A kisfiam most októberben lesz 6 éves. Mikor ő született, férjemmel épp az USA-ban éltünk, és mikor Máté 4 és fél éves volt költöztünk haza Magyarországra. Azaz mi ketten, míg férjem a mai napig ingázik a két ország közt, 1-2 hónapot itthon tölt, majd kettőt kint. Ha itthon van remek, mert szabadságon van, míg kint dolgozik elég nehéz, mert egyedül vagyunk. Máté 5 éves volt mikor megszületett a kistestvére. Így a múlt nyár-ősz tele volt változásokkal az életében. Igazából a gond ott kezdődik, hogy ugyan férjem idővel meg fog ugyan itthon állapodni, de még a jövő évet ide-oda utazással fogja tölteni, és a rögeszméjévé vált az, hogy Máté amerikai állampolgár is, meg folyékonyan is beszélt angolul ( idén már csak érti, de nem beszéli), és micsoda pazarlás ezt hagyni, hogy elfeledje, így jövő nyáron ki akarja magával vinni az egyik ilyen 2 hónapos útjára, hisz ott pillanatok alatt felszedi megint a már jól megalapozott tudását. Máté ősszel kezdi majd az iskolát, de az első 2 évben nincs angol oktatás a választott iskolában. Ő értékeli férjem ötletét, de igazán csak azért mert végre mehetne a kedvenc éttermébe, ahol milyen jókat lehet játszani.... Férjem a mondat utolsó felét mintha nem hallaná. Hogy mi a gondom ezzel az egésszel? Az hogy Máté egy rendkívül érzékeny kisfiú, szerintem 2 hét max. után nagyon megviselné, ha nem lennék mellette. És ez így még csak a kisebb baj, mert nagyon jó az apjával a viszonya, ha tudnám hogy férjem mellette lenne, nem is aggódnék, de ő nem 8-4-ig műszakban dolgozik, hanem sokszor reggel 10-től akár éjfélig is, sőt van úgy hogy éjszakai munka is adódik. Máté szinte állandóan az utolsó lenne az oviban akit elhoznak ( ott nyáron is van ovi), és lehet hogy akkor is csak a babysitterrel lehetne. Férjem ezen utjainak a célja a munka és a pénz gyűjtés ( építkezünk), tehát nem is teheti meg, hogy Máté mellett csücsüljön délutánokat, hisz akkor hiába megy ki. Lehet hogy ez a két hónap remek lenne arra, hogy felfrissüljön Máté angol tudása, de két évig még nem tudja megint csak használni az iskolában úgysem. Igaz, hogy jövő nyárra már 6 és fél éves lesz, és lehet hogy feleslegesen aggódok, de én úgy érzem ez egy nagy hiba lenne, ha őt két hónapra elszakítanák az itthoni, megszokott környezetéből.( kint nem szeretett oviba se járni, barátai sem igazán voltak) Mellesleg itthon gyönyörűen beilleszkedett, rengeteg barátja van, itt vannak imádott nagyszülei is, az öccsét is nagyon szereti. Végül is csak azt szeretném tudni, hogy ön szerint megéri-e ez az út a kisfiamnak, és csak én aggódom túl az egészet? Lehet hogy felnőtt már ehhez a fajta elszakadáshoz? Vagy egy 6 és fél évesnek ez meg korai ?
Egyetértek Önnel, valóban nem a legszerencsésebb ötlet, hogy egy 6 éves gyerek 2 hónapig egy vadidegen emberre lesz bízva, egy számára tulajdonképpen idegen országban, márpedig ez lesz a helyzet, hiszen a férjének dolgoznia kell, azért megy oda!
A fiára jelen helyzetben ne hallgasson, bár a lehetőség csábítja, de nem képes felmérni a következményeket. Lehet, hogy remekül érzi majd magát a kinti óvodában, de mi lesz, ha nem? Mit tesz akkor a férje, ha a fia nehezen szokja meg az új közösséget, esetleg nem a férje megy érte esténként, mert a munkája nem engedi? Egy kisgyerekkel való foglalkozás nagyon ",macerás", gondoskodni kell számára programokról, ráadásul úgy, hogy közben a napirendje lehetőleg állandó legyen. Nem hiszem, hogy a férje munkahelye tolerálná, hogy az addig szabadon igénybe vehető, terhelhető munkaerő figyelme el-el kalandozik (mi van az óvodában, jól érzi-e magát, nem betegszik-e meg (ez szinte kikerülhetetlen egy gyereknél, aki új közösségbe kerül), és még sorolhatnám az ellenérveket!
Az iskolakezdés előtt egyébként sem szerencsés egy új közösségbe vinni a fiát, megnehezítik vele az iskolai beilleszkedését. Márpedig az iskolakezdésen, az első éven sok múlik, fontos, hogy megszeresse az iskolát, jól érezze ott magát.
Az angolt nem felejti el főleg, ha az édesapjától sokat hallja az idegen nyelvet. Nem baj, ha nem beszél, ez még nem jelenti azt, hogy teljesen elfelejtette a nyelvet!
Próbáljon beszélni a férjével, értesse meg vele, hogy a fiuk szempontjából sem jó ez az utazás, neki pedig nehézségei lesznek, ami a munka rovására is mehet. Első után talán könnyebb lenne a helyzet, bár a két hónap akkor is hosszú lenne a fiának.
Nincs könnyű helyzetben, remélem sikerül a lehető legkevesebb konfliktussal megoldania a helyzetet.
Izsó Ildikó
