Kérdések-válaszok
A kisfiunk 5 hónapos. A gondunk a mozgásával van. Nem fordul se hasról hátra, se vissza. Igazából nem is nagyon próbálkozik. (Három hónaposan már sikerült hasról hátra fordulnia, akkor egymás után három alkalommal is.) Azóta semmi. Néha egy-egy nagyobb lendületnél (ha lelkesen kapálózik vagy dühös) sikerül, (az is csak hasról hátra) de szerintünk ez véletlen. A lábát szereti felhúzni és oldalra is fordul hátról, de ez a maximum. Talán az a baj, hogy 7 kiló 80 deka? A kiságy síkjában egyébként háton fekve körbeforog.
Ha az ölünkben tartjuk félfekvő helyzetben, minden áron "felül". Ugyanez a helyzet a tízórai etetésnél is: félfekvő helyzetben levő "széke" van, és ebből is ki akar jönni. Ülni persze még nem tud. Árt-e ez a helyzet a gerincének, miért csinálja és mi mit tegyünk?
Válasz
Arról nyilatkozni, hogy egy csecsemő mozgásfejlődése korának megfelelő-e anélkül, hogy a babát mozgás közben megfigyelhetném, szinte lehetetlen. A szülőknek szóló babaápolási könyvekben rendszerint külön fejezet foglalkozik a csecsemők mozgásfejlődésével, leírva azt, hogy melyik hónapban milyen mozgásforma megjelenése várható. Ez azonban az átlagos. Ettől eltérések mindkét irányban vannak, nem is ritkán. A levél szerint úgy tűnik semmi gond a baba fejlődésével 5 hónapos korában nem forog, de elfordul, a hátán helyet változtat, megpróbálja ülésbe húzni magát, félfekvő helyzetből. Vannak olyan babák, főleg a nagy súlyúak akik "ellustálkodnak" ezen a szinten 1-2 hónapig, azután rohamosan behozzák fürgébb társaikat. Lehet azonban, hogy 1-2 hét múlva a kisfiú forogni kezd, vagy akár felül. Ha Ő maga próbálkozik kapaszkodással húzva föl magát ülő helyzetbe az nem árt a gerincnek, sőt erősíti a nyak és hátizmokat, törzset. Amíg el nem fárad hagyjuk őt próbálkozni. Általában ezt ők nagyon élvezik, magát a mozgást is, de az ülő testhelyzetet is, amikor egészen másképp láthatják a világot, ezért törekednek is erre. Passzívan ültetni az önállóan ülni nem tudó csecsemőt azonban nem szabad, csak megfelelő dőlésszögű babaültetőben..
Dr. Gömöri Ágnes
Ha az ölünkben tartjuk félfekvő helyzetben, minden áron "felül". Ugyanez a helyzet a tízórai etetésnél is: félfekvő helyzetben levő "széke" van, és ebből is ki akar jönni. Ülni persze még nem tud. Árt-e ez a helyzet a gerincének, miért csinálja és mi mit tegyünk?
Válasz
Arról nyilatkozni, hogy egy csecsemő mozgásfejlődése korának megfelelő-e anélkül, hogy a babát mozgás közben megfigyelhetném, szinte lehetetlen. A szülőknek szóló babaápolási könyvekben rendszerint külön fejezet foglalkozik a csecsemők mozgásfejlődésével, leírva azt, hogy melyik hónapban milyen mozgásforma megjelenése várható. Ez azonban az átlagos. Ettől eltérések mindkét irányban vannak, nem is ritkán. A levél szerint úgy tűnik semmi gond a baba fejlődésével 5 hónapos korában nem forog, de elfordul, a hátán helyet változtat, megpróbálja ülésbe húzni magát, félfekvő helyzetből. Vannak olyan babák, főleg a nagy súlyúak akik "ellustálkodnak" ezen a szinten 1-2 hónapig, azután rohamosan behozzák fürgébb társaikat. Lehet azonban, hogy 1-2 hét múlva a kisfiú forogni kezd, vagy akár felül. Ha Ő maga próbálkozik kapaszkodással húzva föl magát ülő helyzetbe az nem árt a gerincnek, sőt erősíti a nyak és hátizmokat, törzset. Amíg el nem fárad hagyjuk őt próbálkozni. Általában ezt ők nagyon élvezik, magát a mozgást is, de az ülő testhelyzetet is, amikor egészen másképp láthatják a világot, ezért törekednek is erre. Passzívan ültetni az önállóan ülni nem tudó csecsemőt azonban nem szabad, csak megfelelő dőlésszögű babaültetőben..
Dr. Gömöri Ágnes