Kérdések-válaszok
A lányom...
Az alvás mennyiségével és a minőségével sincs valami rendben. (Szerintem. A fogzásnak látható jele nincs, azon kívül, hogy mindent a szájába tesz és rágja az öklét).
A kislány sohasem volt túl jó alvó, már újszülött korában sem. Ez azt jelenti, hogy az étkezések között fent volt, és napközben, ha 4 órácskát aludt, akkor az már alvós napnak számított. Éjszaka viszont aludt egy 4-5 órás periódust egyben, és utána csak enni ébredt fel. Éjszaka nem voltak alvási gondjaink.
Ahogy nőtt a baba, a nappali alvással töltött órák száma egyre csökkent, mostanában összesen ha egy órát alszik, de azt is igen felszínesen. Minden apró reccsenésre kinyitja a szemét, kifejezetten riadtan, holott a nappali alvását igyekeztünk úgy megoldani, hogy elfogadja, nappal folyik az élet, nincs teljes csend.
Újabban éjszakánként sem alszik jól, többször megébred, pedig ő tényleg nagyon jó alvó volt, ami az éjszakákat illette, és ha felébredt semmi mással nem lehet elaltatni csak a nyugtató szopással. (Nincs cumija, nem szopja az ujját, nem lehet elringatni, nem hagyja). Egy szobában alszunk vele, és éjszaka arra is képes felébredni, ha az ágyunk megnyikordul, ha valamelyikünk megfordul az ágyban. Nem alszik mélyen. Lefektetni is csak a cicivel lehet és ebben sem vagyok biztos, hogy valóban jót teszek-e vele, ha csak a mellemen tud elaludni. Nappal a monoton zúgás altatja el, csörgőt szoktunk neki rázni, de újabban kiköveteli a cicit, egy kis cumizásra, amibe belealszik.
Szeretném megtudni, hogy tudnék -e valamit tenni azért, hogy napközben többet vagy legalább mélyebben aludjon? Jó dolog-e, hogy csak a mellen hajlandó elaludni és valaha le fogom-e erről tudni szoktatni? Tudok -e valamit tenni azért, hogy az éjszakai alvása nyugodtabb, mélyebb legyen?
Válasz
Mintha a saját lányomról írnál. Ha újra kezdhetném, és előre tudnám, hogy ez lesz a vége, valamint keményebb szívű tudnék lenni, biztosan drákói intézkedéseket vezetnék be. (Nem hagynám szopás közben elaludni, megpróbálnám másképp megnyugtatni éjszaka, és kitelepíteném a szobánkból.)
Ha megnyugtat, Juli kb. két éves kora óta csak hajnali fél hatkor kel fel, akkor bandukol át az én ágyamba, és fúrja hozzám meleg bozontos buksiját és hideg lábát. Ez a bizalom néha direkt jól esik.
Visszatérve, hogy megoldást javasoljak: a baba kitelepítése már szóba jöhet, hiszen fél éves a kicsi. Ennek két előnye is van:
1. nem hallja az ágyrecsegést.
2. Te nem hallod, hogy ő fölébred, és nem rohansz rögtön a segítségére. Így esélye van annak is, hogy magától visszaalszik.
Amúgy meg sokaknál segít, ha a papa kel föl a babához. Egy ekkora gyerek már tudja, hogy papánál nem lehet szopizni. Ez néhány nap apa és gyerekkínzással végleges megoldást szokott hozni.
Másik, ellentétes, de sokaknál bevált, ősi módszer.: aludj együtt a babával, így mindketten kipihenitek magatokat. Ebbe persze a párodnak is bele kell egyeznie. Ugye, milyen fontosak a papák?
A nappali alvást amúgy nem nagyon tudod befolyásolni, ez a lány gyárilag ilyen, előfordul. Esetleg, ha kiteszed a jó csípős hidegre babakocsiban, és bebugyolálod néhány báránybőrbe, lehet, hogy jól fog aludni.
Sződy Judit