Kérdések-válaszok
Három hónapja született meg egészséges, fejlett kislányom, nagyon boldog, 28 éves anyuka vagyok.
A szülés spontán zajlott, a magzatvíz elfolyásával indult éjjel 3/4 1 körül. A kórházba érkezés után közölték, hogy ebből sokára lesz baba, fájásaim ugyanis nem voltak.
Az orvosom egy-két óra múlva érkezett meg és azt mondta, hogy mivel nagy a fertőzés veszélye, kénytelen kézzel tágítani a méhszájat, hogy felgyorsítsa az eseményeket.
Ezt az igen fájdalmas műveletet többször is megtette, én pedig úgy gondoltam, ez ezzel jár.
Miután teljesen kitágultam elkezdődött a kitolási szakasz és mivel még mindig nem voltak elég erősek és hosszúak a fájásaim, infúziót kaptam.
Ezután negyed óra múlva, pontban 7-kor megszületett a kisbabám.
Amikor a gátat varrták, hallottam, hogy komolyabb sebek is keletkeztek belül, rá is kérdeztem, mire az orvos csak annyit mondott, hogy igen, nagy volt a baba, egy kicsit megsérült a méhnyak.
Igazán csak akkor döbbentem meg, amikor a zárójelentésemet olvastam, amin ez áll: Szülési magas hüvelyfalrepedés
Miután hazatértem a kórházból, azt vettem észre, hogy a hüvelyem mintha elzáródott volna, valami kitüremkedik. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy leszállt a méhem.
A második konrtrollvizsgálaton az orvosom közölte, hogy egy kissé előreesett a méhem és a hólyagom, a kitüremkedés pedig a hüvely elváltozása és ez sajnos így fog maradni.
Ő ezt alkati adottsággal, izomgyengeséggel magyarázta, amit én el is fogadok és nagyon bízom benne, hogy speciális tornával javíthatok valamit a helyzeten. Mégis azt kérdezem, nem amiatt történt-e mindez, mert túlságosan siettették a tágulást és nem a maguk természetes módján történtek a dolgok?
És egyáltalán mennyire gyakori a kézzel történő tágítás?
Milyen kockázatai vannak egy következő terhességnek ill. szülésnek?
Én bízom az orvosomban, nem is szívesen váltanék orvost, de nem szeretném, ha 40 éves koromra "Válasz:idős" lennék és évente plasztikai műtéteken kellene átesnem, nem beszélve arról, hogy még kistestvért is szeretnék a kislányomnak. Ezzel kapcsolatban egyébként azt mondta az orvos, hogy ha
lehet, akkor 3 éven belül ne szüljek, mert nagyon gyenge a gátam, meg kell erősíteni.
Válasz
A diagnózisom a leírtak alapján: türelmetlen orvos. A kézi tágítás távolról sem támogatott eljárás és valószínűleg gyógyszeres fájásfokozás is társult hozzá. Meggyőződésem, hogy a kitolási szak is forszírozva lett, emiatt keletkeztek a sérülések. Alkati tényezők nyilván belejátszhatnak, lehet, hogy a szövetei eleve sérülékenyebbek, de a turbósított szülés bizony oki tényező volt.
Abból, hogy a jelenlegi helyzet előállt, az is következik, hogy ugyan megvarrták a sérüléseket, de a nyúlás-vongálás okozta helyzetet nem sikerült teljesen orvosolni.
Egy következő terhességet és szülést mindez nem befolyásol valószínűleg hátrányosan, de a házaséletben alighanem észrevehető a különbség, mint ahogy
fizika megerőltetésre is a süllyedés élénk tünetekkel jelez. Valószínűnek tűnik számomra, hogy a következő szülés után, illetve amikor már nem akarnak további gyermeket, szükség lesz plasztikai műtétre. Bízzunk benne, hogy sikerül, mert azért az esetek túlnyomó többségében egyetlen műtéttel orvosolható szokott lenni a probléma.
Dr. Nagy László
Három hónapja született meg egészséges, fejlett kislányom, nagyon boldog, 28 éves anyuka vagyok.
A szülés spontán zajlott, a magzatvíz elfolyásával indult éjjel 3/4 1 körül. A kórházba érkezés után közölték, hogy ebből sokára lesz baba, fájásaim ugyanis nem voltak.
Az orvosom egy-két óra múlva érkezett meg és azt mondta, hogy mivel nagy a fertőzés veszélye, kénytelen kézzel tágítani a méhszájat, hogy felgyorsítsa az eseményeket.
Ezt az igen fájdalmas műveletet többször is megtette, én pedig úgy gondoltam, ez ezzel jár.
Miután teljesen kitágultam elkezdődött a kitolási szakasz és mivel még mindig nem voltak elég erősek és hosszúak a fájásaim, infúziót kaptam.
Ezután negyed óra múlva, pontban 7-kor megszületett a kisbabám.
Amikor a gátat varrták, hallottam, hogy komolyabb sebek is keletkeztek belül, rá is kérdeztem, mire az orvos csak annyit mondott, hogy igen, nagy volt a baba, egy kicsit megsérült a méhnyak.
Igazán csak akkor döbbentem meg, amikor a zárójelentésemet olvastam, amin ez áll: Szülési magas hüvelyfalrepedés
Miután hazatértem a kórházból, azt vettem észre, hogy a hüvelyem mintha elzáródott volna, valami kitüremkedik. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy leszállt a méhem.
A második konrtrollvizsgálaton az orvosom közölte, hogy egy kissé előreesett a méhem és a hólyagom, a kitüremkedés pedig a hüvely elváltozása és ez sajnos így fog maradni.
Ő ezt alkati adottsággal, izomgyengeséggel magyarázta, amit én el is fogadok és nagyon bízom benne, hogy speciális tornával javíthatok valamit a helyzeten. Mégis azt kérdezem, nem amiatt történt-e mindez, mert túlságosan siettették a tágulást és nem a maguk természetes módján történtek a dolgok?
És egyáltalán mennyire gyakori a kézzel történő tágítás?
Milyen kockázatai vannak egy következő terhességnek ill. szülésnek?
Én bízom az orvosomban, nem is szívesen váltanék orvost, de nem szeretném, ha 40 éves koromra "Válasz:idős" lennék és évente plasztikai műtéteken kellene átesnem, nem beszélve arról, hogy még kistestvért is szeretnék a kislányomnak. Ezzel kapcsolatban egyébként azt mondta az orvos, hogy ha
lehet, akkor 3 éven belül ne szüljek, mert nagyon gyenge a gátam, meg kell erősíteni.
A szülés spontán zajlott, a magzatvíz elfolyásával indult éjjel 3/4 1 körül. A kórházba érkezés után közölték, hogy ebből sokára lesz baba, fájásaim ugyanis nem voltak.
Az orvosom egy-két óra múlva érkezett meg és azt mondta, hogy mivel nagy a fertőzés veszélye, kénytelen kézzel tágítani a méhszájat, hogy felgyorsítsa az eseményeket.
Ezt az igen fájdalmas műveletet többször is megtette, én pedig úgy gondoltam, ez ezzel jár.
Miután teljesen kitágultam elkezdődött a kitolási szakasz és mivel még mindig nem voltak elég erősek és hosszúak a fájásaim, infúziót kaptam.
Ezután negyed óra múlva, pontban 7-kor megszületett a kisbabám.
Amikor a gátat varrták, hallottam, hogy komolyabb sebek is keletkeztek belül, rá is kérdeztem, mire az orvos csak annyit mondott, hogy igen, nagy volt a baba, egy kicsit megsérült a méhnyak.
Igazán csak akkor döbbentem meg, amikor a zárójelentésemet olvastam, amin ez áll: Szülési magas hüvelyfalrepedés
Miután hazatértem a kórházból, azt vettem észre, hogy a hüvelyem mintha elzáródott volna, valami kitüremkedik. Nagyon megijedtem, azt hittem, hogy leszállt a méhem.
A második konrtrollvizsgálaton az orvosom közölte, hogy egy kissé előreesett a méhem és a hólyagom, a kitüremkedés pedig a hüvely elváltozása és ez sajnos így fog maradni.
Ő ezt alkati adottsággal, izomgyengeséggel magyarázta, amit én el is fogadok és nagyon bízom benne, hogy speciális tornával javíthatok valamit a helyzeten. Mégis azt kérdezem, nem amiatt történt-e mindez, mert túlságosan siettették a tágulást és nem a maguk természetes módján történtek a dolgok?
És egyáltalán mennyire gyakori a kézzel történő tágítás?
Milyen kockázatai vannak egy következő terhességnek ill. szülésnek?
Én bízom az orvosomban, nem is szívesen váltanék orvost, de nem szeretném, ha 40 éves koromra "Válasz:idős" lennék és évente plasztikai műtéteken kellene átesnem, nem beszélve arról, hogy még kistestvért is szeretnék a kislányomnak. Ezzel kapcsolatban egyébként azt mondta az orvos, hogy ha
lehet, akkor 3 éven belül ne szüljek, mert nagyon gyenge a gátam, meg kell erősíteni.
Válasz
A diagnózisom a leírtak alapján: türelmetlen orvos. A kézi tágítás távolról sem támogatott eljárás és valószínűleg gyógyszeres fájásfokozás is társult hozzá. Meggyőződésem, hogy a kitolási szak is forszírozva lett, emiatt keletkeztek a sérülések. Alkati tényezők nyilván belejátszhatnak, lehet, hogy a szövetei eleve sérülékenyebbek, de a turbósított szülés bizony oki tényező volt. Abból, hogy a jelenlegi helyzet előállt, az is következik, hogy ugyan megvarrták a sérüléseket, de a nyúlás-vongálás okozta helyzetet nem sikerült teljesen orvosolni. Egy következő terhességet és szülést mindez nem befolyásol valószínűleg hátrányosan, de a házaséletben alighanem észrevehető a különbség, mint ahogy fizika megerőltetésre is a süllyedés élénk tünetekkel jelez. Valószínűnek tűnik számomra, hogy a következő szülés után, illetve amikor már nem akarnak további gyermeket, szükség lesz plasztikai műtétre. Bízzunk benne, hogy sikerül, mert azért az esetek túlnyomó többségében egyetlen műtéttel orvosolható szokott lenni a probléma.
Dr. Nagy László
