1. A mell terhesség...

Kezdjük a legrosszabbal!
Előfordul olyan, hogy elsődleges mirigyelégtelenség: az asszonynak nincs annyi tejmirigye, ami elég tejet termelhetne. Ez egy anatómiai elváltozás, és nagyon, nagyon ritka (ezrelékekről beszélnek). Fő ismérvei: a mell nem, vagy csak alig duzzad meg terhesség alatt. Eleve is nagyon kicsi. A "hiba" lehet féloldali (ilyenkor szembetűnő a különbség), vagy mindkét mellet érintő. A levélírónk szinte szó szerint leírta ezt az állapotot, sajnos lehet, hogy ő épp e közé a néhány ezer földlakó közé tartozik, aki ezzel a ritka problémával küzd. Ilyenkor is van tejtermelés, de nagyon kicsi. Ezt viszont fent lehet tartani, bármeddig, amíg a baba szívesen szopik. 
Amúgy, ha nem erről a konkrét problémáról van szó, nincs összefüggés a mell mérete, és a tejtermelés között. A mell fő állománya ugyanis zsírszövet és kötőszövet. A mirigyek kis részt foglalnak el, és a mell nyugalmi állapotában nincsenek is nagyon sokan. Terhesség alatt viszont megnő a mell vérellátása, érhálózata, és szaporodik a mirigyállomány is. A szoptatás első heteiben ez a hatalmas vérátáramlás csökkenni kezd, majd normalizálódik, annak ellenére, hogy a tejtermelés zavartalan. Ezért van az az ijesztő jelenség, hogy az anya egy idő múlva egyáltalán nem érzi feszesnek a mellét, és azt hiszi, hogy nincs elég teje. A szoptatás vége felé, amikor a baba már alig szopik, a mirigyállomány is csökkenni kezd, visszaáll az alaphelyzet (amit sajnos sok nőnél a kötőszöveti állomány, és a bőr nem tud követni). Gyakori, hogy szoptatás alatt a mell zsírszövete is felhasználódik energiatermelésre, ez is okozhatja, hogy a szoptatás befejeztével kisebb lesz a mell, mint valaha. Az újabb terhességnél az egész újra kezdődik, és megy tovább szépen.
Mi a helyzet a "kevés tejű" asszonyokkal? Nem állítom, hogy nincs alkati különbség ez ügyben. De! Én ezt a hajhoz tudnám hasonlítani. Vannak nagyon dús hajú, és vannak ritka hajú emberek. Óriási különbség is lehet, haj és haj között. Az azonban szinte soha nem fordul elő, hogy valakinek annyira kevés haja legyen (alkatilag), hogy ne feleljen meg a természet céljának, vagyis a fejbőr befedésének. A különbség leginkább esztétikai. Valahogy így van a kevés tejjel is. van, akinek dől a teje, másnak csak csörgedezik. De: a tejmennyiség fokozható. Kinek kisebb, kinek nagyobb munkával. A mell ingerlése, és a mellből kifogyasztott tej mennyisége határozza meg a "termést". Ezt az alaptételt el kell fogadnunk.
Mi igazolja ezt?
Nem nehéz olyan mamát találni, aki ikreket szoptat. Ha egy ilyen anyukának az első gyerekénél kevés volt a teje, lehet, hogy most is kevés lesz, de az előző gyerekhez képest kétszer annyi. Ha most csak egy gyereket kellene ellátnia, elegendő lenne. Ha viszont az egyik gyereket tápszerre fogná, a másikat csak szoptatná, a tejmennyiség hamar csökkenne, hacsak nem tenné annyiszor mellre az egy gyerekét, mint eleinte összesen a kettőt. (Kicsit bonyolult, de remélem, azért érthető.)
Persze, nem csak az anyán múlik a dolog: ha a baba szülés közben megsérült (elég csak egy kis nyakizom húzódás), ha más betegség miatt gyenge, ha besárgul, ha lenőtt a nyelvféke, ha valami miatt fáj neki a szopás, ha hozzászokik a cumisüveghez, ha nem kerül jól mellre, ha az anya szülés közben fájdalomcsillapítót kapott stb. az mind elég ok arra, hogy a kicsi ne szopjon elég intenzíven a tejtermelés beindítása és fenntartása érdekében. Ilyenkor vannak nehézségek. Ilyenkor mondom azt magamban, hogy adjon a Jóisten kölcsön néhány napra egy jól szopó babát, az elég lenne a baj megoldásához. Ez általában nem lehetséges, tehát marad a fejés, a masszírozás, a meleg borogatás, és a lelki támasz, a kisbaba gyógyítgatása és noszogatása mellett.
Az igazi gond az, hogy nincs az anya mellet naphosszat egy olyan segítő, aki mindent megmutat, aki bíztatja, és segíti gyakorlati és lelki vonatkozásban is. Most kitárulkozom: az én vágyam az, hogy megéljen valamiből a családom, és én ott lehessek minden nap egy szülészeten, ahol a mamák mellett dolgozhatok. Ne legyen más dolgom, csak segíteni a szopinál, és beszélgetni velük. Ezt a státuszt még nem találták föl, ha fel is találták, nem fizetik meg. Akinek van ötlete ez ügyben, szóljon!
A másik baj az oxitocin hormonnal szokott lenni. Ez segít a tej kiürülésében. Az oxitocin reflex húzza össze a tejöblök körüli simaizmokat, ez préseli ki a tejet. Ha ez nem működik, a baba csak a tej harmadához jut hozzá, bármennyit is szopizik. Mivel nem fogy az anyag, a tej szépen lassan elapad. Az oxitocint máshonnan is ismerhetitek. Ez ösztönzi összehúzódásra a méhet szülés alatt, és ez "csinálja" az orgazmust is. Ha valaki szorong, retteg, vagy intenzív fájdalmat él át, hát bizony, hiába vár az orgazmusra, bármennyire is szerelmes és "ügyes" a partnere. Ugyanez vonatkozik a szülésre: ha a mama olyan körülmények közé kerül, ahol fél, akkor csökkenhet a méhösszehúzódások intenzitása, le is állhat a szülés. Miért lenne ez másként a tejleadásnál? A szülés utáni depresszió, a szorongás, az erős fájdalom (pl. épp a mell fájdalma, vagy egy migrénes roham) blokkolhatja a reflexet, a tej nem ürül. És itt a galiba: ha a tej nem ürül, a baba éhen marad, a mama még jobban kezd szorongani. A fő feladat tehát a szorongás oldása, a megnyugtatás, stresszcsökkentő eljárások (relaxáció, babusgatás) vagy a figyelem elterelése (egy jó könyvvel, jó filmmel). Hátmasszírozás, meleg borogatás a szoptatás előtt, egy pohár folyadék megivása a szoptatás elején, mellmasszázs. Ezek a dolgok mind segítenek abban, hogy az oxitocin működésbe kezdje. Ha a reflex kialakul, vagy visszatér, gyakori szoptatással, vagy/és fejéssel növelni lehet a tejtermelést. Nagyon macerásnak tűnik a dolog, de működik.
Csodaszerek nincsenek. Van néhány olyan gyógyszer, aminek a mellékhatása tejszaporító, de ezeket nem használják, mert amúgy ezek erős pszichiátriai szerek.
Szóval, más recept nincs, mint a hozzáértő, segítő tanácsadó fölkeresése, a család és a környezet támogatása.
Egyedül nem megy!

Sződy Judit