Kislányom márciusban...

A gyermekek szexuális fejlődéséről egyre több szakirodalmi adat, kutatás és elmélet született/születik. A szexuális fejlődés ugyanolyan fejlődési folyamaton megy át, mint a mozgás vagy a beszéd tanulása. Ennek része, hogy a gyermek felfedezi saját testét, felfedezi, hogy egyes testrészek ingerlése, simogatása kellemes érzést okoz számára. Ez az öröm azonban más, mint a felnőtt örömérzése, ezért máshogy is kell viszonyulni hozzá. Hangsúlyozni szeretném, hogy a gyermek számára -akár fiú, akár lány - a nemi szervének ingerlése nem azt jelenti, mint ugyanez a felnőtt számára. A gyermeknél még nem töltődik meg szexuális tartalommal úgy, mint a felnőtt esetében. Egyszerűen csak jó érzést okoz a kicsi számára. A fejlődés különböző lépcsőfokain mindig vannak olyan testrészek, amelyek ingerlése hasonlóan jó érzést okoz, és arra indítja a gyermeket, hogy újra és újra előidézze ezt a jó érzést. Ilyen pl. a szopás, ami a csecsemő számára azon túl, hogy a táplálkozást biztosítja örömforrás is, aminek előidézésére, fenntartására törekszik. Biztosan Ön is emlékszik még arra, hogy a szoptatások végén mindig volt egy rövidebb-hosszabb idő, amikor a kicsi "cumizott", vagyis már nem szívott tejet, csak szopta a mellbimbót. Ezt hívják komfort szopásnak, amit egy kicsit engedni kell. Vannak olyan gyerekek is, akik sokkal többet szeretnének szopni, - úgy is mondhatnám, hogy ingerelni a szájukat a jó érzés és ezen keresztül a megnyugvás miatt -, ezért megtalálják az ujjukat és azt cumizzák. Aztán említhetném a játszó cumit is, amit szintén nagy lelkesedéssel szopnak a gyerekek.
A három éves kor táján az emésztőcsatorna "másik vége" kerül a figyelem középpontjába, összefüggésben a szobatisztasággal. Központi kérdés, hogy mikor, mit és hova ürített a gyerek. A pelenka lekerülésével felszabadul, hozzá férhetővé válik egy olyan testfelület, ami eddig el volt barikádozva, a gyerek érthető módon azt is szeretné megismerni, s közben megtapasztalja a kellemes érzést, amit a kezével okoz. Tehát a nemi szerv ingerlése, simogatása nem kóros, a fejlődéssel együtt járó természetes folyamat. Itt is a mérték a lényeges. Akkor van probléma, ha a gyermek nagyon gyakran ingerli önmagát, abbahagyja a játékát, vagy éppen a játék helyett is ezt csinálja, ha az öningerlés feszültségoldás egyetlen eszközévé válik.
Tehát, ha néha öningerlést végez a lányuk, reggel vagy este, ez nem baj. Még egy fontos megjegyzés. Szintén kutatásokkal igazolták, hogy ha egy cselekvést megszakítanak, nem engednek végigvinni, az olyan érzelmi feszültséget okoz, ami a szóban forgó cselekvés megismétlését idézi elő. Ezért nem jó, ha ebben az esetben rászólnak a gyerekre. A tiltás, a cselekvés végig vitelének megakadályozása csak erősíti a kényszert, hogy máskor - takaró alatt - megismételje a megakadályozott cselekvést. Ez egyébként a játékokkal is így van. Tehát ne szóljanak a kislányra, hagyják figyelmen kívül az öningerlését, inkább azt figyeljék meg, hogy mennyit végzi ezt a cselekvést. Ha túlzottnak tartják, vagy önmagukat szeretnék megnyugtatni, forduljanak a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóhoz, ahol pszichológus segítségét kérhetik.

Izsó Ildikó