Kérdések-válaszok
Kisfiam jan. 30-án volt 2 éves, tegnapelőtt hirtelen dadogni kezdett. Eleinte csak a le-vel kezdődő szavakat, ma már nagyon sokat dadog. Főleg, ha nagyon el akar mondani valamit. Láthatóan zavarja őt is. Egyébként szépen beszél, ráadásul egész nap, szinte megállás nélkül. Úgymond minden gondolatát hallani. Magáról még csak e/3-ban beszél. Lehet-e ez valami életkori sajátosság? Vagy valami rossz élmény érte? (ilyenre egyébként az elmúlt napokban nem emlékszem)
Válasz
Az Ön által leírt probléma előfordulása többször tapasztalható a beszédfejlődés hirtelen felgyorsulásakor. Azoknál a gyerekeknél, akik hirtelen kezdenek el beszélni, a szavak kimondásának szándéka és a "technika" még nincs összhangban ez okozhat dadogást. A dadogás kialakulásáról több elmélet is született, de egyik sem ad kielégítő magyarázatot, valószínűleg azért, mert ugyanannak a tünetnek - dadogás - a hátterében számtalan egymástól jelentősen különböző ok is meghúzódhat. A statisztika szerint a fiúkat gyakrabban sújtja, többször fordul elő elsőszülötteknél, és az átlagos vagy a feletti intelligenciájú gyerekeknél többször fordul elő.
Fontos, hogy sose javítsák ki a gyereket, ha dadog! A javítgatás, a kisegítés a "valamit nem csinálok jól" gondolatát erősíti egyre jobban, a gyerek lassan félni kezd a dadogástól -hiszen szeretne a környezetének megfelelni, vagyis szépen, hibátlanul beszélni - egyre inkább figyel a dadogására, így egyre jobban dadog majd a görcsössé váló akarástól. Amit a környezet újra kisegít, ezzel megerősítve a "már megint nem sikerült" érzését, így a dadogás végül állandósul.
Megfigyelték, hogy éneklés, suttogás esetén nem fordul elő a dadogás, ezért tanuljanak sok dal, énekeljenek, így nő a gyerek magabiztossága. Mindig hallgassák végig, akármilyen nehezen is születik meg egy-egy szó, és még egyszer: ne vegyenek tudomást a dadogásról.
Az, hogy kisfia önmagáról egyes szám 3. személyben beszél természetes, az én személyes névmás megjelenése három éves kor körül tapasztalható.
Izsó Ildikó
Kisfiam jan. 30-án volt 2 éves, tegnapelőtt hirtelen dadogni kezdett. Eleinte csak a le-vel kezdődő szavakat, ma már nagyon sokat dadog. Főleg, ha nagyon el akar mondani valamit. Láthatóan zavarja őt is. Egyébként szépen beszél, ráadásul egész nap, szinte megállás nélkül. Úgymond minden gondolatát hallani. Magáról még csak e/3-ban beszél. Lehet-e ez valami életkori sajátosság? Vagy valami rossz élmény érte? (ilyenre egyébként az elmúlt napokban nem emlékszem)
Válasz
Az Ön által leírt probléma előfordulása többször tapasztalható a beszédfejlődés hirtelen felgyorsulásakor. Azoknál a gyerekeknél, akik hirtelen kezdenek el beszélni, a szavak kimondásának szándéka és a "technika" még nincs összhangban ez okozhat dadogást. A dadogás kialakulásáról több elmélet is született, de egyik sem ad kielégítő magyarázatot, valószínűleg azért, mert ugyanannak a tünetnek - dadogás - a hátterében számtalan egymástól jelentősen különböző ok is meghúzódhat. A statisztika szerint a fiúkat gyakrabban sújtja, többször fordul elő elsőszülötteknél, és az átlagos vagy a feletti intelligenciájú gyerekeknél többször fordul elő.
Fontos, hogy sose javítsák ki a gyereket, ha dadog! A javítgatás, a kisegítés a "valamit nem csinálok jól" gondolatát erősíti egyre jobban, a gyerek lassan félni kezd a dadogástól -hiszen szeretne a környezetének megfelelni, vagyis szépen, hibátlanul beszélni - egyre inkább figyel a dadogására, így egyre jobban dadog majd a görcsössé váló akarástól. Amit a környezet újra kisegít, ezzel megerősítve a "már megint nem sikerült" érzését, így a dadogás végül állandósul.
Megfigyelték, hogy éneklés, suttogás esetén nem fordul elő a dadogás, ezért tanuljanak sok dal, énekeljenek, így nő a gyerek magabiztossága. Mindig hallgassák végig, akármilyen nehezen is születik meg egy-egy szó, és még egyszer: ne vegyenek tudomást a dadogásról.
Az, hogy kisfia önmagáról egyes szám 3. személyben beszél természetes, az én személyes névmás megjelenése három éves kor körül tapasztalható.
Izsó Ildikó
