Kérdések-válaszok
14 hónapos kisfiam...
14 hónapos kisfiam rendkívüli törődést, odafigyelést, szeretetet kap. Jelenleg is szopik reggel és este, kapcsolata velünk, a szüleivel harmonikus. Idegenekkel barátságos, nagyon mosolygós kisfiú, aki rendkívül kiegyensúlyozott benyomást kelt. Mégis aggódom időnkénti viselkedése miatt.
Az egyik dolog, hogy a játékait dobálja, sokszor földhöz vágja. Ezt játéknak tekinti, de sajnos, leszokni nem akar róla. Többször elmagyaráztam neki, ha összetöri a játékait, többé nem tud velük játszani.
A másik probléma a hiszti. Bármikor, ha valami nem tetszik neki - pelenkacsere, öltözés-vetkőzés, vagy nem kaphatja meg azt, amit szeretne, mert veszélyes -, hisztizni kezd. Sokszor ez légzéskimaradással jár, ilyenkor el is vörösödik. Ebben a témában olvastam egy tanácsot, hogy nem kell vele törődni, de mint érző és aggódó édesanya, nem tudom tétlenül nézni, hogy a kisfiam nem vesz/kap levegőt. Ha kint sétálunk, és nem arra megyünk, amerre ő akar, hisztizni kezd, és lefekszik a földre. Ilyenkor sem tudom elképzelni, hogy hagyom a földön feküdni. Vagy ezt kellene tennem? Egyáltalán egy nyugodt, harmonikus légkörben nevelkedő gyermekből mi válthatja ki az ilyesfajta viselkedést?
Az egyik dolog, hogy a játékait dobálja, sokszor földhöz vágja. Ezt játéknak tekinti, de sajnos, leszokni nem akar róla. Többször elmagyaráztam neki, ha összetöri a játékait, többé nem tud velük játszani.
A másik probléma a hiszti. Bármikor, ha valami nem tetszik neki - pelenkacsere, öltözés-vetkőzés, vagy nem kaphatja meg azt, amit szeretne, mert veszélyes -, hisztizni kezd. Sokszor ez légzéskimaradással jár, ilyenkor el is vörösödik. Ebben a témában olvastam egy tanácsot, hogy nem kell vele törődni, de mint érző és aggódó édesanya, nem tudom tétlenül nézni, hogy a kisfiam nem vesz/kap levegőt. Ha kint sétálunk, és nem arra megyünk, amerre ő akar, hisztizni kezd, és lefekszik a földre. Ilyenkor sem tudom elképzelni, hogy hagyom a földön feküdni. Vagy ezt kellene tennem? Egyáltalán egy nyugodt, harmonikus légkörben nevelkedő gyermekből mi válthatja ki az ilyesfajta viselkedést?
Válasz
A válaszomat látszólag messzebbről kezdem, azért, mert ez talán segít abban, hogy egy kicsit kevésbé aggódjon. Az egy év körüli gyerek életében nagyon nagy változás a mozgásfejlődés felgyorsulása. Egyre biztosabban mászik lehet, hogy már el is indult, mindenesetre saját erejéből el tud érni egy csomó dolgot. Ennek hatására akarata is fejlődik, hiszen ahhoz, hogy sok-sok kísérletet tegyen az első lépésekig, mindig újra felálljon és nekiinduljon, előbb bizonytalanul, majd egyre biztosabban, két fontos dolog szükséges. Az egyik az előbb említett akarat, a másik a kíváncsiság. Ebben a korban ugyanis a világ kitágulásával, a lehetőségek megszaporodásával a kíváncsiság motívuma is jócskán megerősödik a gyerekekben. Ennek persze minden szülő örül, a gond csak az, hogy a gyerekek mindenre kíváncsiak, minden felkelti érdeklődésüket, s ha nem tudják kedvükre megvizsgálni a környezetüket vagy nem érik el azt, amit szeretnének, az akaratuk is mozgásba lendül és jön az általunk, szülők által hisztinek nevezett jelenség. Ez persze nagyon kellemetlen, hiszen nem lehet mindig arra menni, addig maradni amíg a gyerek akarja. Minden gyereknél, érettségétől, temperamentumától függően egy éves kor körül elkezdődik a "hisztizés".
Ahogy a gyerekek akaratérvényesítése, temperamentuma is különbözik, úgy térnek el a szülői reagálások is. Vannak szülők, akik számára az utcai fetrengés, kiabálás, jelenet nem jelent gondot, s vannak, akik nehezen viselik Ezeket a jeleneteket -főleg egy érzékenyebb anyukának - nagyon nehéz átvészelni. Ami segít, az a találékonyság. Mivel a gyerek olthatatlanul kíváncsi mindenre, ezt kell kihasználni, hogy a kritikus helyzeteken átjussanak. Ugyanakkor az esetek nagyobb részében engedni kell, hogy a gyerek kielégíthesse kíváncsiságát, vagyis séta közben meg kell állni, és addig kell álldogálni, amíg a kicsi kedvére megvizsgálta az összes kavicsot.
Kérdésének másik része a játékdobálás. Nem tudom milyen játékokat vett a kicsinek, ebben az életkorban a legjobbak azok a játékok, amelyek egyszerűek, jól megfoghatók, színesek, nagyok. Ezeket kedvére dobálhatja, nem tesz bennük kárt. Vizsgálja meg tehát a játékokat és tegye el későbbre a kényesebbeket. Megoldás lehet, ha olyan helyet biztosítanak neki, ahol szabadon kísérletezhet a játékaival. Elmagyarázni nem érdemes neki, hogy ne dobálja a játékokat, mert a fogalmakat még nem érti. Ha dobálja a játékát, csak annyit kell mondani neki: nem szabad, és azonnal el kell venni a játékot, mást kínálva helyette. Próbáljon a fiával játszani, megtanítani arra, hogyan lehet használni egy-egy játékot, mi mindent lehet még vele csinálni a dobáláson kívül. Az én gyerekeim ebben a korban legszívesebben a használati tárgyakkal játszottak, előszeretettel pakolták ki a konyhaszekrényt és vitték a kanalakat, habverőket, lábosokat.
A légzéskimaradás valóban ijesztő lehet a szülőnek, azonban próbáljon meg a gyerekorvosra hallgatni. Az én fiam a homlokát verte a szőnyegpadlóhoz olyan erősen, hogy ottmaradt a mintázata. Én is rettegtem, hogy agyrázkódást kap és sérül az értelme. Amint erőt tudtam venni és nyugodt, következetes tudtam maradni, a jelenetek ritkultak és megszűntek.
A harmonikus, szeretetteli légkör nélkülözhetetlen a fia számára, ez biztosítja neki a megfelelő körülményeket a jó fejlődéshez. Azt javaslom engedje, hogy a fia szabadabban érvényesíthesse akaratát, fedezzék fel együtt a világot.
Remélem ebben a hosszúra nyúlt válaszban megtalálta az Ön számára is hasznos mondatokat.
Izsó Ildikó
