Kérdések-válaszok
30 évesen egyedülállóként gyereket vállaltam. Kisfiam ma 4 éves és kezdi észrevenni, hogy mindenkinek a környezetében van apukája, neki nincs. Még nem kérdezett rá, de egy-egy kérdéséből, kijelentéséből látom, hogy foglalkoztatja a gondolat.
"Nekem is van apukám. Az én apukám Laci bátyja", mondja egy ritkán látott nagybácsira.
"Apámmal vadászni voltunk..." - így máskor
"A kis szúnyognak van-e apukája?"
Milyen elfogadható magyarázatot kaphat egy 4 éves kisfiú, hogy ne érezze magát hibásnak vagy kevesebbnek másnál? Az igazság az, hogy az apja nem érdeklődik iránta, soha nem látta, bár születésekor magáénak ismerte el. Szerinte az igazat kellene elmondani a gyereknek, az én véleményem hogy korai még elmondani az igazat, hogy az apja él, de nem érdeklődik iránta.
Ön szerint mi a járható út?
Válasz
Azt hiszem, hogy a helyzetre, amivel most találkozott, gondolatban már akkor készült, amikor elhatározta, hogy egyedül vállal gyermeket.
Mindenképpen válaszolnia kell a kicsi ki nem mondott kérdésére, mert a helyzet foglalkoztatja, mint azt Ön is tapasztalta, s ha nem kap választ, esetleg rossz irányban kezd el kombinálni.
A konkrét szavakat nem tudom megmondani, mindössze általánosságban tudok néhány tanácsot adni. Bárhogy is fogalmaz, ne legyen benne a gyerekre nézve negatív következmény, vagyis : elhagyott az apád, amikor megtudta, hogy terhes vagyok, nem akart gyereket, de én megszültelek, nem kíváncsi rád, nem érdeklődik irántad. Vannak különbségek a mondatok között, azonban mindegyikben rejtett módon szerepel, hogy a gyerek felesleges, nem kellett valakinek, akinek pedig szeretnie kellene őt.
Ezért próbáljon úgy fogalmazni, hogy abban benne legyen, Ön mennyire akarta, hogy megszülessen, hogy mennyit gazdagodott az élete azzal, hogy ő Ön mellett van. Az apával kapcsolatban azt emelje ki, hogy önök nem tudtak együtt élni, mert pl. más volt az érdeklődésük, nem értették meg egymást. Ne legyen kapcsoltban az Önök elrontott kapcsolata, rossz választása a fia életével. Előbb-utóbb azt is meg fogja kérdezni a fia, hogy hol van az apja, miért nem látja őt? Ezt a kérdést is meg kell kerülni, amíg lehet. Egyrészt nem tudni mit hoz az élet, még az is előfordulhat, hogy egyszer csak megjelenik az apa. Másrészt, ha azt mondja, hogy nem kíváncsi rá, az megint csak nem tesz jót az önértékelésének.
Erre a beszélgetésre - ami mindössze néhány mondat - sort keríthet az egyik esti mese után, azzal a bevezetéssel, hogy "úgy vettem észre, foglalkoztat, hogy neked hol az apukád". S attól függően, mit válaszol a fia, folytathatja a beszélgetést. Azzal, hogy Ön hozza szóba a kérdést, a fia tudomására hozza, hogy a témáról lehet beszélni, ezzel egy csomó feszültséget vesz le a válláról, azzal viszont Önnek kell számolnia, hogy ezután gyakran szóba kerülhet az apa.
A magam részéről azt javaslom, hogy minél előbb essenek túl ezen a beszélgetésen, mert a titok, a ki nem mondott dolgok, mindig megterhelők a gyerek számára.
Izsó Ildikó
30 évesen egyedülállóként gyereket vállaltam. Kisfiam ma 4 éves és kezdi észrevenni, hogy mindenkinek a környezetében van apukája, neki nincs. Még nem kérdezett rá, de egy-egy kérdéséből, kijelentéséből látom, hogy foglalkoztatja a gondolat.
"Nekem is van apukám. Az én apukám Laci bátyja", mondja egy ritkán látott nagybácsira.
"Apámmal vadászni voltunk..." - így máskor
"A kis szúnyognak van-e apukája?"
Milyen elfogadható magyarázatot kaphat egy 4 éves kisfiú, hogy ne érezze magát hibásnak vagy kevesebbnek másnál? Az igazság az, hogy az apja nem érdeklődik iránta, soha nem látta, bár születésekor magáénak ismerte el. Szerinte az igazat kellene elmondani a gyereknek, az én véleményem hogy korai még elmondani az igazat, hogy az apja él, de nem érdeklődik iránta.
Ön szerint mi a járható út?
"Nekem is van apukám. Az én apukám Laci bátyja", mondja egy ritkán látott nagybácsira.
"Apámmal vadászni voltunk..." - így máskor
"A kis szúnyognak van-e apukája?"
Milyen elfogadható magyarázatot kaphat egy 4 éves kisfiú, hogy ne érezze magát hibásnak vagy kevesebbnek másnál? Az igazság az, hogy az apja nem érdeklődik iránta, soha nem látta, bár születésekor magáénak ismerte el. Szerinte az igazat kellene elmondani a gyereknek, az én véleményem hogy korai még elmondani az igazat, hogy az apja él, de nem érdeklődik iránta.
Ön szerint mi a járható út?
Válasz
Azt hiszem, hogy a helyzetre, amivel most találkozott, gondolatban már akkor készült, amikor elhatározta, hogy egyedül vállal gyermeket.
Mindenképpen válaszolnia kell a kicsi ki nem mondott kérdésére, mert a helyzet foglalkoztatja, mint azt Ön is tapasztalta, s ha nem kap választ, esetleg rossz irányban kezd el kombinálni.
A konkrét szavakat nem tudom megmondani, mindössze általánosságban tudok néhány tanácsot adni. Bárhogy is fogalmaz, ne legyen benne a gyerekre nézve negatív következmény, vagyis : elhagyott az apád, amikor megtudta, hogy terhes vagyok, nem akart gyereket, de én megszültelek, nem kíváncsi rád, nem érdeklődik irántad. Vannak különbségek a mondatok között, azonban mindegyikben rejtett módon szerepel, hogy a gyerek felesleges, nem kellett valakinek, akinek pedig szeretnie kellene őt.
Ezért próbáljon úgy fogalmazni, hogy abban benne legyen, Ön mennyire akarta, hogy megszülessen, hogy mennyit gazdagodott az élete azzal, hogy ő Ön mellett van. Az apával kapcsolatban azt emelje ki, hogy önök nem tudtak együtt élni, mert pl. más volt az érdeklődésük, nem értették meg egymást. Ne legyen kapcsoltban az Önök elrontott kapcsolata, rossz választása a fia életével. Előbb-utóbb azt is meg fogja kérdezni a fia, hogy hol van az apja, miért nem látja őt? Ezt a kérdést is meg kell kerülni, amíg lehet. Egyrészt nem tudni mit hoz az élet, még az is előfordulhat, hogy egyszer csak megjelenik az apa. Másrészt, ha azt mondja, hogy nem kíváncsi rá, az megint csak nem tesz jót az önértékelésének.
Erre a beszélgetésre - ami mindössze néhány mondat - sort keríthet az egyik esti mese után, azzal a bevezetéssel, hogy "úgy vettem észre, foglalkoztat, hogy neked hol az apukád". S attól függően, mit válaszol a fia, folytathatja a beszélgetést. Azzal, hogy Ön hozza szóba a kérdést, a fia tudomására hozza, hogy a témáról lehet beszélni, ezzel egy csomó feszültséget vesz le a válláról, azzal viszont Önnek kell számolnia, hogy ezután gyakran szóba kerülhet az apa.
A magam részéről azt javaslom, hogy minél előbb essenek túl ezen a beszélgetésen, mert a titok, a ki nem mondott dolgok, mindig megterhelők a gyerek számára.
Izsó Ildikó
