Kérdések-válaszok
26 éves nő vagyok....
- Étkezésnél én arra kérem a gyereket, hogy ne járkáljon el játszani, hanem üljön le, egye meg és utána mehet játszani.
- Nem csak esete, hanem reggel és ebéd után is mosson fogat.
- Amit meg tud csinálni (cipő bekötése, popsi törlés, kabát felvétel, ...) azt ne csináltassa meg az apjával vagy velem.
- Ne azért csináljon, vagy ne csináljon valamit, mert édesség van neki beígérve, hanem azért mert megkértük rá.
Ilyen és hasonló dolgokon már összekaptunk egy párszor. Már mások is észrevették, hogy mindig az van amit a gyerek akar, az apja nem tud neki nemet mondani. Szerintem kell egy irányvonalat adni a gyereknek az élethez, viszont azzal tisztában vagyok, hogy ez a szülők dolga.
Kérdésem tehát, hogy mikor együtt vagyunk akkor hagyjam-e eluralkodni a gyereket, vagy megkérjem-e, hogy nálam próbáljon meg az általam jónak tartott normák szerint viselkedni?
Válasz
A kérdés, amit feltett, látszólag egyszerű, de csak látszólag, mert a hátterében nagyon sok minden húzódik meg, megpróbálom összefoglalni ezeket.
Nem írta, hogy a kedvese elvált-e, vagy csak tervezi a válást, nem szólt arról sem, hogy milyen közös terveik vannak. Ez azért fontos, mert ha "harcba száll", elvei érvényesítésért, látnia kell a célt. Nem érdemes energiát fektetni a dologba, ha a kapcsolatuk nem hosszútávra tervezett, vagy nem lehet rá építeni.
A barátja nincs könnyű helyzetben, gondolom azt szeretné, ha Ön és a fia jóban lennének, ehelyett azt látja, hogy azokon a ritka alkalmakon amikor együtt vannak, Ön neveli a gyereket, elégedetlen vele, rászól. Szempont lehet, hogy vajon megéri-e megterhelni a kapcsolatukat akkor, ha havonta 1,5 napot kell eltölteniük együtt?
A barátjának biztos, hogy valahol lelkiismeret furdalása van a fiával szemben, hiszen nem egy szabályos családban élnek, Ön bekerült a képbe, elhagyta a gyerek édesanyját, ezzel felbolygatta a fia életét.
Elképzelhetőnek tartom, hogy a kisfiú sem mindig tud mit kezdeni a helyzettel, elhozzák ahhoz a nőhöz, aki az anyja helyére állt, ráadásul ez a nő folyamatosan neveli.
Végül ott van Ön, aki szintén rosszul érzi magát, mert folyamatosan megterhelődik negatív érzelmekkel a kapcsolata. Az elvárásai nem túlzottak, mondhatom azt, természetesek - bár a gyerekek éppen ezeknek az elvárásoknak felelnek meg a legnehezebben. Nem szeretnek egy helyben ülni, nem szeretnek fogat mosni, ellenben szeretik, ha öltöztetik őket, és imádják a csokit. Azokkal a gyerekkel is így van, akik teljes családban élnek.
Egyszóval azt javasolnám, hogy ne vegye egyszerre a nyakába a gyerek nevelésének a terhét. Legyen megengedőbb és elnézőbb, haladjon kisebb lépésekben. Ne egyszerre akarja megváltoztatni a kisfiút, fogadja el olyannak, amilyen. Válasszon ki egy dolgot, amit szeretne elérni, pl. az ebéd utáni fogmosás. A többivel ne törődjön, mintha nem is léteznének. Étkezések után mossanak együtt fogat, előtte vetkőztesse le, hogy ne legyen vizes, és fogmosás közben játszanak, bohóckodjanak, pacsáljanak. Nem lesz erre mindig lehetőség, mert lesznek alkalmak, amikor valamilyen más program miatt sietni kell, de akkor ott lesz az érdekes és vonzó dolog, amiért érdemes sietni.
Nagyon fontos, hogy tisztázza saját érzéseit is a kisfiúval kapcsolatban, mert ha hosszú távra tervezik a kapcsolatot, akkor még jó néhány évig hétvégi vendég lesz Önnél.
Izsó Ildikó
