Kérdések-válaszok
Olaszországban szültem első, egészséges leánygyermekemet. Terhességem teljesen rendben ment, és a kiszámított időpont utáni 4. napon a magzatvíz egy részének elfolyása után a kórházban oxitocin infúziót kaptam, hogy a fájások gyakoribbá váljanak. A magzatmonitor problémát jelzett, a gyermek szívhangja a méhösszehúzódásokkor lassult, ill. a magzatvíz elszíneződését állapította meg az orvos. Ezt követően császármetszés végzését javasolták magzati veszélyeztetettség miatt. Kiderült, hogy a köldökzsinór a gyermek nyakára tekeredett, és ez nem engedte hogy kislányom a szülőcsatornában haladhasson, bár feje be volt ékelődve.
Mivel a közeljövőben szeretnénk még egy gyermeket, operáló orvosomnál érdeklődtem a következő teherbeesés egészségügyi szempontból ideális időpontja ( mihamarabb szeretnénk vállalni a második gyermeket ), ill. a következő szülés lefolyása felől. Válasza az volt, hogy elvben, ha az anya teljesen egészséges már 6 hónap után lehetséges a második, komplikációmentes terhesség kezdete, ami pedig a szülést illeti teljesen természetesnek tűnt, hogy császármetszéssel fog ez is zajlani.
Hozzátenném, hogy Olaszországban igen magas a császármetszések aránya, egyes statisztikák szerint meghaladja a 30 %-ot ) és orvosom is azzal indokolta-e véleményét, hogy noha a második természetes úton zajló szülés már korántsem jár akkora kockázatokkal, mint pl. 50 évvel ezelőtt, a felesleges kockázatok elkerülése miatt jobb a császármetszést választani.
Én ezt, ha csak egy mód van rá szeretném elkerülni, mert bár lehet, hogy csak túlzottan romantikus vagyok, de szeretném a természetes szülést megtapasztalni, mivel első terhességem egy kicsit "befejezetlennek" tűnt a műtét miatt.
Ön szerint is legjobb megoldás-e a császármetszés, vagy inkább próbáljak meg egy olyan kórházat keresni, ahol mindenekelőtt a természetes szülést preferálják ?
Válasz
Nemcsak Olaszországban, de nálunk is emelkedik a császármetszések aránya: nálunk jelenleg átlag minden 6-7. szülő nőt érint. Oka az is (sok minden más mellett), hogy a mai altatási-műtéti feltételek mellet a kockázata jelentősen lecsökkent, ezért egyre kisebb problémánál szánják rá magukat az orvosok a (nem lényegtelenül: jogilag is jobban védhető!) műtéti megoldásra.
Ez tény. Vitatkozni lehet róla. Amikor én a szakmát kezdtem, sőt, egész az elmúlt évtizedig a magzati indokból végzett első császár után szinte erkölcsi kötelesség volt - nagyon szigorú monitorizálás mellett - megkísérelni, hogy halad a szülés normál úton. És sok szép közös élmény adódott, persze az esetek felében-harmadában végül újabba műtétre kényszerültünk.
A mai orvoslás vérmérséklete úgy tűnik defenzívebb. Én úgy gondolom, a sanszot meg kell adni, de az is igaz, hogy nagyon szépen kell haladnia a szülésnek, hogy a fenyegető szövődmények (pl. hegszétválás) tudatában a mai szemlélet által érintett orvosnak legyen türelme végigvárni. Sajnos, ezek a tények.
Azért én szurkolok, hogy kaphassa meg a normál szülés élményét. Nekem nagyon sok szép emlékem is van - legyen benne része!
Dr. Nagy László
Olaszországban szültem első, egészséges leánygyermekemet. Terhességem teljesen rendben ment, és a kiszámított időpont utáni 4. napon a magzatvíz egy részének elfolyása után a kórházban oxitocin infúziót kaptam, hogy a fájások gyakoribbá váljanak. A magzatmonitor problémát jelzett, a gyermek szívhangja a méhösszehúzódásokkor lassult, ill. a magzatvíz elszíneződését állapította meg az orvos. Ezt követően császármetszés végzését javasolták magzati veszélyeztetettség miatt. Kiderült, hogy a köldökzsinór a gyermek nyakára tekeredett, és ez nem engedte hogy kislányom a szülőcsatornában haladhasson, bár feje be volt ékelődve.
Mivel a közeljövőben szeretnénk még egy gyermeket, operáló orvosomnál érdeklődtem a következő teherbeesés egészségügyi szempontból ideális időpontja ( mihamarabb szeretnénk vállalni a második gyermeket ), ill. a következő szülés lefolyása felől. Válasza az volt, hogy elvben, ha az anya teljesen egészséges már 6 hónap után lehetséges a második, komplikációmentes terhesség kezdete, ami pedig a szülést illeti teljesen természetesnek tűnt, hogy császármetszéssel fog ez is zajlani.
Hozzátenném, hogy Olaszországban igen magas a császármetszések aránya, egyes statisztikák szerint meghaladja a 30 %-ot ) és orvosom is azzal indokolta-e véleményét, hogy noha a második természetes úton zajló szülés már korántsem jár akkora kockázatokkal, mint pl. 50 évvel ezelőtt, a felesleges kockázatok elkerülése miatt jobb a császármetszést választani.
Én ezt, ha csak egy mód van rá szeretném elkerülni, mert bár lehet, hogy csak túlzottan romantikus vagyok, de szeretném a természetes szülést megtapasztalni, mivel első terhességem egy kicsit "befejezetlennek" tűnt a műtét miatt.
Ön szerint is legjobb megoldás-e a császármetszés, vagy inkább próbáljak meg egy olyan kórházat keresni, ahol mindenekelőtt a természetes szülést preferálják ?
Mivel a közeljövőben szeretnénk még egy gyermeket, operáló orvosomnál érdeklődtem a következő teherbeesés egészségügyi szempontból ideális időpontja ( mihamarabb szeretnénk vállalni a második gyermeket ), ill. a következő szülés lefolyása felől. Válasza az volt, hogy elvben, ha az anya teljesen egészséges már 6 hónap után lehetséges a második, komplikációmentes terhesség kezdete, ami pedig a szülést illeti teljesen természetesnek tűnt, hogy császármetszéssel fog ez is zajlani.
Hozzátenném, hogy Olaszországban igen magas a császármetszések aránya, egyes statisztikák szerint meghaladja a 30 %-ot ) és orvosom is azzal indokolta-e véleményét, hogy noha a második természetes úton zajló szülés már korántsem jár akkora kockázatokkal, mint pl. 50 évvel ezelőtt, a felesleges kockázatok elkerülése miatt jobb a császármetszést választani.
Én ezt, ha csak egy mód van rá szeretném elkerülni, mert bár lehet, hogy csak túlzottan romantikus vagyok, de szeretném a természetes szülést megtapasztalni, mivel első terhességem egy kicsit "befejezetlennek" tűnt a műtét miatt.
Ön szerint is legjobb megoldás-e a császármetszés, vagy inkább próbáljak meg egy olyan kórházat keresni, ahol mindenekelőtt a természetes szülést preferálják ?
Válasz
Nemcsak Olaszországban, de nálunk is emelkedik a császármetszések aránya: nálunk jelenleg átlag minden 6-7. szülő nőt érint. Oka az is (sok minden más mellett), hogy a mai altatási-műtéti feltételek mellet a kockázata jelentősen lecsökkent, ezért egyre kisebb problémánál szánják rá magukat az orvosok a (nem lényegtelenül: jogilag is jobban védhető!) műtéti megoldásra. Ez tény. Vitatkozni lehet róla. Amikor én a szakmát kezdtem, sőt, egész az elmúlt évtizedig a magzati indokból végzett első császár után szinte erkölcsi kötelesség volt - nagyon szigorú monitorizálás mellett - megkísérelni, hogy halad a szülés normál úton. És sok szép közös élmény adódott, persze az esetek felében-harmadában végül újabba műtétre kényszerültünk. A mai orvoslás vérmérséklete úgy tűnik defenzívebb. Én úgy gondolom, a sanszot meg kell adni, de az is igaz, hogy nagyon szépen kell haladnia a szülésnek, hogy a fenyegető szövődmények (pl. hegszétválás) tudatában a mai szemlélet által érintett orvosnak legyen türelme végigvárni. Sajnos, ezek a tények. Azért én szurkolok, hogy kaphassa meg a normál szülés élményét. Nekem nagyon sok szép emlékem is van - legyen benne része!
Dr. Nagy László
