Kérdések-válaszok
Egy olyan kérdésem lenne, hogy a 17 hónapos kislányom ha valami nem úgy történik, ahogy Ő azt elképzeli, akkor hisztit kap, visszatartja a lélegzetét, majd elkékül az arca. Kinövi- e a hisztizést? Mikor? Mit tehetek ellene és hogyan lehet rajta segíteni?
Válasz
Elnézését kérem a hosszúra nyúlt válaszadási időért, ennek oka, hogy több kollégámat is megkérdeztem a kérdéssel kapcsolatban. Sajnos nem sok használható tanáccsal tudtak szolgálni, így arra jutottam, hogy leírom, amit a saját tapasztalatom és ismereteim alapján tudok.
A légzés reflexes folyamat ahhoz, hogy levegőt vegyünk, nem kell tudatos tevékenység, nincs szükség akaratra. A légzésvisszatartást azonban tanulni kell, ez már akaratlagos tevékenység. Vagyis a kicsi "rátanult" egy feltétlen reflexre, aminek természetesen oka van. Ezt Ön is le is írta, "ha valami nem úgy van, ahogy akarja", akkor nem vesz levegőt, elkékül az arca. Arról sajnos nem írt, hogyan végződik egy ilyen akció? A lánya megkapja amit akar, csak vegyen levegőt? Ez nem a legoptimálisabb megoldás, mivel ezzel csak megerősítik a folyamatot.
Egyébként az ember az akaratlagos nem légzéssel csak egy darabig tud operálni, mert a szervezet védekezik, vagyis néhány perc után vagy vesz egy mély lélegzetet vagy elveszíti az eszméletét, s akkor megindul a spontán légzés. Ezt persze nem lehet kivárni egy kisgyerek esetében, ezért valamilyen hatásos figyelemeltereléssel lehet próbálkozni: hirtelen erős hang a gyerek háta mögött, hideg vizes arclemosás. Lényeges, hogy valami olyan erős inger érje a gyereket, ami felkelti a spontán figyelmét, mert ezzel egy időben kikerül a tudatos ellenőrzés alól a levegővétel, s megindul a spontán légzés.
Amit még fontosnak tartok az egy konzultáció lenne a Nevelési Tanácsadóval, ahol át lehetne beszélni az Ön és a lánya kommunikációját, mert valahol valamilyen félreértésnek kell lennie Önök között. Talán túlzottan korlátozó, vagy éppen következetlen, s emiatt nem tudja a lánya, mikor éri el, amit szeretne? Túl sok a szabály? Egyszóval mindenképpen jó lenne valamilyen megbeszélés egy pszichológussal, hogy tovább tudjanak lépni a megoldásban, aminek mindenképpen valamilyen nevelésbeli változásnak kell lennie. Fontosnak tartom azt is, hogy fogadja el, a lánya nem "rossz", nem rosszaságból csinálja, amit csinál, inkább a figyelmet szeretné felkelteni ezen a sajátos módon, úgy is mondhatnám, már csak ez az eszköze maradt. Ne hibáztassa se önmagát, se a lányát, mert ez nem vinne közelebb a megoldáshoz.
Izsó Ildikó
Egy olyan kérdésem lenne, hogy a 17 hónapos kislányom ha valami nem úgy történik, ahogy Ő azt elképzeli, akkor hisztit kap, visszatartja a lélegzetét, majd elkékül az arca. Kinövi- e a hisztizést? Mikor? Mit tehetek ellene és hogyan lehet rajta segíteni?
Válasz
Elnézését kérem a hosszúra nyúlt válaszadási időért, ennek oka, hogy több kollégámat is megkérdeztem a kérdéssel kapcsolatban. Sajnos nem sok használható tanáccsal tudtak szolgálni, így arra jutottam, hogy leírom, amit a saját tapasztalatom és ismereteim alapján tudok.
A légzés reflexes folyamat ahhoz, hogy levegőt vegyünk, nem kell tudatos tevékenység, nincs szükség akaratra. A légzésvisszatartást azonban tanulni kell, ez már akaratlagos tevékenység. Vagyis a kicsi "rátanult" egy feltétlen reflexre, aminek természetesen oka van. Ezt Ön is le is írta, "ha valami nem úgy van, ahogy akarja", akkor nem vesz levegőt, elkékül az arca. Arról sajnos nem írt, hogyan végződik egy ilyen akció? A lánya megkapja amit akar, csak vegyen levegőt? Ez nem a legoptimálisabb megoldás, mivel ezzel csak megerősítik a folyamatot.
Egyébként az ember az akaratlagos nem légzéssel csak egy darabig tud operálni, mert a szervezet védekezik, vagyis néhány perc után vagy vesz egy mély lélegzetet vagy elveszíti az eszméletét, s akkor megindul a spontán légzés. Ezt persze nem lehet kivárni egy kisgyerek esetében, ezért valamilyen hatásos figyelemeltereléssel lehet próbálkozni: hirtelen erős hang a gyerek háta mögött, hideg vizes arclemosás. Lényeges, hogy valami olyan erős inger érje a gyereket, ami felkelti a spontán figyelmét, mert ezzel egy időben kikerül a tudatos ellenőrzés alól a levegővétel, s megindul a spontán légzés.
Amit még fontosnak tartok az egy konzultáció lenne a Nevelési Tanácsadóval, ahol át lehetne beszélni az Ön és a lánya kommunikációját, mert valahol valamilyen félreértésnek kell lennie Önök között. Talán túlzottan korlátozó, vagy éppen következetlen, s emiatt nem tudja a lánya, mikor éri el, amit szeretne? Túl sok a szabály? Egyszóval mindenképpen jó lenne valamilyen megbeszélés egy pszichológussal, hogy tovább tudjanak lépni a megoldásban, aminek mindenképpen valamilyen nevelésbeli változásnak kell lennie. Fontosnak tartom azt is, hogy fogadja el, a lánya nem "rossz", nem rosszaságból csinálja, amit csinál, inkább a figyelmet szeretné felkelteni ezen a sajátos módon, úgy is mondhatnám, már csak ez az eszköze maradt. Ne hibáztassa se önmagát, se a lányát, mert ez nem vinne közelebb a megoldáshoz.
Izsó Ildikó
