Kérdések-válaszok

Kétgyermekes anyuka...

Kétgyermekes anyuka vagyok, egypetéjű ikreim 5 éves lányok. A problémám velük van. Most középső csoportos óvódások, és egyre több aggasztó dolgot veszek észre a viselkedésükben. Minden még az ikernyelvvel kezdődött, ezt "kinőtték", és, amióta ovisok panaszkodnak az óvó nénik, hogy kihasználva egyformaságukat, folyton cserélgetik egymást, "szórakoztatják" a többieket. Ilyenkor nagyon harsányak, de ugyanakkor megfigyelték, ha egyedül vannak (pl. az egyik beteg) teljesen el van a másik anyátlanodva. Nem beszél, nem játszik mással, stb. Beszélgettem egy iker ismerősömmel, aki szintén mondta, úgy érzi, a tesója nélkül egy senki, és nem tudja megállni a helyét, egy csepp önbizala sincs, csak, ha együtt vannak, akkor érzi magát egy teljes embernek.
Hasonló dolgokról én is olvastam, hogy rossz az egyforma öltözék, az állandó együttlét, stb. rossz, mert nem fejlődik ki az egyéniségük, és egy életre "lelki roncsok" lehetnek egymás nélkül, nem fogják tudni megállni a helyüket egyedül az életben, stb.
Sajnos nemcsak az oviban, de én is tapasztalom, hogy mennyire szoros a kapcsolatuk, mennyire függnek egymástól, hogy egyedül valóban szinte semmire nem képesek!

Válasz

A probléma, amiről beszámolt, az egypetéjű ikreket jobban veszélyezteti, mint a kétpetéjűeket, hiszen az előbbiek genetikailag szinte teljesen egyformák. Egy dolgot célszerű tenni, s azt minél előbb, szét kell őket választani, vagyis két külön csoportba kell őket járatni. Azért jó ezt minél korábban megtenni, mert később egyre eltéphetetlenebb lesz a kapocs, egyre nehezebben viselik majd az elválást/elválasztást. Így, bár eleinte nagyon anyátlanok lesznek, sok segítséggel megtanulnak majd egyedül is boldogulni a világban. Lesznek barátaik, külön élményeik, ezeket persze megbeszélhetik, de képesek lesznek önállóan is boldogulni. Az erős támasz, amit egymásnak nyújtanak nagyon jó, biztonságot is ad, de egyben el is szigeteli őket a többiektől, márpedig ők önálló személyiségek, még akkor is, ha majdnem azonosak.
Mindezt jól elő kell készíteni, megbeszélni az óvónőkkel, a lányokkal, s ha lehetőség van rá, akkor már szeptembertől külön kell őket választani. Nem lesz könnyű senkinek, főleg a lányok tiltakoznak majd, de nagy türelemmel és tapintattal át lehet segíteni őket a kezdeti zökkenőkön. Ehhez mindenképpen meg kell nyernie az óvónőket, hiszen a feladat nagy része rájuk hárul.

Izsó Ildikó