Kérdések-válaszok

Kislányom 4 éves,...

Kislányom 4 éves, nagyon értelmes, érdeklődő, és kiegyensúlyozott, vidám gyerek. Az óvodában vannak barátai, önfeledten játszik a gyerekekkel, és velünk, szüleivel meg a nagyszüleivel is. Egyetlen gondunk vele, hogy - a szűk családot leszámítva - senkinek nem köszön, és ha ajándékot kap, nem köszöni meg. Sokat kértem, tegye meg, amit elvárunk tőle, nekünk ez fontos, tegye azért, mert ez a szokás, mi is köszönünk az ismerőseinknek, tegye meg, mert neveletlennek, butának fogják tartani mások, vagy egyszerűen a mi kedvünkért, de semmire sem megyek vele. Kezd nagyon kellemetlen lenni, hogy az ismerősöknek nem köszön, pl. nagynéni ajándékát csak elveszi, nem köszöni meg stb. Többször kioktattak már, hogy a gyereket "meg kell nevelni", vagy "pszichológushoz kell vinni". Mit tanácsol, mit tegyünk?

Válasz

Ne aggódjon a köszönés miatt, előbb-utóbb a lánya köszönni fog. Lenne azonban néhány javaslatom, amivel talán gyorsabb lehet a folyamat: először is, ha nem köszön a lányuk, ne tegyék szóvá, főleg ne mások előtt. Beszéljen vele négyszemközt, mondja el neki, hogy a köszönéssel a felnőttek egymást üdvözlik, ugyanúgy, mint a gyerekek, beszélgessenek arról, ő mikor, kinek köszönt már, miért épp annak az embernek, stb. Ne legyen faggatás, inkább kötetlen, játékos beszélgetés akkor, amikor erre alkalom adódik. Próbáljon meg pozitívan fogalmazni, vagyis ne mondja, hogy "neveletlen, buta". Fogadja el, hogy a lánya átmenetileg nem köszön, álljon mellé ilyen esetekben, és köszönje meg Ön az ajándékot.
A hangos köszönés önálló megnyilvánulás a felnőttek világában, ami az egyik gyereknek nehezebben megy, a másiknak könnyebben, mindenesetre tanulni és "szokni" kell.
Egyébként, ha a lányát állandóan figyelmezteti a köszönésre, erőlteti a dolgot, könnyen szorongóvá válhat a találkozásokkor, ami még jobban megnehezíti a megszólalását.
Nem kell a lányát sem "megnevelni", sem pszichológushoz vinni, ez a helyzet -még csak nem is probléma - négy éves korban nem ritka. Legyen a lánya szövetségese, álljon mellette, védje meg a kritikától, legyen vele türelmes. Ha a lánya látja, hogy Ön mikor, milyen helyzetben köszön, előbb utóbb Ő is elkezdi, ehhez azonban fontos, hogy hagyjon neki időt és ne erőltesse, a "kedves jóakarók" kritikájakor pedig védje meg a lányát.
Izsó Ildikó