Kérdések-válaszok
Kisfiam 7.5 hónapos. Azt hittem, ebben a korban már nem nagyon kell tartanunk a bölcsőhaláltól, erre a gyerekorvosunk azt mondta :3 hónapos korban, majd 9 hónapos korban a leggyakoribb ez a fajta tragédia... Én mindig azt olvastam, az első 6 hónap a legkockázatosabb, abból is a 3. hónap.
Válasz
A bölcsőhalál az első életévben hirtelenül és váratlanul, látszólag egészséges csecsemőnélbekövetkező, sokszor még kórbonctani vizsgálattal is nehezen kideríthető halál. Az alaposabb utóvizsgálatok során azonban viszonylag gyakran derül fény nem szokásosan zajló terhességre, szülésre, a baba keringésének, légzésének, táplálkozásának, idegrendszerének olyan működési eltérésére, amely hajlamosította őt a bölcsőhalálra. Ez típusos esetben 1-3 hónapos korban fordul elő. Előfordulása ritka 2 hetes kor előtt, és 6 hónapos kor után. Gyakorisága 1000 élve született csecsemőre 0.2-0.3 eset. Ahol ez a családban már előfordult, ott a kockázat kb. ötszörös. Télen gyakoribb, mint nyáron, valamint a hirtelen halál leginkább éjfél és reggel 9 óra között fordul elő. Fiúknál az előfordulás gyakoribb, mint lányoknál. A kórfolyamat lényegét, ill. azokat a csecsemőben található eltéréseket, ill. környezeti tényezőket, amelyek következtében a bölcsőhalál létrejön, folyamatosan kutatják, így újabb és újabb adatok állnak rendelkezésünkre. Ezek megfigyelése, monitorizálása, az ilyen irányú kivizsgálás során segít abban, hogy a szakember a veszélyeztetett babákat kiszűrje, és elrendelje otthon a megfelelő riasztó eszköz használatát, a rendszeres kontrollokat. Ilyenkor a szülőket megtanítják az esemény esetleges bekövetkezésekor szükséges teendőkre, a baba életfunkcióinak helyreállítására, végső soron ujjáélesztésére. Ilyen vizsgálatokat a csecsemőhalálra veszélyeztetett (pozitív családi anamnézis, neonatológus ajánlása, újjáélesztés, stb.) csecsemőknél és a szülő kérésére ún. SIDS centrumokban - többnyire gyermekkórházakban - végeznek.
Dr. Gömöri Ágnes
Válasz
A bölcsőhalál az első életévben hirtelenül és váratlanul, látszólag egészséges csecsemőnélbekövetkező, sokszor még kórbonctani vizsgálattal is nehezen kideríthető halál. Az alaposabb utóvizsgálatok során azonban viszonylag gyakran derül fény nem szokásosan zajló terhességre, szülésre, a baba keringésének, légzésének, táplálkozásának, idegrendszerének olyan működési eltérésére, amely hajlamosította őt a bölcsőhalálra. Ez típusos esetben 1-3 hónapos korban fordul elő. Előfordulása ritka 2 hetes kor előtt, és 6 hónapos kor után. Gyakorisága 1000 élve született csecsemőre 0.2-0.3 eset. Ahol ez a családban már előfordult, ott a kockázat kb. ötszörös. Télen gyakoribb, mint nyáron, valamint a hirtelen halál leginkább éjfél és reggel 9 óra között fordul elő. Fiúknál az előfordulás gyakoribb, mint lányoknál. A kórfolyamat lényegét, ill. azokat a csecsemőben található eltéréseket, ill. környezeti tényezőket, amelyek következtében a bölcsőhalál létrejön, folyamatosan kutatják, így újabb és újabb adatok állnak rendelkezésünkre. Ezek megfigyelése, monitorizálása, az ilyen irányú kivizsgálás során segít abban, hogy a szakember a veszélyeztetett babákat kiszűrje, és elrendelje otthon a megfelelő riasztó eszköz használatát, a rendszeres kontrollokat. Ilyenkor a szülőket megtanítják az esemény esetleges bekövetkezésekor szükséges teendőkre, a baba életfunkcióinak helyreállítására, végső soron ujjáélesztésére. Ilyen vizsgálatokat a csecsemőhalálra veszélyeztetett (pozitív családi anamnézis, neonatológus ajánlása, újjáélesztés, stb.) csecsemőknél és a szülő kérésére ún. SIDS centrumokban - többnyire gyermekkórházakban - végeznek.
Dr. Gömöri Ágnes