Kisfiam májusban tölti be a 3. évet. Mindig is anyás, bújós, inkább félénk kisgyerek volt, amit mi elfogadtunk, gondoltuk, majd idővel úgyis eljön az a pont amikor el akar "válni". 9 hónapos volt amikor külföldre költöztünk, a nyelvet (angol) nem beszéli, bár a TV, video miatt sokat ért, de sok magyar családdal van kapcsolatunk, hasonló korú gyerekekkel. A gyerekközösségben inkább visszahúzódó eleinte, de idővel bekapcsolódik, bár ha nem érdekli az adott szitu, játék inkább félrehúzódik és önmagában játszik. A verekedős gyerekektől kifejezetten fél, ilyenkor sírva rohan hozzám védelemért.
Másfél éves volt, amikor én is dolgozni kezdtem, szerencsére először anyósom, majd apósom voltak a gyerekkel. Most februárban  a fiam babysitterhez került, aki magyar lány, régről ismeri, úgy gondoltuk a nyelvismeret hiánya, ismert félős természete miatt még ez jobb neki, mint az ovi. A lánynak van egy ugyan ilyen korú fia és egy féléves másik babája. Mivel ismertem a fiam hozzám való kötődését lassan fokozatosan próbáltuk beszoktatni, több-kevesebb eredménnyel. Az első héten az elváláskor volt néha sírás, de aztán elvolt, bár egyre többet mondta, hogy a másik kisfiú verekedős és ő nem szereti, viszont a bébit és a lányt imádja. A második héten kezdődtek igazán a gondok, óriási, egész nap visszatérő hisztis jelenetek, bepisilés (ami kb már fél éve nem fordult elő), állandóan engem hívott. Próbáltuk megmagyarázni miért megyek el, többször félnap után inkább elhoztam, együtt voltunk otthon, játszottunk, próbáltam elterelni a figyelmet. Ám egyre sírósabb, követelőbb lett, ezeket a hisztis jeleneteket sem szeretgetéssel, sem ígéretekkel, sem büntetés kilátásba helyezéssel nem lehetett megfékezni, mint aki kikapcsol, és nem vesz tudomást rólunk. Megnyilatkozásaiból úgy tűnik kizárólagos tulajdonának tekint, az édesapja viszi reggel, de nem utána, hanem utánam sír. Ami azért is probléma, mert újra kisbabát várok, ami később még nehezebbé teszi szerintem számára a dolgot. Apukájával egyébként nagyon jó a kapcsolata. A bepisilést természetesnek vettük, próbáltunk visszatérni a pelusra időlegesen amit mereven elutasít, miszerint ő nem baby, mint a lány kisbabája, neki már ne adjak pelust.
Tudom, hogy a nagyapa elmenetele és az új helyzet óriási trauma volt egyszerre, még ha próbáltuk időben előtte felkészíteni is. Tanácsot szeretnék kérni, mit tudnék tenni, amivel javíthatnám a helyzetet, könnyebben elfogadhatóvá tenném számára az új dolgot. Egyébként kis javulás látható, mert tegnap már játszott, csak elváláskor pityergett és mikor el akartam hozni megkérdezte miért jöttem ilyen korán. A sírós jelenetek is csökkentek, bár ha előjön nem lehet értelmesen beszélni továbbra sem vele és ált. ilyenkor pisil be.