Kérdések-válaszok

Kisfiam most lesz 3...

Kisfiam most lesz 3 hónapos. 2 héttel ezelőtt látta utoljára a védőnő, amikor megnézte, hogy csuklójánál felhúzva tartja-e a fejét. Sajnos nem tartotta csak lógatta. Ezért azóta ezt a gyakorlatot naponta többször csináljuk. Most már van amikor tartja magát (befeszíti a nyak- és vállizmait), de van amikor nem. Azt is javasolta a védőnő, hogy fektessük hasra. Ezt már többször próbáltuk, de kb. 10 másodperc szenvedés után el kezd teljes erőből sírni. A nap különböző szakában próbáltuk már, főleg akkor amikor éppen nagyon jó kedve volt, de sajnos soha nem lehet 10-15 másodpercnél tovább hason fektetni. Ez miért van, hogy ennyire nem szereti ezt a testhelyzetet. Amikor még csak 2-3 hetes volt, nagyon szeretett így aludni, mint egy kis béka (csak nappal, éjjel ugyanis mindig haton altatjuk). Aztán hirtelen nagyon sokat gyarapodott, majdnem 1 kg-ot havonta. Ha karon van, akkor jól tartja a fejét, karon repülőztetésnél is felemeli és nézelődik, csak hasonfekve nem tartja. Így viszont nem fejlődik a vállizma, csak a nyakizma. Mit tegyünk?

Válasz

A fej rugalmas és egyensúlyozott tartása a humán testtartás és mozgás egyik fő sajátossága. Így az érzékszervek a test legmagasabb pontjára kerülnek, ezáltal megfelelő testtartás áll rendelkezésre a kézmanipulációhoz. Már az újszülött is képes a fejét oldalra fordítani, a hanginger irányába. Ez a reakció kb. 2 hét múlva megszűnik. A fej emelése a születés utáni 3. héttől indul. Ezt végtagmozgások is kísérik. A fej emeléséhez a mell, tarkó és hátizmok együttes működésére van szükség. Kiderült, hogy a fejtartás és fejmozgás megfelelő fejlődése kihat a finom mozgások és a felismerési-tanulási folyamatok későbbi alakulására, fejlődésére is. Az utóbbi években a szülők az ún. hirtelen csecsemőhalál veszélyére, ill. a baba tiltakozására hivatkozva a csecsemőket nem fektetik hason. Ezért jócskán megszaporodott azoknak a 7-8 hónapos babáknak a száma, akik ekkor még nem kúsznak, másznak, nem ülnek fel. Fejüket már ugyan tartják, de vállövük gyenge, ritmusos végtagi mozgásra képtelenek. Az utóbbi években derült ki az is, hogy ezek a kicsik nagyobb valószínűséggel lesznek diszlexiások, jobb-bal tévesztők, ügyetlen a finom mozgásuk, rosszul rajzolnak. Tehát ilyen esetekben - és egyébként is - a fenti ismeretek birtokában minden csecsemő szüleinek azt tanácsoljuk, hogy a baba tiltakozása ellenére napközben, főleg éber állapotban minél gyakrabban tegyék őt hasra. Ehhez sok türelem és ötletesség kell, aminek eredményeként a másodpercek percekké növelhetők. Amennyiben ez otthon nem megy, és gyógytornász foglalkozik a kicsivel, ott is többnyire sírnak és tiltakoznak a babák. Az eredmény így is elérhető, a sírás fokozatosan elmarad, mivel a kicsi egyre ügyesebb, erősebb lesz, és ezt a testhelyzetet is természetesnek fogja tartani. Tanácsom tehát az, hogy próbálják meg a hasra fektetés idejét fokozatosan növelni. Ezt eleinte lehet úgy is, hogy a szülő hanyattfekvő helyzetben teszi magára a babát, így ő hosszabb időket elvisel.
Dr. Gömöri Ágnes