Kérdések-válaszok
Kislányunk 8,5 hónapos, viszonylag nyugodt, habár elég erőszakos baba. Itthon magabiztos, határozott, igazi rosszcsont. Sokat sikongat, kiabál, nevet, részt vesz a családi életben, férjem és köztem közötti beszélgetések aktív részese. Sok törődést igényel, nem szeret egyedül lenni, akkor magára hagyottnak érzi magát. Hamar dühbe gurul ha a kívánságait nem elégítjük azonnal ki és ugrunk azonnal hogy öt kiszolgáljuk. De ez nem is annyira nagy gond. Sokkal furcsább számomra, hogy ez a határozott és magabiztos baba mennyire más tud lenni vele egyidős babák társaságában. Barátnőm kislánya vele egy idős (2 nappal fiatalabb), egy nagyon jószívű, mosolygós baba. Amikor találkozunk, akkor hagyjuk a két kislányt együtt játszani. Játszanak is együtt mindaddig amíg barátnőm lánya Lea meg nem szólal, sikongani vagy nevetni nem kezd. Ekkor kislányom Lujzika borzasztóan megrémül, minden játékot kiejt kezéből és rettenetesen sírni kezd. Nem is sírás ez már, hanem zokogás. Minden porcikája beleremeg. És nem hagyja magát megvigasztalni. Hatalmas elefántkönnyek ömlenek a szeméből. Nincs ilyenkor más választásunk mint hogy összepakoljuk a holminkat és hazamegyünk vagy Lea megy haza tőlünk. Hasonló a helyzet babaúszáson is. Másfél hónapja járunk babaúszásra. Ez volt az első alkalom, hogy Lujzika hasonló korú babákkal találkozott. Kezdetben csodálkozva nézett, mosolyt nem lehetett a szájára csalni, aztán minden egyes babasikoltásnál sírva fakadt. Most már csak úgy tudunk részt venni a foglalkozáson, hogy a csoport (összesen 11 mama és baba) többi tagjától távolabb helyezkedünk a medencében, kerülünk minden nagyobb zajt vagy hirtelen mozdulatot. Az öltözőbe meg csak akkor megyünk be, amikor már a többiek elmentek, különben ismét zokogás lenne a vége. Hogyan lehetne változtatni a helyzeten, hogyan lehetne elérni, hogy legalább kis barátnőjétől, Leától ne féljen?
Válasz
Azt, hogy miért is van ez a félelem a kislányában a többi gyerek sikongatása miatt, sajnos nem tudom pontosan megmondani. Valószínűleg ez a hang valamilyen veszélyt vagy kellemetlenséget jelez Lujzika számára. Tehát nem is annyira a babáktól, mint inkább a hang "jelentésétől" ijed meg a kislánya (ezt támasztja alá, hogy addig, míg nem hallja a hangot, jól eljátszik a többiekkel).
Már csak néhány hónap, s megindul a beszédfejlődés, amikor a szavak veszik át a sikongatások helyét. Valószínűnek tartom, hogy akkor majd csökkenni fog a lánya félelme is, hiszen egyre kevesebbet hallja majd ezeket a hangokat.
Ha valóban csak a hangra érzékeny a kislánya, akkor a türelmet tudom csak javasolni, ki kell várni, amíg megtanulnak beszélni, s már máshogy is ki tudják fejezni magukat a lányok.
Izsó Ildikó
ezt.
Dr. Kőrössy Judit
Kislányunk 8,5 hónapos, viszonylag nyugodt, habár elég erőszakos baba. Itthon magabiztos, határozott, igazi rosszcsont. Sokat sikongat, kiabál, nevet, részt vesz a családi életben, férjem és köztem közötti beszélgetések aktív részese. Sok törődést igényel, nem szeret egyedül lenni, akkor magára hagyottnak érzi magát. Hamar dühbe gurul ha a kívánságait nem elégítjük azonnal ki és ugrunk azonnal hogy öt kiszolgáljuk. De ez nem is annyira nagy gond. Sokkal furcsább számomra, hogy ez a határozott és magabiztos baba mennyire más tud lenni vele egyidős babák társaságában. Barátnőm kislánya vele egy idős (2 nappal fiatalabb), egy nagyon jószívű, mosolygós baba. Amikor találkozunk, akkor hagyjuk a két kislányt együtt játszani. Játszanak is együtt mindaddig amíg barátnőm lánya Lea meg nem szólal, sikongani vagy nevetni nem kezd. Ekkor kislányom Lujzika borzasztóan megrémül, minden játékot kiejt kezéből és rettenetesen sírni kezd. Nem is sírás ez már, hanem zokogás. Minden porcikája beleremeg. És nem hagyja magát megvigasztalni. Hatalmas elefántkönnyek ömlenek a szeméből. Nincs ilyenkor más választásunk mint hogy összepakoljuk a holminkat és hazamegyünk vagy Lea megy haza tőlünk. Hasonló a helyzet babaúszáson is. Másfél hónapja járunk babaúszásra. Ez volt az első alkalom, hogy Lujzika hasonló korú babákkal találkozott. Kezdetben csodálkozva nézett, mosolyt nem lehetett a szájára csalni, aztán minden egyes babasikoltásnál sírva fakadt. Most már csak úgy tudunk részt venni a foglalkozáson, hogy a csoport (összesen 11 mama és baba) többi tagjától távolabb helyezkedünk a medencében, kerülünk minden nagyobb zajt vagy hirtelen mozdulatot. Az öltözőbe meg csak akkor megyünk be, amikor már a többiek elmentek, különben ismét zokogás lenne a vége. Hogyan lehetne változtatni a helyzeten, hogyan lehetne elérni, hogy legalább kis barátnőjétől, Leától ne féljen?
Válasz
Azt, hogy miért is van ez a félelem a kislányában a többi gyerek sikongatása miatt, sajnos nem tudom pontosan megmondani. Valószínűleg ez a hang valamilyen veszélyt vagy kellemetlenséget jelez Lujzika számára. Tehát nem is annyira a babáktól, mint inkább a hang "jelentésétől" ijed meg a kislánya (ezt támasztja alá, hogy addig, míg nem hallja a hangot, jól eljátszik a többiekkel). Már csak néhány hónap, s megindul a beszédfejlődés, amikor a szavak veszik át a sikongatások helyét. Valószínűnek tartom, hogy akkor majd csökkenni fog a lánya félelme is, hiszen egyre kevesebbet hallja majd ezeket a hangokat. Ha valóban csak a hangra érzékeny a kislánya, akkor a türelmet tudom csak javasolni, ki kell várni, amíg megtanulnak beszélni, s már máshogy is ki tudják fejezni magukat a lányok. Izsó Ildikó ezt.
Dr. Kőrössy Judit
