Kérdések-válaszok

Kisfiam e hónapban...

Kisfiam e hónapban töltötte be a 3.életévét. Most kezdte el a bölcsödét, ahová viszonylag könnyen beszokott. A következő a problémánk férjemmel: kisfiúnk nagyon aranyos és jólelkű gyerek, talán túlzottan is. Most, hogy közösségbe került, tapasztalta, hogy nemcsak jóindulatú emberek vannak. Régebben is ha egy másik gyerektől agressziót tapasztalt, inkább arrébb ment és sírt. A gondom, hogy most is inkább nem játszik valamivel, ha azt nem adja oda neki egy másik gyerek önként. Olyat, hogy odamegy és elveszi ő nem csinál, pedig a többi gyerektől ezt tapasztalja. Féltjük, hogy később ez még rosszabb lesz. Próbálunk vele beszélni otthon, mondtuk már azt is, hogy üsse vissza aki őt bántja, és ha kell valami, azt vegye el. Ő azonban csak ezt mondja: Nem, mert nem akarom. Mit csináljunk vele, hogyan tudnánk bíztatni egy kicsit? Később az iskolában ez nagyobb gondot is jelenthet.

Válasz

Szeretném azzal kezdeni, hogy ne aggódjon, az iskolás korig még van 3-4 év, a kisfia még sokat változhat. A közösségbe kerülés, főleg, ha egyedüli gyerek mindig nehézséget okoz, a visszahúzódás természetes dolog. Amikor megszokja a többiek jelenlétét, majd Ő is megtanulja, hogy ha akarja, hogyan érvényesítheti az akaratát. Többször elolvastam a levelét és az jutott eszembe, hogy miért akarják, hogy egy hároméves fiú elvegye a többiektől, vagy ne adja oda a többieknek a játékát? Azért mert fiú? Vagy tanulja meg idejekorán azt, hogyan lehet elvenni valamit a másiktól, mert majd az életben is...?
Örüljenek a kedves, nem agresszív gyereküknek, és bízzák rá a dolgot. Higgyék el, hogy a gyerekközösségben hosszú távon neki lesz majd "igaza". A beilleszkedés után, ami lehet egy fél év vagy még több is, megtalálja majd a helyét és barátokat is lel, akik nem akarják elvenni tőle a játékokat. Lehet, hogy a hosszas anyai jelenlét után még nagyon elhagyatottnak, védtelennek érzi magát, ezért is nem akarja akaratát érvényesíteni. Azt javasolnám, hogy ne bíztassák otthon olyanra, amit Ő nem akar megtenni (ezt mondja is: "nem akarom"), mert ezzel azt közvetítik felé - kimondatlanul -, hogy nem felel meg az Önök elvárásainak mert nem elég agresszív. Bízzák rá a dolgot, higgyék el, megtalálja majd a fiuk a megfelelő megoldást, ezzel egyúttal megmarad számára a feltétlen szülői elfogadás is, ami sokkal fontosabb még jó néhány évig a zavartalan lelki fejlődéséhez mint az, hogy elveszi-e egy gyerek játékát vagy sem. Meg fogja tanulni az akaratát érvényesíteni, de ennek a tanulásnak a saját tapasztalatából kell fakadnia. Amikor majd Ő fordul Önökhöz azzal a kérdéssel, hogy mit tegyen, hogy ne vegyék el a játékait, akkor elmondhatják, hogy fiam ezt meg ezt tedd (bár nem biztos, hogy a másik bántása a legeredményesebb módszer, mert milyen sokat szenvedünk mi felnőttek attól, hogy sokan csak ezt az egyetlen megoldást ismerik a problémák megoldására).
Egyszóval ne legyenek elégedetlenek a gyermekkel, inkább örüljenek neki, hogy sikerült egy kedves, szelídebb gyereket a bölcsibe adni. Nagy a valószínűsége, hogy ez egy éven belül megváltozik majd.

Izsó Ildikó