Kérdések-válaszok
A kislányom most 16...
A babáit viszont szívesen takargatja, puszilgatja, csak valahogy én vagyok kitéve a "veréseinek". Pedig mindig mutatjuk neki a babáján is, hogy szeretjük a babát, szeretjük apát, csupa szeretetet lát tőlünk, nem verem a gyereket, hogy ne váltson ki belőle agressziót, de valahogy mégis furcsa. Vannak ilyen gyerekek, vagy csak az enyém ilyen?
Jártam a Mikka-makka játszóházban is, ott csupa jót mondtak a gyerekre. Kérem adjanak tanácsot mit tegyek, érdemes e esetleg megmutatni egy pszichológusnak, vagy sem?
Válasz
Ezt a fajta akaratosságot valóban nem lehet szó nélkül hagyni, annak ellenére, hogy gyakran előfordul más gyereknél is. Tehát nem az Ön lánya az egyetlen, aki 16 hónaposan akaratos. Mivel Önnel és önmagával szemben nyilvánul meg az agressziója, figyelje meg, milyen helyzetekben jön elő a durvasága. Mit akar elérni, amikor ezekhez az eszközökhöz folyamodik? Eredményes szokott lenni, ha megfogják a kicsi kezét, amikor ütni készül és megkérdezik, hogy mit akar. Mutassa meg -vagy mondja el -, mit szeretne. Ha megmutatta és teljesíthető a kérése mondja el, hogyan kell kérnie, ha szeretné megkapni. Mutasson neki olyan módszert is, amivel kifejezheti a környezete számára is elfogadható módon az indulatát. Pl. toppantson. Csak akkor teljesítsék a kérését, ha a megfelelő módon kéri, akkor azonban mindig. Amennyiben a kérése nem teljesíthető, ezt azonnal közöljék vele, s ha lehetőség van rá, kínáljanak helyette valami mást, de ez nem feltétlenül szükséges Pl. csoki helyett almát vagy kekszet.
Az Ön által leírt esetben csak a szelíd következetesség segít, más nem. Ne ígérjenek a lányuknak semmit, ha tudják, hogy nem fogják teljesíteni. Amit megígérnek azt viszont mindig teljesítsék. Pl. ebéd után lesz csoki, akkor legyen is, ha evett. Amikor saját magát bántja, akkor is mutassanak neki más módot, ahogy az indulatát levezetheti.
Ne aggódjon a gyermeke biztosan nem autista.
Izsó Ildikó