Kérdések-válaszok
11 hónapos (fiú)gyermekünk van és néha nagyon megijeszt azzal, hogy nagyobb ijedtség esetén (pl. elesik, vagy nagyobb unokatestvére játékból feldönti, stb.), hirtelen elkezd sírni és az első síró-görcsnél (az első levegőkifúvás után) hosszú másodperceknek tűnnek amíg levegőt vesz. (Azután pedig nincs gond, rendesen veszi a levegőt.) Pontosan nem mértük, csak 6-7 -szer történt meg, de nagyon megijedtünk. Az utolsó eset volt a legszörnyűbb, a baba elkékült, és ráztuk, azt gondoltuk, meghal. Aztán későre magától vett levegőt. Ő is megijedt, többet akkor nem sírt. Azt szeretném megkérdezni a Tisztelt Doktor urat, hogy ez mennyire reális az ijedtségünk és ha igen, mit lehet tenni ha nem vesz levegőt egy ilyen esetben.
Válasz
Az Ön által leírt jelenség jól ismert csecsemőkori, kisdedkori rosszullét, az úgynevezett affektív apnoe vagy hozzávetőleg magyarítva: indulatgörcs.
Mint a nevében szerepel a gyermek számára valami kellemetlen inger, hatás kapcsán, rendszerint erős sírást követően átmenetileg nem vesznek levegőt, komolyabb esetekben kékülésig. Azután ezek a rosszullétek spontán oldódnak, és a gyermek újra felsír.
Ezen rosszullétek általában szenzitívebb, impulzívabb csecsemőknél alakulnak ki, és nem okoznak komolyabb következményeket. Abban az esetben, ha a gyermek kórelőzményében egyébként terhelő adatokat - eseteleges neurológiai eltérés, születéskori problémák nem szerepelnek, önmagában ezek előfordulásából messzemenő következményeket levonni nem kell. A gyermek növekedésével ilyen jelenség előfordulásának valószínűsége csökken, illetve
a gyerek ezeket rendszerint "kinövi".
Inkább a megelőzésben kell gondolkodni: a csecsemőhöz határozottan, de megértően kell viszonyulni, igyekezni kell ügyesen kezelni az óhatatlanul kialakuló konfliktusokat. Meg kell próbálni a gyermek által bármi okból elszenvedett sérelmet "diplomatikusan" kezelni.
Ha mégis a légzés elakadásáig fajuló rosszullétről van szó, akkor a gyermek szóval, érintéssel, gesztusokkal történő megnyugtatásán túl, rá lehet fújni, vagy esetleg benedvesített kezünkkel arcát meg lehet simogatni.
Azonban ha a rosszullétek feltűnően gyakran fordulnak elő, illetve ha esetleg egyéb idegrendszeri tünetek - görcs - kísérik, akkor a gyermekorvosi vizsgálaton és megbeszélésen túl felmerülhet neurológiai szakvizsgálat szükségessége is.
Dr. Péter György
11 hónapos (fiú)gyermekünk van és néha nagyon megijeszt azzal, hogy nagyobb ijedtség esetén (pl. elesik, vagy nagyobb unokatestvére játékból feldönti, stb.), hirtelen elkezd sírni és az első síró-görcsnél (az első levegőkifúvás után) hosszú másodperceknek tűnnek amíg levegőt vesz. (Azután pedig nincs gond, rendesen veszi a levegőt.) Pontosan nem mértük, csak 6-7 -szer történt meg, de nagyon megijedtünk. Az utolsó eset volt a legszörnyűbb, a baba elkékült, és ráztuk, azt gondoltuk, meghal. Aztán későre magától vett levegőt. Ő is megijedt, többet akkor nem sírt. Azt szeretném megkérdezni a Tisztelt Doktor urat, hogy ez mennyire reális az ijedtségünk és ha igen, mit lehet tenni ha nem vesz levegőt egy ilyen esetben.
Válasz
Az Ön által leírt jelenség jól ismert csecsemőkori, kisdedkori rosszullét, az úgynevezett affektív apnoe vagy hozzávetőleg magyarítva: indulatgörcs.
Mint a nevében szerepel a gyermek számára valami kellemetlen inger, hatás kapcsán, rendszerint erős sírást követően átmenetileg nem vesznek levegőt, komolyabb esetekben kékülésig. Azután ezek a rosszullétek spontán oldódnak, és a gyermek újra felsír.
Ezen rosszullétek általában szenzitívebb, impulzívabb csecsemőknél alakulnak ki, és nem okoznak komolyabb következményeket. Abban az esetben, ha a gyermek kórelőzményében egyébként terhelő adatokat - eseteleges neurológiai eltérés, születéskori problémák nem szerepelnek, önmagában ezek előfordulásából messzemenő következményeket levonni nem kell. A gyermek növekedésével ilyen jelenség előfordulásának valószínűsége csökken, illetve
a gyerek ezeket rendszerint "kinövi".
Inkább a megelőzésben kell gondolkodni: a csecsemőhöz határozottan, de megértően kell viszonyulni, igyekezni kell ügyesen kezelni az óhatatlanul kialakuló konfliktusokat. Meg kell próbálni a gyermek által bármi okból elszenvedett sérelmet "diplomatikusan" kezelni.
Ha mégis a légzés elakadásáig fajuló rosszullétről van szó, akkor a gyermek szóval, érintéssel, gesztusokkal történő megnyugtatásán túl, rá lehet fújni, vagy esetleg benedvesített kezünkkel arcát meg lehet simogatni.
Azonban ha a rosszullétek feltűnően gyakran fordulnak elő, illetve ha esetleg egyéb idegrendszeri tünetek - görcs - kísérik, akkor a gyermekorvosi vizsgálaton és megbeszélésen túl felmerülhet neurológiai szakvizsgálat szükségessége is.
Dr. Péter György
