Kislányom 6 hetes lesz. Ő a harmadik gyermekem. Minden jól ment 3 hétig, ekkor fordult elő először, hogy két napig nagyon sokat sírt. A doktornő erre írt fel tápszert, mert szerinte az éhségtől sírt. Elkezdtem neki adni, de közben szoptattam is. Egyszer szoptattam, egyszer tápszert kapott. Addig amíg szopott volt rendesen széklete, miután tápot kapott egyre ritkábban kakilt. Végül már volt úgy, hogy 4 napig nem volt széklete és csak a kúp segített. Ekkor megszólalt a lelkiismeretem és úgy döntöttem, hogy nem érdekel semmi, rászánom az időt és csak szoptatom nem adok neki tápot. Már másnap elég volt neki a tejem és egy hangja sem volt egész nap. Amikor akarta mindig mellre tettem. 3 napig minden rendben is volt, de ma megint egész nap nagyon nyűgös volt. Egész nap sokat sírt. Azt hittem a meleg miatt. Sokszor megszoptattam, el is aludt rajta, de kb. fél óra múlva újra kezdtünk  mindent. Este pedig egyáltalán nem tudtam elnyugtatni, csak sírt és rángatta a cicimet. Végül mikor már nem tudtunk vele mint kezdeni adtam neki tápot, ettől mindjárt meg is nyugodott, tehát biztos, hogy éhes volt.
Én teljesen el vagyok csüggedve, mert már úgy örültem, hogy nem kell neki tápot adnom, de nem mertem hagyni, hogy tovább sírjon. Egyáltalán nem tudom, hogy mit kellett volna tennem. Mindkét mellemből szoptattam felváltva, úgy ahogy tanácsolni szoktad. Kicsit dajkáltam, azután újra kezdtük, de csak sírt és sírt. Mi lehetett az oka, hogy ma mégsem volt elég tejem talán az, hogy délután nem ettem semmit, mert a meleg miatt nem kívántam. Minden válaszodat elolvastam ebben a témában, sőt ki is nyomtattam, hogy ha gond lenne meg tudjam nézni. Elméletben tehát tudok mindent, de akkor gyakorlatban miért nem megy minden úgy, ahogy kéne?
A pici nagyon szeret szopni, eddig egyik gyerkőcöm se "volt oda ennyire a ciciért", mint ő és a széklete is rendeződött ebben a pár napban, amíg csak anyatejet evett. Nagyon szeretném csak szoptatni minél tovább, főleg az előbb leírt okok miatt és a saját lelkiismeretem miatt is.