Kérdések-válaszok
2 hónapja született második lányom. A kettő között 19 hónap korkülönbség van. A "nagyobbik" természetesen nagyon féltékeny a picire. Ha hozzánk jönnek más gyerekek akkor azoktól is elvesz minden játékot és csak a veszekedés, sírás folyik. A dackorszakát is most kezdte el.
A kérdésem az lenne, hogy most tekintettel a változásokra (kistestvér érkezése) kerüljem inkább az ilyen baba-mama találkozókat nálunk, vagy viseljem el minden alkalommal ezt a veszekedést (mert talán egyszer majd megszokja, hogy mások is játszhatnak az ő játékaival) ?
Válasz
A testvérek közötti féltékenység a legkörültekintőbb szülői figyelem mellett is, előbb-utóbb jelentkezik. A nagyobb gyerek, aki eddig egyedül élvezhette az anyai és apai figyelmet, osztozni kényszerül az újonnan érkezettel. Ráadásul a kicsi több gondoskodást, odafigyelést igényel egyszerűen azért, mert kicsi, amit persze a nagyobb gyereknek nem lehet megmagyarázni, még ha meg is értené, akkor sem tudná elfogadni. Emellett a szoptatás olyan bensőséges, közeli kapcsolatot jelent, amiben a nagyobbnak már nem lehet része.
A nagyobb testvér előtt két út áll: vagy visszalép egy korábbi fejlődési állapotába és újra ő is kicsi lesz (ennek jelei, ha a már szobatiszta gyerek újra bepisil, vagy a cumisüveget/cumit már nem kérő nagyobb, újra kéri azokat, és persze még számos más forma jelenhet meg. A másik lehetőség, hogy a nagyobb "előre menekül", vagyis ő lesz a "nagy", akinek sok minden kiváltsága van, amit a kicsi még nem tehet meg. (ő már bilibe, míg a kicsi csak pelusba tud, a kicsi még csak cumisüvegből, míg ő a nagy, már pohárból ihat, stb).
Mindkét lehetőség bekövetkezhet, a szülői magatartás erősítheti vagy gyengítheti egyiket-másikat. A testvérféltékenység tipikus megjelenési formája a Ön által említett játékféltés is. A nagyobb gyereknek hirtelen a többi gyerek is vetélytársa lett, még ideiglenesen sem szeret velük osztozkodni. A két hónap, amióta megérkezett a kicsi, nagyon rövid, ezért átmenetileg azt javasolom, hogy azt a kevés szabadidőt, amit a pici hagy, töltsék együtt, egymásra figyelve a nagyobbal. Játsszanak kettesben, rajzoljanak, meséljen neki, ha igényli, vegye sokat az ölébe, dajkálja. Amennyiben megoldható, az apuka vagy a nagyszülők, néhány órára vigyék el a nagyobb lányzót, legyen olyan program ahova csak ő mehet el, a kicsi nem.
Fontos, hogy érezze, neki is jut a szülői figyelemből és a szeretetből. Emellett persze nagyon sok türelemre, megértésre, belátásra van szükség, hiszen ez a helyzet a "nagynak" is nehéz.
Izsó Ildikó
2 hónapja született második lányom. A kettő között 19 hónap korkülönbség van. A "nagyobbik" természetesen nagyon féltékeny a picire. Ha hozzánk jönnek más gyerekek akkor azoktól is elvesz minden játékot és csak a veszekedés, sírás folyik. A dackorszakát is most kezdte el.
A kérdésem az lenne, hogy most tekintettel a változásokra (kistestvér érkezése) kerüljem inkább az ilyen baba-mama találkozókat nálunk, vagy viseljem el minden alkalommal ezt a veszekedést (mert talán egyszer majd megszokja, hogy mások is játszhatnak az ő játékaival) ?
A kérdésem az lenne, hogy most tekintettel a változásokra (kistestvér érkezése) kerüljem inkább az ilyen baba-mama találkozókat nálunk, vagy viseljem el minden alkalommal ezt a veszekedést (mert talán egyszer majd megszokja, hogy mások is játszhatnak az ő játékaival) ?
Válasz
A testvérek közötti féltékenység a legkörültekintőbb szülői figyelem mellett is, előbb-utóbb jelentkezik. A nagyobb gyerek, aki eddig egyedül élvezhette az anyai és apai figyelmet, osztozni kényszerül az újonnan érkezettel. Ráadásul a kicsi több gondoskodást, odafigyelést igényel egyszerűen azért, mert kicsi, amit persze a nagyobb gyereknek nem lehet megmagyarázni, még ha meg is értené, akkor sem tudná elfogadni. Emellett a szoptatás olyan bensőséges, közeli kapcsolatot jelent, amiben a nagyobbnak már nem lehet része.
A nagyobb testvér előtt két út áll: vagy visszalép egy korábbi fejlődési állapotába és újra ő is kicsi lesz (ennek jelei, ha a már szobatiszta gyerek újra bepisil, vagy a cumisüveget/cumit már nem kérő nagyobb, újra kéri azokat, és persze még számos más forma jelenhet meg. A másik lehetőség, hogy a nagyobb "előre menekül", vagyis ő lesz a "nagy", akinek sok minden kiváltsága van, amit a kicsi még nem tehet meg. (ő már bilibe, míg a kicsi csak pelusba tud, a kicsi még csak cumisüvegből, míg ő a nagy, már pohárból ihat, stb).
Mindkét lehetőség bekövetkezhet, a szülői magatartás erősítheti vagy gyengítheti egyiket-másikat. A testvérféltékenység tipikus megjelenési formája a Ön által említett játékféltés is. A nagyobb gyereknek hirtelen a többi gyerek is vetélytársa lett, még ideiglenesen sem szeret velük osztozkodni. A két hónap, amióta megérkezett a kicsi, nagyon rövid, ezért átmenetileg azt javasolom, hogy azt a kevés szabadidőt, amit a pici hagy, töltsék együtt, egymásra figyelve a nagyobbal. Játsszanak kettesben, rajzoljanak, meséljen neki, ha igényli, vegye sokat az ölébe, dajkálja. Amennyiben megoldható, az apuka vagy a nagyszülők, néhány órára vigyék el a nagyobb lányzót, legyen olyan program ahova csak ő mehet el, a kicsi nem.
Fontos, hogy érezze, neki is jut a szülői figyelemből és a szeretetből. Emellett persze nagyon sok türelemre, megértésre, belátásra van szükség, hiszen ez a helyzet a "nagynak" is nehéz.
Izsó Ildikó
