1év és 1hónapot dolgoztam kereken a volt munkahelyemen, ahol tulajdonképpen közös megegyezéssel szûnt meg a munkaviszonyom 2003. augusztus 15.-én. Ez a közös megegyezés úgy született, hogy a fõnököm minden elõzetes figyelmeztetés nélkül behivatott az irodájába (ahol négyszemközt voltunk) és elémtárta a tényt, hogy mindenféleképpen meg akarnak válni tõlem, úgyhogy vagy aláírom a közös megegyezéses papírt, vagy \\\"kirúgnak\\\". Akkor már több mint két hónapos terhes voltam. Nem voltam tisztában az állapotomra vonatkozó jogszabájokkal, valamint rosszul lettem ezért aláírtam. A fõnököm azzal érvelt, hogy mindenféleképpen felbontjuk a munkaviszonyt, de az az én számomra jobb a jövõre nézve, ha közös megegyezéssel megyek el, sem mint ha õk mondanak fel nekem. (Mellékesen megjegyezném, hogy a munkámmal teljesen meg voltak elégedve, ez a dolog pénteki napon történt, viszont a hét elején még arról beszéltünk, hogy magasabb pozícióba helyeznek, valamint támogatják az ehhez szükséges tanulmányaimat. Ehelyett jött a \\\"kirúgás\\\". Szóval tulajdonképpen megtévesztett, megfélemlített és én aláírtam. Mivel ezekután még jobban rosszul lettem elmentem az orvosomhoz, aki veszélyeztetett terhességet állapított meg és még azzal a nappal felvett táppénzre. A táppénzes papírt a \\\"volt\\\" munkáltatóm felé továbbítottam, aki közölte, hogy átküldték a Fõvárosi Egészségbiztosítási Pénztárnak és a következõket már egyenesen oda küldjem. Az EBP közölte, hogy passzív táppénzre vagyok jogosult 2003.08.16-2004.02.11-ig. Közben miután egy-két munkaügyben jártas illetõ felvilágosított a jogaimról, kérvényeztem a munkáltatómnál a közös megegyezés semmisnek tekintését, és a munkaviszonyom visszaállítását. Ez elõl elzárkóztak és azzal érveltek, hogy nem a terhességem miatt küldtek el, ami persze mindenki számára egyértelmû volt, hogy mégis. Munkaügyi bírósághoz fordultam a munkaviszonyom visszaállítását illetõen, valamint az azóta elmaradt keresetem kifizetéséért. A tárgyalást 2004.02.20 -ra tûzték ki, amit elnapoltak júliusra. Tehát ezügyben még jódarabig nem születik döntés. Az elsõ kérdésem ehhez kapcsolódna: ha esetleg én nyerem meg a pert, és visszaállítják a munkaviszonyom, valamint kifizetik visszamenõleg az elmaradt jövedelmemet, akkor az addig kapott segélyeket, táppénzt meg ilyesmit vissza kell-e majd fizetnem az azt folyósító szerv felé, vagy esetleg az is a munkáltatómat terheli? Ezzel kapcsolatban teljesen tanácstalan vagyok. De hát valamibõl akkor is élni kell addig. Ebbõl kifolyólag van a másik problémám. Mint említettem már a passzív jogon kapott táppénzem 02.11-én lejárt. Még januárban beadtam a pénztár felé egy kérelmet, hogy méltányossági alapon hosszabbítsák meg a szülés idõpontjáig. (Erról a lehetõségrõl az orvosom tájékoztatott.) Erre most kaptam meg a választ 03.08-án, hogy elutasították. Most teljesen tanácstalan vagyok, hogy hová tudnék fordulni, mikor ráadásul bármelyik pillanatban megindulhat a szülés. Így is pár nappal már a 40. hét után vagyok. Esetleg megkérvényezhetném, hogy a táppénzem lejártától, azaz február 11-tõl vegyenek fel munkanélkülinek, amit nem tudom, hogy így visszamenõleg megtesznek-e. De hát a táppénzem meghosszabbításának az elutasításáról csak most tájékoztattak. Akkor mit tegyek? Ha esetleg felvesznek, utána jár a terhes-gyerekágyi segély, valamint a GYED számomra, vagy nem? Mert így már azthiszem, hogy nem, mivel úgy olvastam, hogy ha megszûnik a munkaviszony és ha utána még táppénzben részesülök, akkor annak a lejártától számított 28 napon belül megszülök akkor igen. De ez a 28 nap nekem lejárt 03.10-én. Igaz addigra már meg kellett volna jönnie a babának, de még nem akart. Ezt nem lehet befolyásolni. Már így is túlhordom, de a szülésmegindítással a 42. hétig várnak. Persze ha az egészség engedi. Ez ellen nem tudok mit tenni, hogy nem akart a baba idõben megszületni. Emiatt lejárt a 28 nap is. Így most azthiszem nem jár más, csak a GYES alanyi jogon. Kérem segítsenek, mert tel jesen tanácstalan vagyok, hogy mit kell tennem, hova kell forduljak. Nem is lennék ennyire kétségbeesve, ha a férjem nem ugyanott dolgozott volna ahol én (igaz akkor még csak a võlegényem volt), de miután pert indítottam a cég ellen elérték, hogy neki is \\\"távoznia\\\" kelljen. Azóta nem sikerült még máshol elhelyezkednie, mivel még esti tagozaton tanul és nem sok munkáltató támogatja azt, hogy a munka mellett iskolába járjon. Vagyis azóta munkanélküli segélyen van. Fiatal házasok vagyunk, én 20 éves vagyok a férjem pedig 22. Ezért még nincs is igazán megteremtett alapunk, viszont a babának szeretnénk mindent megadni, de egyenlõre igen kilátástalannak látom a jövõnket.