Kérdések-válaszok
Címként talán azt adhatnám, hogy a nemiség felfedezése. Aggaszt ahogy a lányom viselkedik. 21 hónapos, kb egy éves kora után fokozatosan megismerte a nemi szervét. Ez persze természetes dolog, de én azt korán se tartom normálisnak, hogy amire csak lehet, szék sarka, asztal sarka, bármire ráfekszik és pelenkástól elkezdi dörzsölni magát. Jól beleizzad, aztán megy tovább. Ezért a szórakozásért képes otthagyni még a kedvenc játékait is ha éppen kipattan az agyából, hogy ő inkább ezt csinálja. Nagyon kellemetlen, főképp ha pl. vendégek vannak nálunk. A doktornőnknek is mondtam, azt mondta ne törődjek vele. de a bogarat beleültette a fülembe, hogy a hiperaktív gyerekekre jellemző. Az tény hogy nagyon eleven, rövid ideig köti le egy játék. Nagyon értelmes mondatokban beszél, 10 és fél hónapos kora óta jár. Igaza van?
Válasz
Néhány gyerek már nagyon korán felfedezi a testét, azt, hogy a nemi szervek ingerlése a megszokottól eltérő érzést okoz, s hogy ez az érzés kellemes. Vannak gyerekek, akik már egy -két évesen, vannak, akik 4-5 évesen jutnak el eddig. Az öningerlés különböző fokig juthat el, a ringatózástól egészen addig, hogy a gyerek leizzad.
A doktornőtől eltérően én úgy gondolom, hogy ezt a fokú öningerlést már nem érdemes figyelmen kívül hagyni, csak éppen a folyamat megszakítása nem lesz már könnyű. A levele alapján úgy látom, hogy a lányánál kialakult egy feltételes reflex, összekapcsolódott a tevékenység és az eredményeként létrejövő kellemes érzés. Ez egy önmagát megerősítő folyamat, hiszen mindig "jó a vége".
Arról, hogy ez a fokú öningerlés összefüggésben lenne a hiperaktivitással, még nem hallottam. A hiperaktivitás diagnózisa, bár vannak előjelek, megbízhatóan csak 5-6 éves korban állítható fel. (Mostanában egyre gyakrabban lehet a fimóta elnevezéssel találkozni a hiperaktivitás helyett. Ez a figyelem, mozgás és tanulás terén mutatkozó zavart jelenti, ugyanúgy, mint a hiperaktivitás.) Az első 6-9 évben a gyerekek testi-lelki érése eltérő ütemet mutat, nagy különbségek lehetnek, amit a környezeti feltételek és a genetikai adottságok még tovább árnyalhatnak. Ezért is korainak tartom a diagnózist, már ami a hiperaktivitást jelenti, aztán meg egy 21 hónapostól még nem lehet elvárni, hogy 5-10 percnél hosszabb ideig foglalkozzék valamivel.
Visszatérve az öningerlésre, a lányánál ezt már tényleg nem lehet szó nélkül hagyni, de mint írtam, a folyamat megszakítása nem lesz könnyű. Olyan új napirendet kellene kialakítani, amiben egy darabig folyamatosan lekötné a lányát. Rövid ideig tartó feladatok kövessék egymást, ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez ragaszkodjon (rakodjuk el együtt a játékokat, mossunk kezet, terítsünk meg együtt, porszívózzunk együtt, stb.) A lényeg, hogy rövid ideig valamilyen cselekvéssel kösse le a lánya figyelmét. Egy, a világot felfedezni akaró gyerek nem szívesen ül a képeskönyv mellett és hallgatja a mesét, erre majd csak később lesz igénye. Lefekvés előtt összebújhatnak egy kicsit, akkor nézegethetik a könyveket, kitalálhatnak történeteket. Ez kezdetben nehezebben megy majd, érdemes valamilyen jegyzetet készítenie arról, hogyan haladnak a leszoktatással (tegnap x-szer fordult elő, ezt és ezt csináltuk, nagyon érdekelte ez és ez a tevékenység. Azért jó írni, mert az ember elfelejti, mi is volt tegnap és hajlamos lebecsülni esetleg észre sem venni az eredményeket.) Még egy fontos dolog. Ne erőltessen semmit, próbálja meg elkerülni a plusz konfliktusokat.
Ezek persze olyan ötletek, amelyek úgy születtek, hogy nem ismerem Önöket személyesen. Ezért végül azt is javasolnám, hogy keressenek fel egy pszichológust, aki pontosabban meg tudja ítélni a helyzetet, hiszen látja is a lányát, akinek a viselkedéséből, az Önnel való beszélgetésből a kiváltó/előidéző okokra is következtethet.
Izsó Ildikó
Címként talán azt adhatnám, hogy a nemiség felfedezése. Aggaszt ahogy a lányom viselkedik. 21 hónapos, kb egy éves kora után fokozatosan megismerte a nemi szervét. Ez persze természetes dolog, de én azt korán se tartom normálisnak, hogy amire csak lehet, szék sarka, asztal sarka, bármire ráfekszik és pelenkástól elkezdi dörzsölni magát. Jól beleizzad, aztán megy tovább. Ezért a szórakozásért képes otthagyni még a kedvenc játékait is ha éppen kipattan az agyából, hogy ő inkább ezt csinálja. Nagyon kellemetlen, főképp ha pl. vendégek vannak nálunk. A doktornőnknek is mondtam, azt mondta ne törődjek vele. de a bogarat beleültette a fülembe, hogy a hiperaktív gyerekekre jellemző. Az tény hogy nagyon eleven, rövid ideig köti le egy játék. Nagyon értelmes mondatokban beszél, 10 és fél hónapos kora óta jár. Igaza van?
Válasz
Néhány gyerek már nagyon korán felfedezi a testét, azt, hogy a nemi szervek ingerlése a megszokottól eltérő érzést okoz, s hogy ez az érzés kellemes. Vannak gyerekek, akik már egy -két évesen, vannak, akik 4-5 évesen jutnak el eddig. Az öningerlés különböző fokig juthat el, a ringatózástól egészen addig, hogy a gyerek leizzad.
A doktornőtől eltérően én úgy gondolom, hogy ezt a fokú öningerlést már nem érdemes figyelmen kívül hagyni, csak éppen a folyamat megszakítása nem lesz már könnyű. A levele alapján úgy látom, hogy a lányánál kialakult egy feltételes reflex, összekapcsolódott a tevékenység és az eredményeként létrejövő kellemes érzés. Ez egy önmagát megerősítő folyamat, hiszen mindig "jó a vége".
Arról, hogy ez a fokú öningerlés összefüggésben lenne a hiperaktivitással, még nem hallottam. A hiperaktivitás diagnózisa, bár vannak előjelek, megbízhatóan csak 5-6 éves korban állítható fel. (Mostanában egyre gyakrabban lehet a fimóta elnevezéssel találkozni a hiperaktivitás helyett. Ez a figyelem, mozgás és tanulás terén mutatkozó zavart jelenti, ugyanúgy, mint a hiperaktivitás.) Az első 6-9 évben a gyerekek testi-lelki érése eltérő ütemet mutat, nagy különbségek lehetnek, amit a környezeti feltételek és a genetikai adottságok még tovább árnyalhatnak. Ezért is korainak tartom a diagnózist, már ami a hiperaktivitást jelenti, aztán meg egy 21 hónapostól még nem lehet elvárni, hogy 5-10 percnél hosszabb ideig foglalkozzék valamivel.
Visszatérve az öningerlésre, a lányánál ezt már tényleg nem lehet szó nélkül hagyni, de mint írtam, a folyamat megszakítása nem lesz könnyű. Olyan új napirendet kellene kialakítani, amiben egy darabig folyamatosan lekötné a lányát. Rövid ideig tartó feladatok kövessék egymást, ezeknek a feladatoknak az elvégzéséhez ragaszkodjon (rakodjuk el együtt a játékokat, mossunk kezet, terítsünk meg együtt, porszívózzunk együtt, stb.) A lényeg, hogy rövid ideig valamilyen cselekvéssel kösse le a lánya figyelmét. Egy, a világot felfedezni akaró gyerek nem szívesen ül a képeskönyv mellett és hallgatja a mesét, erre majd csak később lesz igénye. Lefekvés előtt összebújhatnak egy kicsit, akkor nézegethetik a könyveket, kitalálhatnak történeteket. Ez kezdetben nehezebben megy majd, érdemes valamilyen jegyzetet készítenie arról, hogyan haladnak a leszoktatással (tegnap x-szer fordult elő, ezt és ezt csináltuk, nagyon érdekelte ez és ez a tevékenység. Azért jó írni, mert az ember elfelejti, mi is volt tegnap és hajlamos lebecsülni esetleg észre sem venni az eredményeket.) Még egy fontos dolog. Ne erőltessen semmit, próbálja meg elkerülni a plusz konfliktusokat.
Ezek persze olyan ötletek, amelyek úgy születtek, hogy nem ismerem Önöket személyesen. Ezért végül azt is javasolnám, hogy keressenek fel egy pszichológust, aki pontosabban meg tudja ítélni a helyzetet, hiszen látja is a lányát, akinek a viselkedéséből, az Önnel való beszélgetésből a kiváltó/előidéző okokra is következtethet.
Izsó Ildikó
