Van egy 3 és egy 5 és fél éves lányom. 3 hónap múlva érkezik a harmadik baba, akit egyenlőre nagyon várnak, azonban "érzik a veszélyt" és egyre anyásabbak. A két nagy jól megvan egymással, sokszor órákig játszanak együtt. Persze néha ők is féltékenyek egymásra, de úgy érzem a "normális" mértékben. A két gyermek közül a nagyobbik aggaszt. 3 hónapja kezdődtek nála olyan hisztirohamok, amivel nem tudunk mit kezdeni. Rekedtre üvölti magát, vagy a kishugát akarja megverni (amit nem engedünk), vagy engem; rúg harap, karmol, és semmivel nem tudom leállítani (sem szép szó, sem kiabálás, vagy popsiraverés). Ha el lehet különíteni, pl. egy szobába, akkor fél óra múlva előjön, és úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Ha nem tudok elzárkózni előle, akkor "üldöz", verekedik, és 1-1,5 órán át nem tud kizökkenni. Valamit javít a helyzeten, ha "engedem" megverni magam, de ez úgy gondolom nem megoldás. Úgy érzem bármennyi időt is töltök vele neki nem elég. Amúgy nagyon anyáskodó típus, a konfliktusok egy részét is az okozza, hogy a kisebb nem engedi, hogy segítsen neki. (Amikor a húg megérkezett bevontuk a kistesó gondozásába, amit nagyon élvezett és jót is tett a kapcsolatuknak).
Egyfelől várja a kisbabát, akit elmondása szerint én szoptathatok, mert neki nincs tej a ciciben, de ő akarja altatni, pelenkázni, fürdetni, másrészt gyűlölni tudja, a dühös valamiért. Ezeket a hisztiket egyébként számomra láthatatlan okok váltják ki, látszólag semmi nem indokolja. Azt még észrevettem, hogy minden változásra nagyon érzékeny mostanában, feszült (nyaralás, vendégek érkeznek, ovis pajtások nyaralnak, neki még kellett oviba járni, stb.). Hogyan tudnék segíteni neki, hogy jobban átvészelje az elkövetkező időszakot, hiszen hamarosan kezdődik az ovi is, ahol már nagycsoportos lesz, és még több elvárásnak kell megfelelnie, mint eddig. Át kell költözniük az eddigi játszó szobába, hogy a pici alhasson az eddigi alvós szobájukban. Ez okozhat-e hasonló traumákat. Esetleg érdemes-e pszichológushoz vinni.