Kérdések-válaszok
Végigolvastam a...
A keresztfiam 2 éves és 9 hónapos. Szeptember 30-án született egy kistestvére. Ahogy láttam, felkészítették a hugi érkezésére, az anyukája elmondta neki, hogy mi fog vele történni, hogy megy a kórházba, stb. Az alatt az egy hét alatt, amíg az anyuka a kórházban volt, a keresztfiam a nagyszülőknél volt vidéken. Sokszor volt már ott, de egyedül addig
csak 1-1 éjszakára maradt. Az 1 hét alatt az apukája egyszer sem látogatta meg.
Az anyuka embólia gyanú miatt maradt benn ilyen sokáig a kórházban és gondolom az iránta való aggódást a gyerek megérezhette a nagyszülőkön. Továbbá éppen ezért csak egyszer voltak benn látogatni a kórházban, utána az anyuka már nem kelhetett fel, ezért nem tudott kijönni a kórház folyosójára, ők pedig nem mehettek be a kórterembe.
A kisfiú dadogása már a nagyszülőknél töltött héten elkezdődött. A szavak elejét mondja ki nehezen. A szülők nem javítják ki és nem figyelmeztetik a dadogásra. Azóta eltelt 2 hónap és az anyuka szerint a dadogás erősödött. A kisfiú eleinte rossz kedélyű volt, de ezt most már nem látom rajta. Agresszív is volt a szüleivel és sokat hisztizik. Bár belevonják a kicsivel való foglalkozásokba, de mivel az anyuka félti a hugit és a kisfiú még néha ügyetlen, sokszor rászólnak, nehogy véletlenül megsértse a picit. Pedig ő puszilgatja, simogatja, de óhatatlanul is belekaphat a szemébe vagy hasonlók, ezért szólnak rá.
Bár nekem még nincs gyerekem és nem értek a gyerekneveléshez, de mint kívülálló úgy látom, hogy a kisfiúval messze nem foglalkoznak annyit mint előtte. Nagyon sok a tiltás (ne csináld ezt, ne csináld azt) és sokszor felemelik a hangjukat a szülők.
Az a kérdésem, hogy meddig várjunk, hogy a dadogás esetleg magától megszűnik. Mi az a pont, amikor már szakember segítségére van szükség?
Válasz
A dadogásnál a beszéd folyamatossága sérül, a dadogó valamilyen belső "blokk" következtében egy-egy szótag, vagy a szó elejei mássalhangzó megismétlésére kényszerül. Általában 2 és 7 éves kor között jelenik meg, gyakoribb a fiúknál és az elsőszülötteknél. Többféle elmélet létezik a pszichológiában a dadogással kapcsolatosan, talán azért, mert még nem sikerült megtalálni az igazi magyarázatot.
Az elméletekben közös, hogy a dadogás hátterében valamilyen "eltemetett" konfliktus van, amiről a dadogó nem képes, nem tud beszélni. Az elméletek abban térnek el, hogy az egyik a személyben meglévő konfliktust feltételez, a másik a szülő-gyermek kapcsolat konfliktusosságát véli a háttérben. Az elméletek abban is megegyeznek, hogy a dadogó gyerekek sajátossága a szorongása és az ezzel járó elkerülő magatartás. A gyerek - mivel pontosan észleli a beszédhibáját, akkor is, ha a környezete erre nem hívja fel a figyelmét - előbb csak azokat a szavakat kerüli el, amelyeket nehezen mond ki, később az emberi kapcsolatokat is. A szülőnek, a pszichológusnak, a pedagógusnak legfontosabb feladata, hogy az elkerülő magatartás kibontakozásának elejét vegye. Ez a munka sokkal könnyebb, s a dadogás javulása is nagyobb valószínűséggel következik be, ha a dadogás megjelenése után gyorsan pszichológushoz fordulnak.
A keresztfia esetében szinte kínálkozik a magyarázat, ettől azonban tartózkodnék -tapasztalat, hogy a legkézenfekvőbbnek tűnő esetek a legösszetettebbek. A keresztfia nincs könnyű helyzetben: hirtelen a nagymamánál találja magát, elszakad az apjától és az anyjától, aki veszélybe is kerül, mikor pedig újra találkoznak, megváltozik az addig megszokott helyzet, ott a hugica. A testvér érkezésére fel lehet készíteni a gyereket, de valahol - és ez általában az érzelmi szint - mindig készületlenül éri a nagyobbat a kicsi születése. A féltékenység, az agresszió megnyilvánulása természetes, ennek kezelése azonban elsősorban a szülő feladata. A sok tiltás, a kevesebb figyelem csak erősíti a meglévő szorongást, ami hatással van a dadogásra.
Mindenképpen javasolnám a szülőknek, hogy keressenek fel egy pszichológust, ha másért nem konzultáció miatt. Lényegesnek tartom, hogy fordítsanak fokozott figyelmet a kisfiúra, a legjobb, ha van olyan idő, amit csak az egyik szülővel tölt, pl. elmennek valahova, vagy a másik szülő elviszi a kislányt néhány órára. A másik a tiltás, amit - a leveléből úgy éreztem, - Ön is soknak tart. Nem tesz kárt a kislányban a bátyja, az erős tiltás, csak fokozza a féltékenységet, az eltemetésre váró indulatokat. Mindenképpen jó lenne, ha a húga közelébe engednék a kisfiút.
Izsó Ildikó
