A kislányom két és...

Sajnos, én sem tudom pontosan, hogy mi lehet a két és fél éves kislány fürdéstől való félelemének oka, ill. kiváltója, hiszen erről nem írt bővebben. Sokszor persze nem is tudható biztosan a kiváltó tényező, hiszen a gyermek nem kizárólag tükre vagy tároló kamrája az őket ért élményeknek, hanem megalkotói a világról szerzett benyomásainak. Vagyis lehetséges, hogy máshonnan származó, vagy más dologgal kapcsolatos félelmét viszi át, sűríti bele a fürdéshez kapcsolt félelembe, vagy valamiféle álom vagy fantázia miatt alakult ki ez a szorongás. A két éves kor utáni érzelmek (félelmek, örömök, indulatok) általában igen nagy erejűek, sokszor ezek irányítják a viselkedést és nem a megértett, ismert dolgok. Mit lehetne mégis tenni? Pusztán a meggyőzés ilyenkor még nem hatásos, de ha a kissé módosított fürdetés közben beszél a kislányhoz, "magyaráz", a nyugodt hang, a szülői megértés érzete bizonyára nyugtatólag hat. Talán érdemes lenne megtudni (hátha kideríthető), hogy a víztől fél-e, a fürdéstől, vagy a kádtól. Arra gondolok, hogy ki lehetne próbálni kis kádban vagy lavórban, ezt lehetne a nagy kádba beletenni, de lehetne a fürdőszoba kövére is letenni. Meg lehetne kísérelni, hogy nagyon kicsi vizet öntenek csak a fürdetőedénybe. Lehetne talán úgy is oldani a félelmét, hogy valami kisebb edényt kinevezni babakádnak, és ebben a kislány is fürdethetne babát, gumiállatkát, stb. Az ilyen játékban Önök, a szülők is részt vehetnek. Ha van olyan tárgy, ami biztonságot nyújt, amivel alszik, vagy amivel gyakran játszik, azt is oda lehetne vinni a fürdetés helyére. Talán azt is meg lehet próbálni, hogy kiviszik a kislányt a strandra a legkisebb medencéhez, vagy a kertbe pancsoló kádat tesznek. Az tudom javasolni, hogy érdemes próbálkozni többféle, a fenti ötletekhez hasonló dologgal. Még két kiegészítés: az egyik, hogy a gyermeknek előre mondja el, beszéljen vele, hogy mi fog történni, és tegye ezt nyugodt, higgadt hangon. Így talán kiderülhet, hogy mit tud a kicsi "vállalni" a dologból, mi az, amibe belemegy, és talán attól, ha õ maga is benne volt a javaslatban, kevésbé fog félni. A másik kiegészítés az, hogy persze idő és türelem is kell ehhez, és az a meggyőződés és hit, hogy ez a félelem el fog múlni. A kisgyermekkori félelmek persze, nem múlnak el egyik pillanatról a másikra, de biztos, hogy lassacskán túljut rajta a kislány, és ebben lehet őt segíteni az előbbi, vagy ahhoz hasonló ötletekkel.