Kérdések-válaszok
Kislányom két éves múlt júliusban, és még mindig az igénye szerint szoptatom. Szeretném már abbahagyni a szoptatást, de amióta két hónapja megpróbálkoztunk a csak esti elalváskori szoptatással (amellett, hogy a rengeteg tejemet le kellett fejnem, mert úgy fájt a mellem), megváltozott az életünk, a kislányom folyton sírt, nyűgös volt, szinte rám kapaszkodott, miközben mi szédelegtünk a nappali és éjjeli fáradtságtól. Képes volt napokat átsírni- és persze az éjjeleket is. Egy hónapig bírtam, aztán minden megy most a régiben, de már - őszintén- elegem van belőle, fejőstehénnek érzem magam, és zavar, hogy Lili ennyire kötődik a cicihez. Mit tegyünk, hogyan válasszuk el a kislányomat? Annak örülnék a legjobban, ha valamitől magától elapadna a tejem, minden orvosi beavatkozás nélkül. Lili nem cumizik, soha nem is cumizott, így ez a pótcselekvése sincs meg. Valójában pedig, tudom, ez hülyén hangzik, de sajnálom is elszakítani őt magamtól. Ha nem lenne ennyire fárasztó az éjjeli kétóránkénti kelés és a nappali négy-öt cicizés, még folytatnám is, de úgy érzem, már elég, már nem bírom. Nem így a tejem, rengeteg van. (Elméletileg tudom, hogy először nappal kell elhagyni, egyre kevesebbszer szoptatni, aztán éjjel, majd este...csak hogyan ne sírjon? )
Válasz
Én épp a fordítottját javasolnám. Az éjszakát jól el tudja különíteni a kicsi a nappaltól. Épp ideje lenne, hogy rászokjon a kislány az éjszakai alvásra - ha téged ennyire kimerít a dolog. (Van akit nem zavar, főleg, ha együtt alszik a kicsivel.)
Szóval: az esti és reggeli szopi maradjon meg, de éjjel ne kapjon. Beszéld is meg vele (elég nagylány már ehhez), és éjjel csak bújjatok össze. Legjobb lenne, ha nem te kelnél fel hozzá néhány napig, hanem a papa. Ezután, fokozatosan csökkentheted a nappali szopik számát is - ha továbbra is szándékod, hogy elválaszd. Ám ez nem megy anélkül, hogy ne adnál helyette valamit: érdekes programokat, együttjátszást, sétát, összebújást. Így akár észrevétlenül is letesz majd a szopizásról. Attól ne félj, hogy ezzel a hosszú távú szoptatással ártanál a kicsinek: nem lesz tőle semmi baja.
Viszont arra is számíthatsz, hogy: amíg te nem leszel teljesen és mélyen elkötelezve a teljes elválasztás mellett, addig nem tudod felé hitelesen közvetíteni ezt. A gyerek érzi, hogy valójában te sem akarod még abbahagyni a szoptatást, ezért neki is nehezebben fog menni. Szerintem adj időt magatoknak. Az éjszakát tényleg váltsd ki, de a nappali szopi még
maradjon meg egy darabig. Ez a fokozatosság mellednek is jobb lesz.
Sződy Judit
Kislányom két éves múlt júliusban, és még mindig az igénye szerint szoptatom. Szeretném már abbahagyni a szoptatást, de amióta két hónapja megpróbálkoztunk a csak esti elalváskori szoptatással (amellett, hogy a rengeteg tejemet le kellett fejnem, mert úgy fájt a mellem), megváltozott az életünk, a kislányom folyton sírt, nyűgös volt, szinte rám kapaszkodott, miközben mi szédelegtünk a nappali és éjjeli fáradtságtól. Képes volt napokat átsírni- és persze az éjjeleket is. Egy hónapig bírtam, aztán minden megy most a régiben, de már - őszintén- elegem van belőle, fejőstehénnek érzem magam, és zavar, hogy Lili ennyire kötődik a cicihez. Mit tegyünk, hogyan válasszuk el a kislányomat? Annak örülnék a legjobban, ha valamitől magától elapadna a tejem, minden orvosi beavatkozás nélkül. Lili nem cumizik, soha nem is cumizott, így ez a pótcselekvése sincs meg. Valójában pedig, tudom, ez hülyén hangzik, de sajnálom is elszakítani őt magamtól. Ha nem lenne ennyire fárasztó az éjjeli kétóránkénti kelés és a nappali négy-öt cicizés, még folytatnám is, de úgy érzem, már elég, már nem bírom. Nem így a tejem, rengeteg van. (Elméletileg tudom, hogy először nappal kell elhagyni, egyre kevesebbszer szoptatni, aztán éjjel, majd este...csak hogyan ne sírjon? )
Válasz
Én épp a fordítottját javasolnám. Az éjszakát jól el tudja különíteni a kicsi a nappaltól. Épp ideje lenne, hogy rászokjon a kislány az éjszakai alvásra - ha téged ennyire kimerít a dolog. (Van akit nem zavar, főleg, ha együtt alszik a kicsivel.)
Szóval: az esti és reggeli szopi maradjon meg, de éjjel ne kapjon. Beszéld is meg vele (elég nagylány már ehhez), és éjjel csak bújjatok össze. Legjobb lenne, ha nem te kelnél fel hozzá néhány napig, hanem a papa. Ezután, fokozatosan csökkentheted a nappali szopik számát is - ha továbbra is szándékod, hogy elválaszd. Ám ez nem megy anélkül, hogy ne adnál helyette valamit: érdekes programokat, együttjátszást, sétát, összebújást. Így akár észrevétlenül is letesz majd a szopizásról. Attól ne félj, hogy ezzel a hosszú távú szoptatással ártanál a kicsinek: nem lesz tőle semmi baja.
Viszont arra is számíthatsz, hogy: amíg te nem leszel teljesen és mélyen elkötelezve a teljes elválasztás mellett, addig nem tudod felé hitelesen közvetíteni ezt. A gyerek érzi, hogy valójában te sem akarod még abbahagyni a szoptatást, ezért neki is nehezebben fog menni. Szerintem adj időt magatoknak. Az éjszakát tényleg váltsd ki, de a nappali szopi még
maradjon meg egy darabig. Ez a fokozatosság mellednek is jobb lesz.
Sződy Judit
