Kérdések-válaszok
Kislányom december...
Nos a gondom az, hogy most már szeretnék egy kicsit több dologgal is foglalkozni. Pl. ha mosogatni próbálok fogja az egyik lábam és sír, hogy vegyem fel. Amerre megyek egyfolytában jön utánam és sírdogál. Amikor porszívózok egyik kezemben őt fogom, s a másikkal a porszívót......stb
Az érdekelne, hogy hogyan lehetne rászoktatni arra, hogy egy kicsit egyedül is játsszon. Van neki sok logikai, építő játéka is. Lehet, hogy már kiskorától kezdve nem kellet volna ennyit foglalkoznom vele?
Válasz
Azt hiszem most már Ön is látja, hogy a kezdetektől fogva kell önállóságra szoktatni a kicsiket, minél később kezdik el, annál nehezebben megy az átállás.
Igazán nincs recept, gyerekétől függ, hogy mi válik be. Talán segít, ha az Ön közelében játszik a kicsi, mondjuk olyasmit, mint amivel Ön is foglalkozik, Ő is kap egy kis répát, krumplit, lisztet, amit kavargathat, amit főzhet. Olcsón lehet olyan játékokhoz jutni, amelyek megfelelnek a célnak. Egyébként még játék sem kell igazán, mert a gyerekek jobban szeretnek az igazi dolgokkal tenni-venni. Egyszóval sok ötlet kell, és nagy elhatározás, hogy a főzés vagy a házimunka idejére nincs felvétel, csak egy-egy puszi vagy simogatás, de ott lehet Ön mellett a lánya, s olyasmivel foglalkozhat, mint amivel Ön. Az túlzott elvárás, hogy önállóan játsszon a szobájában, ehhez még kicsi. Számára az Ön közelsége és az Önnel való kapcsolat a legfontosabb! Persze számolnia kell azzal, hogy majd minduntalan félbe kell szakítania amit csinál, mert meg kell néznie vagy meg kell "ennie" az épp elkészült műremeket. Fontos, hogy legyen következetes, türelmes és egyszerre ne vezessen be sok újítást, ne legyen hirtelen sok új elvárás. Haladjon kisebb lépésekben! Legyen természetesen ezután is olyan idő, amikor együtt játszanak, amikor csak a lányára figyel.
Izsó Ildikó










