Kérdések-válaszok
Kislányom másfél...
Kislányom másfél éves és jelenlegi lakóhelyem miatt (külföld) az egész napot velem tölti, az apját is csak reggel és késő délután látja. Úgy tűnt igen anyás, aggódtam is amiatt, nem rossz e neki kirekesztve lenni a társaságból, de most épp az a csalódás ért, hogy éppenséggel túl jól érzi magát másokkal. Meglátogatott ugyanis a család otthonról, és meg kell mondjam nagyon bánt, hogy a lányom teljesen keresztülnéz rajtam (és persze az apján is, akinek kicsit szintén rosszul esik) és csak a család többi tagját ajnározza, mintha mi ott sem lennénk. Egyrészt örülnöm kéne, hogy mással is elvan, attól függetlenül, hogy nincs hozzászokva, mégis nagyon bánt, hogy abszolút nem foglalkozik velem, még csak azt sem érzem, hogy számítanék neki (pl. ha legalább néha odabújna hozzám). Eléggé elkeseredtem és várom válaszát, mi okozhatja ezt a kislányomnál. Valami nevelésbeli dolog, vagy minden kisgyerek ilyen?
Válasz
Mindenekelőtt ne legyen elkeseredve! Egy anyának, aki nagyon szoros kapcsolatban van a gyermekével, nem könnyű "elengedni" a kicsit, nem egyszerű elviselni, hogy mással is remekül eljátszik a lánya, esetleg mást is megszeret.
Számára a rokonlátogatás új élmények sorozata, ráadásul a rokonok kizárólag kényeztetik Őt, ezt biztosra veszem, míg a szülők kénytelenek korlátokat szabni, időnként büntetnek is. Ne aggódjon, a rokonok távozása, az újdonság keltette izgalom elmúltával minden visszaáll a régi kerékvágásba. Egyébként a lánya számára mindenképpen Ön a legfontosabb, nem hiszem, hogy hosszabb időre is elmenne a rokonokkal a lánya úgy, hogy Önt nem hiányolná. Ön a biztos háttér, az alap, a rokonok az újdonság, az izgalom.
Azt javasolnám, hogy ha teheti, menjen közösségbe a kicsivel, mert a jelek arra mutatnak, hogy igényli a társaságot, az ismeretlen emberekkel való találkozást. Nézzen körül, van-e a közelben játszóház, esetleg hasonló korú gyerek, akivel a lánya néha együtt játszhatna. Ezek a találkozások mindkettőjüknek jót tennének. A lánya kielégíthetné a kapcsolatok iránti igényét, Ön pedig láthatná, hogy a nap végén mindig visszatér Önhöz a kicsi. (Egyébként nem írt arról, hogy a rokonlátogatás alatt ki fürdette, ki altatta, ki etette, ki cserélte a pelust, elment-e hosszabb időre - 2-3 óra - Ön nélkül a lánya, ha sírt ki nyugtatta meg?)
Sajnos előbb utóbb meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a szülők, bár nélkülözhetetlenek, fontosak a gyerek életében, mégis egyre több olyan dolog lesz az évek előre haladtával, amit az anya vagy az apa nélkül tesz majd a lányuk. Óvodás korban a nap nagy részét a szülők nélkül tölti majd, ráadásul nem is meséli el részletesen mi történt vele. Azzal az érzéssel találkozni, s megbarátkozni, hogy nem a szülők az egyetlenek, akik részesülhetnek a gyerekük szeretetéből nem könnyű, de elkerülhetetlen.
Összefoglalva, a levele alapján nem hiszem, hogy bármi baj lenne a lányukkal, egyszerűen növekedik, s egyre inkább a külvilág felé fordul, mert Önöktől az eddigi életében megkapta a biztos alapokat.
Izsó Ildikó
