Kérdések-válaszok
Hogyan "kezelhető" a hiperaktivitás, milyen alapelveknek kell érvényesülni,h a hiperaktív gyermekeknek tartunk foglalkozásokat /például tanórát, játékos órákat, hittant/? Tudnának ehhez kapcsolódó szakirodalmat ajánlani?
Válasz
A hiperaktivitás igazán az iskoláskorban diagnosztizálható megbízhatóan, bár már az óvodáskorban, néha még korábban is vannak jelek, amelyek utalhatnak a hiperaktivitásra. A diagnózis felállítása szigorú követelmények alapján történik, egyaránt vizsgálni kell a mozgásosság, az impulzivitás és a figyelem területét. A pontos diagnózis meghatározza a kezelést, ezért mindenképpen szakember végezze!
Azt kérdezte, hogy milyen elveket érdemes követni a hiperaktív gyermekekkel való foglalkozásban: fejleszteni, követelni, de nem túlkövetelni! A gyermek számára átlátható számú szabályt kell kidolgozni, s ezeket következetesen betartani, betartatni! Ezek a szabályok olyanok legyenek, amelyeket a gyerek megért és elfogad. A szabályok között vannak fontosak és kevésbé fontosabbak, a hiperaktív gyereknél nagyon lényeges, hogy eleinte csak az igazán fontos szabályokra ügyeljünk, a többit csak lassanként vegyük a betartandó szabályok listájára (pl. fontos, hogy WC után kezet kell mosni, nem igazán fontos, hogy a WC fedőt le kell csukni. Fontos, hogy a padok között ne rohangáljanak, mert baleset lehet a vége, nem fontos, hogy a padon minden "elvágólag" legyen.) Lényeges, hogy meg kell magyarázni, mit miért várunk el a gyerektől, jóval többször, mint egy egészséges esetében. A magyarázat nélküli parancsolgatás nem sokat ér, mivel a gyermek nem érti meg az okot, így csak nehezen fogadja el az utasítást.
Rendezett környezetben az amúgy túlmozgásos gyerekek is nyugodtabbak, ezért törekedni kell a nyugodt, harmonikus környezet kialakítására is.
A következetesség segít a rutinok kialakításában, ami támpont a hiperaktív gyerek számára. Erre érdemes tehát figyelni a tanórák, foglalkozások megszervezésénél. Legyenek rendszeresen visszatérő feladatok, amelyeket a gyereknek kell elvégezni, s amivel össze lehet kapcsolni az aktuális anyagot (óra elején előveszik a füzetet, abba dolgoznak, majd következik a munkafüzet, végül a könyv. Ez persze csak példa volt, de talán érzékeltetni tudtam, mire is gondolok). Szerencsés esetben lehet találni valami olyan képességet vagy részképességet, amiben a hiperaktív gyerek is jól teljesít, erre lehet alapozni a későbbiekben. A dícséretre, elismerésre a hiperaktív gyereknek is ugyanolyan szüksége van, mint az egészségesnek.
További információt kaphat a következő könyvekben, amelyek a további kutatáshoz is forrásként szolgálhatnak:
dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyermek
Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (VI. fejezet)
Fredi Ehrat/Felix Mattmüler-Frick: A nehezen kezelhető gyermek (ez utóbbi könyv egy tágabb kategóriát tárgyal, ami magában foglalhatja a hiperaktivitást, jó ötleteket lehet belőle meríteni)
Izsó Ildikó
Hogyan "kezelhető" a hiperaktivitás, milyen alapelveknek kell érvényesülni,h a hiperaktív gyermekeknek tartunk foglalkozásokat /például tanórát, játékos órákat, hittant/? Tudnának ehhez kapcsolódó szakirodalmat ajánlani?
Válasz
A hiperaktivitás igazán az iskoláskorban diagnosztizálható megbízhatóan, bár már az óvodáskorban, néha még korábban is vannak jelek, amelyek utalhatnak a hiperaktivitásra. A diagnózis felállítása szigorú követelmények alapján történik, egyaránt vizsgálni kell a mozgásosság, az impulzivitás és a figyelem területét. A pontos diagnózis meghatározza a kezelést, ezért mindenképpen szakember végezze!
Azt kérdezte, hogy milyen elveket érdemes követni a hiperaktív gyermekekkel való foglalkozásban: fejleszteni, követelni, de nem túlkövetelni! A gyermek számára átlátható számú szabályt kell kidolgozni, s ezeket következetesen betartani, betartatni! Ezek a szabályok olyanok legyenek, amelyeket a gyerek megért és elfogad. A szabályok között vannak fontosak és kevésbé fontosabbak, a hiperaktív gyereknél nagyon lényeges, hogy eleinte csak az igazán fontos szabályokra ügyeljünk, a többit csak lassanként vegyük a betartandó szabályok listájára (pl. fontos, hogy WC után kezet kell mosni, nem igazán fontos, hogy a WC fedőt le kell csukni. Fontos, hogy a padok között ne rohangáljanak, mert baleset lehet a vége, nem fontos, hogy a padon minden "elvágólag" legyen.) Lényeges, hogy meg kell magyarázni, mit miért várunk el a gyerektől, jóval többször, mint egy egészséges esetében. A magyarázat nélküli parancsolgatás nem sokat ér, mivel a gyermek nem érti meg az okot, így csak nehezen fogadja el az utasítást.
Rendezett környezetben az amúgy túlmozgásos gyerekek is nyugodtabbak, ezért törekedni kell a nyugodt, harmonikus környezet kialakítására is.
A következetesség segít a rutinok kialakításában, ami támpont a hiperaktív gyerek számára. Erre érdemes tehát figyelni a tanórák, foglalkozások megszervezésénél. Legyenek rendszeresen visszatérő feladatok, amelyeket a gyereknek kell elvégezni, s amivel össze lehet kapcsolni az aktuális anyagot (óra elején előveszik a füzetet, abba dolgoznak, majd következik a munkafüzet, végül a könyv. Ez persze csak példa volt, de talán érzékeltetni tudtam, mire is gondolok). Szerencsés esetben lehet találni valami olyan képességet vagy részképességet, amiben a hiperaktív gyerek is jól teljesít, erre lehet alapozni a későbbiekben. A dícséretre, elismerésre a hiperaktív gyereknek is ugyanolyan szüksége van, mint az egészségesnek.
További információt kaphat a következő könyvekben, amelyek a további kutatáshoz is forrásként szolgálhatnak:
dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyermek
Dr. Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban (VI. fejezet)
Fredi Ehrat/Felix Mattmüler-Frick: A nehezen kezelhető gyermek (ez utóbbi könyv egy tágabb kategóriát tárgyal, ami magában foglalhatja a hiperaktivitást, jó ötleteket lehet belőle meríteni)
Izsó Ildikó
