A kisfiunk 4 hónapos, 36 és fél hétre született császármetszéssel, minden komplikáció nélkül. 2 hónapos korában lettünk először figyelmesek arra, hogy háton fekve csak a fejecskéjét hátra feszítve, egy  bizonyos (balra-fel) irányba volt hajlandó nézni, mely szokása mára szinte eltűnt, mert nagyon követ minden történést és mozgást, de a nyakfeszítés előfordul néha még. Azért említem mindezeket, mert 3 hónaposan nem tartotta a fejét ülő helyzetbe való felhúzáskor és a doktor néni fejlődés-neurológiai vizsgálatot javasolt. Ezen a vizsgálaton a kicsi nagyon jól érezte magát, nevetgélt, gügyögött, mindent tőle elvárható mozgást produkált, kivéve a fejtartást. Közölték, hogy ennek az az oka, hogy szinte soha nem volt hason fektetve a gyerek, ezután figyeljünk oda erre és megoldódik a probléma, különben is nagyon értelmes, érdeklődő kisfiú. Nos, azóta eltelt egy újabb hónap, a pici magához képest látványosan fejlődik más területeken (kommunikál, odafigyel, ha beszélünk hozzá, nagyokat kacag, formálja a hangokat, hason fekve nagyon magasra tartja a fejecskéjét, hogy lásson mindent, sőt már néha át is fordul a hasáról a hátára, nyúl a játékokért, megfogja azokat) ,de ülésbe húzáskor behomorít és nem emeli a fejét. Ha segítséggel ültetjük szintén bizonytalanul tartja szinte az egész felsőtestét, inog, mintha hátra akarná vetni magát fekvésbe. A 4 hónapos vizsgálaton ezért a doktor nénije ezúttal egy alapítványt ajánlott nekünk, akikkel fel is vettük a kapcsolatot, de állítólag túlterheltek és csak egy hónap múlva tudnak fogadni, mikor is ő már ugye öt hónapos lesz. A fejlődés-neurológián azt is mondták, hogy ha nincs változás, menjünk vissza 1 hónap múlva, de információink szerint az alapítvány által végzett terápia kizárja más módszerek egyidejű alkalmazását. Hogyan tud eljárni ilyen esetben egy aggódó, gondos szülő?