Kérdések-válaszok

Kislányom 9 hónapos....

Kislányom 9 hónapos. Amolyan atom-bébi, két másodpercre nem bír nyugton maradni. Állandóan kúszik-mászik, valamit mindig csinál, valamiért mindig nyűgösködik. Állandóak nálunk a hisztik. Semmilyen játék nem köti le. Az elalvásokat 30-60 perces hisztik előzik meg, főleg mióta fel bír állni a kiságyban. a pelenkázás kész tortúra, mert arra az időre sem bírom rávenni, hogy egyhelyben maradjon, míg beragasztom a pelust. Hiába éneklek, bohóckodok, addig nem nyugszik, míg el nem kúszik. A karomban nem marad meg, nem szereti a becézgetést. Az etetetés sem egyszerű. Két falatig érdekli az étel, utána csak úgy hajlandó enni, ha valamit forgathat, dobálhat a kezéből. Állandóan kifordul az etetőszékből, kiveri az ételt a kezemből, pedig nem erőltetem, soha nem is erőltettem az evést. Néha nagyon nyomaszt ez a helyzet, úgy érzem, nem találom meg talán a közös hangot a saját gyermekemmel. Egyedül a séta köti le ideig-óráig. Egyébként minden érdekli, a legkisebb neszre, ingerre reagál, nagyon értelmes, fogékony baba. Csak a harmónia hiányzik. Mit tudok tenni?

Válasz

Levelét olvasva beismerem, nem lehet könnyű dolga. Egy állandóan érdeklődő, mozgékony baba figyelmének lekötése nem kis feladat. Azzal, hogy kúszni-mászni kezd a kicsi, kitágul számára a világ, ami sok felfedezni valót jelent, így a mozgékonyság, a keresés-kutatás érthető, ugyanakkor az ismeretlen dolgok megismerése szemlélődést, egyfajta elmélyülést is igényelne. Persze már ilyen korai életkorban is megmutatkoznak a személyiség alapvonásai, a temperamentumbeli különbségek, vagyis vannak "atom-bébik" és vannak "fékezett habzásúak".
Én fontosnak tartom azt a megjegyzését, hogy esetleg nem találja meg az összhangot a gyermekével, nem ismeri fel pontosan az igényeit. Ez nem ritka eset, ugyanis a gyermekek és a felnőttek eltérő kommunikációs jelzései könnyen okozhatnak kisebb-nagyobb félreértést. Bármennyit is olvassuk a szakirodalmat, bármennyire is figyelünk a kicsire, azért csak a felnőttek fejével tudunk gondolkodni, ami oka lehet a jelzések félreértésének. Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyunk jó anyák, éppen ellenkezőleg azzal, hogy a viselkedés alapján felmerül Önben a harmónia hiányának lehetősége, máris fontos lépést tett.
Minden olyan esetben, ahol felmerül a kommunikációs zavar lehetősége nagyon fontos, hogy szakember figyelje meg hosszabb időn keresztül az anya-gyermek között lezajló interakciókat. Erre szolgálnak a baba-mama konzultációk, amikor előre meghatározott óraszámban (ez általában 5-10 órát jelent) szakember jelenlétében foglalkozik a mama a kicsivel. Ez azért remek módszer, mert a pszichológus látja az akció-reakció sorozatokat, így olyan eseményt is "meglát", aminek a szülő nem is tulajdonít jelentőséget, így nem is beszélne róla egy hagyományos tanácsadási folyamatban.
Az Ön esetében javasolnám, hogy kérjen konzultációt, már csak önmaga megnyugtatására is.

Izsó Ildikó