Melyek azok a...

Számos mítosz és hiedelem szól a gyermek nemének befolyásolásáról, újságok is közölnek különféle javaslatokat, vérmérséklet szerint a Hold állása vagy más transzcendens ok alapján. Őszintén szólva egyikben sem hiszek, hiszen a férfi ivarsejtjeinek nagyjából 50-50 %-os lány-fiú aránya határozza meg, azáltal, hogy éppen melyiknek sikerül elsőre belefúródnia a petesejt burkába. A valóságban persze egy kicsivel több fiú születik ( az arány kb. 1060:1000), de férfiként halandóbbak is vagyunk már a megszületés körüli időben is. Igazi jó megoldás nincs, bár a tudomány előbb utóbb megoldja, hogy valamely jellemző alapján szétválasszák az X és Y kromoszómát tartalmazó sejteket. Aztán eljöhet az orwelli kép: Az apa spermiumát kezelés után művileg fecskendezik be, egyszóval általános lombikbébi program. Ekkor is kérdés: ki dönti el, hogy mikor, mennyi és milyen nemű gyermekre van szükség? Nem hiszem, hogy Önök erre gondoltak. Ezért inkább hagyatkozzanak egy jóval nagyobb hibaszázalékú, de sokszor sikeres tapasztalatra. Ez a módszer azon alapul, hogy a férfi (Y kromoszómát tartalmazó) sejtek általában mozgékonyabbak. A tapasztalatok szerint ( vigyázat, ez statisztika és az életben nem minden esetben eszerint történik, de többségében igaz!), a pete kilökődését (ovuláció) megelőző 24 órában történt együttlétekből inkább fiú, az ovulációt követő 24 órában inkább lány magzatok fogannak. A dolgot azért színezi, hogy kimutatható bizonyos családi halmozódás: bizonyos szülők fiúgyermekeinél nagyon sokszor az utódok nemi "leképezése" hasonló, mint apáiknál. A zárógondolat: nekem fiam is, lányom is van. Mindkettőre büszke vagyok. Ez független attól, hogy milyen sorrendben születtek. Szülészként azt is tapasztalom, hogy a nagyon "eztvagyazt" váró családokban, ha a várthoz képest ellenkező nemű gyermek születik, ugyanúgy tudják szeretni, mert mind a két nem csecsemőként és gyerekként maga a csoda. (Persze felnőttként is, de erről nem a szülészet témakörében kell beszélni...)