral szültem, (eltûnt méhszájjal tolófájásokkal mentem a mûtõbe) gerincérzéstelenítés volt, meg egy 5 kg-os gyerek. Emelhettem a fejemet, nem lett fejfájásom, nem is kellett 24 órát feküdni. Hamar felépültem. És a következõt 22 hónap múlva megszültem hüvelyi úton. Igaz, mindenki rám figyelt és megígérték, hogy azonnal visznek a mûtõbe, ha gond lesz. Nem lett, örülök neki, bár ezután sokkal nehezebben álltam talpra, mint a császár után. De egy percig nem éreztem büszkébbnek, "anyábbnak" magam a szülés után, mint a csaszinál. Igazából annak örülök, hogy mint mûtétet, megúsztam a második császárt, és persze annak, hogy mindkét gyerekem gyönyörû és egészséges. Hogy a harmadik hogy lesz? Majd kiderül!
Kinga
Nekem is van három, császárral született gyerekem. Az elsõ után úgy éreztem magam, mint egy mutáns aki még szülni sem tud. Aztán 16 hónapra rá jött a középsõ, persze császárral. Azért persze, mert igen fiús csípõm van, nem volt igazi tágulás elõszörre sem, másodszorra meg sem próbálhattam a hüvelyi szülést. Akkor már nem bántam, ismertem a procedurát, viszonylag jól viseltem. Most, 12 év múlva jött a harmadik. Velem volt a párom, nem altattak, spinálisan érzéstelenítettek. Azonnal hallottam, láttam sírni a fiamat. És a páromat is. Végre nem azt éreztem, hogy ez nem volt szülés. Nagyon gyorsan talpra álltam.
Mellesleg, dokinõmmel elõre terveztük a csaszi idõpontját. Nem jött össze, utolsó ultrahang után ottbfogtak, kevés magzatvíz miatt. Másnap csaszi.
NsGabi
Én meg nem szültem se így, se úgy. De én már nagyon régen eldöntöttem, hogy csak császárral szülök. Miért?
Nos én láttam nõket, akik azért ápolták még 75 éves korukban is a magatehetetlen gyerekeiket, mert szülés közben meghúzták a gyerek nyakát és így lett béna. Igazatok van, ez régen volt, de most veszek két példát a mábol. Kb. x éve x doktornõ szült és addig várták a tágulást az orvosok jótékonyan, amíg meghalt a baba. Vagy a baratnõm úgy szült 3 éve, hogy szinte nem bírt és minden eszközt alkalmaztak (mivel "-ki kell annak a gyereknek ott jönni" Dr...), fogó, vákuum stb. Most nyomorék és fogyatékos a gyerek a szülés közben kapott agyvérzéstõl és a többi sérüléstõl. Most mikor látom az õ nyomorukat, szenvedésüket én inkább választom a császárt és a többi kellemetlenséget. Ha már egyszer egészséges a baba, akkor az is maradjon végig még a szülés után is. Persze senki nem hibás. De nem az orvosnak kell ápolni és gondozni ezt a gyereket, aki a rossz döntést hozta, hogy nem akart császározni.
Ez csak egy indok, hogy miért választom én a császárt, de mindenki úgy szül, ahogy szeretne. É
 Kérdezd a szakértőt
|
