Kérdések-válaszok
Tisztelt cím....
Válasz
Tisztelt Levélíró! Az Egészségügyi Minisztériumhoz címzett, hivatalunkhoz áttett állásfoglalást kérõ levelére az alábbi tájékoztatást adom: A szabadsággal kapcsolatosan a Munka Törvénykönyvének (1992. évi XXII. törvény) alábbi szakaszai az irányadóak: 130. § (1) A munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll. (2) A munkaviszony szünetelésének idõtartamára a következõ esetekben jár szabadság: a) a keresõképtelenséget okozó betegség tartamára; b) a szülési szabadság tartamára; c) a tizennégy éven aluli gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság elsõ évére; d) a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára; e) a tartalékos katonai szolgálat idejére, és f) minden olyan munkában nem töltött idõre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül. A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. A munkavállalónak alanyi joga van a szabadságra, de a Munka tv. megfogalmazásából kitûnik, hogy a szabadságot nem a munkavállaló veszi ki, hanem a munkáltatónak kell kiadnia. A szabadság kiadásának általános szabályán túl, a következõ esetben a tárgyévet követõen is lehetõség nyílik a szabadság kiadására: - a munkavállalónál felmerült okból, ha betegsége, vagy a személyét érintõ más elháríthatatlan akadály meggátolja abban, hogy szabadságát a tárgyévben kivegye, akkor az akadályoztatás megszûntétõl számított 30 napon belül kell kiadni a szabadságot. E szabály kötelezõ elõírás a Munka tv.-ben, ettõl érvényesen eltérni nem lehet (még a felek egyezõ akarata esetén sem). Tehát amennyiben úgy dönt, hogy visszamegy dolgozni, akkor a felgyülemlett szabadságokat (betegszabadságot is) ki tudja venni, illetve táppénzre is jogosult lehet. A kötelezõ bérfejlesztésre a Munka Törvénykönyve alábbi szakaszai az irányadóak: 84. § A munkavállaló személyi alapbérét a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését, illetve a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (5) bekezdés a) pont], továbbá a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság (139. §) megszûnését követõen a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkezõ munkavállalók részére idõközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelõen módosítani kell. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó. E szakaszban felsorolt esetekben a munkáltató törvényi elõírás alapján köteles a munkavállaló munkabérét az idõközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelõen módosítani. Felhívom szíves figyelmét, hogy a fentiekben közölt állásfoglalásunk a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény, valamint az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI. 17.) AB határozata értelmében pusztán tájékoztató jellegû, azaz a bíróság vagy más hatóság véleményétõl eltérhet, és más szervek elõtt hivatkozási alapként sem szolgálhat.