Kérdések-válaszok
Kisfiam 9 hónapos, kiegyensúlyozott, boldog baba. Különböző okok miatt - amit most nem részleteznék - a szüleimnél lakunk - még, és nem él velünk az apukája, mindezek ellenére jó viszonyban vagyunk, egy héten többször jön a fiához, játszanak, szeretik egymást. (Ez volt a helyzet idáig, de alább részletezem, mi van kilátásban.) De a kisfiam ugyanúgy kötődik - talán érthető módon, hiszen egy fedél alatt élünk velük - a nagyszüleihez, a szüleimhez is. Imádja őket és viszont. Anyukám nagyon sokat segít: éjjel többször kelek fel Balázshoz (cumit beadom, és van, amikor még szopizgat is egy kicsit), aki reggel 6-kor ébred, ilyenkor leviszem, és én vissza tudok feküdni pihenni egy kicsit, egyébként a legtöbbet velem van a fiam, de ha mondjuk el kell mennem valahova, örömmel vigyáz rá a nagymama (akivel bizony van, amikor nem felhőtlen a viszonyunk, s ez enyhe kifejezés - általában gyereknevelési kérdésekben nem egyezünk, meg úgy általában sem). Néhány héten belül megpróbálunk összeköltözni a gyermekem apjával (mivel nagyon korán jött a baba, szinte alig ismertük egymást, nem is éltünk még együtt), megpróbálunk család lenni, mind a ketten szeretnénk, újra, vagy talán most először megismerni egymást, a fiunk érdekében is. A két lakás elég távol van egymástól. Én ettől a hónaptól kezdve egy héten kétszer egyetemre járok (életemben először), és - mivel az iskola anyukámékhoz nagyon közel van (5 buszmegálló), a szünetben egyszer hazaugrom szoptatni - ilyenkor a nagymamája vigyáz Balira. A következőt találtam ki: mivel az egész történetből kisfiam nyugalma, és boldogsága a legfontosabb számomra, próbáltam úgy szervezni, hogy Ő a lehető legkevesebbet érezzen meg a változásokból. Szóval: a költözés után először egy, majd két, és így egyre több napot alszunk az új lakásban, apával. Az új lakás egy szobás, nincs kert, nincs autónk, de Balinak le lesz egy kis rész választva, és kifestjük olyan színre a kis zugának a falát, mint itthon (amit már megszokott). Természetesen ott is lesz kiságya, fele játék itt, fel ott, hogy a megszokott kis játékait is vigyük, de maradjanak is. Ha már megszokta az új helyet, beállnánk arra a rendszerre, hogy pénteken-szombaton, lehet, hogy vasárnapra is maradnánk - amikor iskolába kell mennem - a nagyiéknál aludnánk (Bali és én), a többi napon, pedig a másik lakásban: apával. Az anyukámnak jobb lenne, ha nem kéne átutaznia vigyázni Balira. A párom napközben itthon lenne velünk, de én nyugodtabb lennék, ha anyukámnál lenne a gyerek, amíg iskolában vagyok. Ráadásul a párom valószínű, külföldön fog dolgozni, így két-három hetente jönne csak haza, 1-2 hétre. Én akkor is - ha nem lenne itthon a párom - tartanám a megszokott rendszert, vagyis a hét több napján ketten lennénk a fiammal a másik lakásban, és hétvégére (péntek-szombat), amikor iskola van, lennénk a szüleimnél. A kérdésem az, hogy szerinted ez a "kétlaki" élet mennyire viselné meg a kisfiamat? Szeretném, ha a "káposzta is megmaradna, és a kecske is jól lakna", tehát, hogy apával legyünk A Család, de itt aludnánk egy héten kétszer a nagyiéknál - ami mindenkinek kényelmesebb megoldás az adott helyzetben. Mint már mondtam, kisfiam nagyon kötődik a nagymamáékhoz, hogyan oldjam meg az "elszakadást" tőlük, a költözéssel? Nem fogja nagyon megviselni a kisfiamat, hogy új környezetben kell élnie, és nincsenek ott a nagyszülők? Persze ott van apa, akit nagyon szeret, de ritkábban látja/látta. Nem fog összezavarodni: tudni fogja még így is, hogy kihez kötődjön? Szeretném, ha továbbra is én tölteném be a legfontosabb szerepet (egyenlőre) az életében, ebben nem esik csorba? Várom a véleményed, mit tanácsolsz? Te hogyan oldanád meg ezt a helyzetet, hogy mindenkinek, de legfőképpen a kisfiamnak jó legyen???
Válasz
Véleményem szerint nagyon jól átgondoltad és megszervezted az új életeteket, nem hiszem, hogy a várható kisebb zökkenőkön kívül nagyobb baj lenne. Amire tényleg fontos figyelni, s erre Te gondoltál is, az az, hogy legyen az életetekben állandóság, rendszeresség. Ha ezt sikerül biztosítanod, akkor mindketten belejöttök a rutinba, és megszokottá válik az "anya tanul, a nagyiéknál alszunk" megoldás.
A leveled alapján az az érzésem, hogy a szüleid és Apa nem jönnek ki a legfényesebben egymással! Ha már beleszoktál a tanulásba és rendeződött az új életetek, jó lenne, ha erre is gondolnál, mert a fiad előbb-utóbb rájön arra, hogy a szüleid és az apja gondosan kerülik egymást. Remélem nem nagy a probléma és senki nem kényszerít választás elé és ha tényleg zűr van, sikerül jól rendezni a dolgokat.
A fiad szempontjából egyébként a következetes nevelés a legfontosabb. Fontos, hogy saját magadnak tisztázd mi az, amit Balázs nevelésével kapcsolatban a legfontosabbnak tartasz, s ehhez ragaszkodj! Nem kell az anyukáddal szembe kerülnöd, az ütközések feszültséggel járnak, ez pedig senkinek sem jó. Balázs a nagyiéknál a mamád elvei szerint legyen ellátva, otthon, a hét nagyobb részében pedig a Te alapvetéseid érvényesüljenek. A konfliktusok esetén legyél határozott, mert a gyermeknevelés felelőssége a Tiéd, Balázs a Te fiad. És a párodé, akiről nem sok szó esett eddig. Ha az apuka beletanult a mindennapi rutinba, s már Te is jobban ismered, akkor nyugodtan bízd rá arra a két napra! Egyébként ha otthon van, akár haza is mehettek, nem? Tanítsd meg a párod arra, hogyan kell Balázst ellátni, s ha kedve van hozzá, engedd! Jót tesz mindenkinek, hidd el!
Nagyon sok sikert, remélem minél előbb nagyon jól rendeződnek a dolgaid! Sok kitartást a tanuláshoz!
Izsó Ildikó
Kisfiam 9 hónapos, kiegyensúlyozott, boldog baba. Különböző okok miatt - amit most nem részleteznék - a szüleimnél lakunk - még, és nem él velünk az apukája, mindezek ellenére jó viszonyban vagyunk, egy héten többször jön a fiához, játszanak, szeretik egymást. (Ez volt a helyzet idáig, de alább részletezem, mi van kilátásban.) De a kisfiam ugyanúgy kötődik - talán érthető módon, hiszen egy fedél alatt élünk velük - a nagyszüleihez, a szüleimhez is. Imádja őket és viszont. Anyukám nagyon sokat segít: éjjel többször kelek fel Balázshoz (cumit beadom, és van, amikor még szopizgat is egy kicsit), aki reggel 6-kor ébred, ilyenkor leviszem, és én vissza tudok feküdni pihenni egy kicsit, egyébként a legtöbbet velem van a fiam, de ha mondjuk el kell mennem valahova, örömmel vigyáz rá a nagymama (akivel bizony van, amikor nem felhőtlen a viszonyunk, s ez enyhe kifejezés - általában gyereknevelési kérdésekben nem egyezünk, meg úgy általában sem). Néhány héten belül megpróbálunk összeköltözni a gyermekem apjával (mivel nagyon korán jött a baba, szinte alig ismertük egymást, nem is éltünk még együtt), megpróbálunk család lenni, mind a ketten szeretnénk, újra, vagy talán most először megismerni egymást, a fiunk érdekében is. A két lakás elég távol van egymástól. Én ettől a hónaptól kezdve egy héten kétszer egyetemre járok (életemben először), és - mivel az iskola anyukámékhoz nagyon közel van (5 buszmegálló), a szünetben egyszer hazaugrom szoptatni - ilyenkor a nagymamája vigyáz Balira. A következőt találtam ki: mivel az egész történetből kisfiam nyugalma, és boldogsága a legfontosabb számomra, próbáltam úgy szervezni, hogy Ő a lehető legkevesebbet érezzen meg a változásokból. Szóval: a költözés után először egy, majd két, és így egyre több napot alszunk az új lakásban, apával. Az új lakás egy szobás, nincs kert, nincs autónk, de Balinak le lesz egy kis rész választva, és kifestjük olyan színre a kis zugának a falát, mint itthon (amit már megszokott). Természetesen ott is lesz kiságya, fele játék itt, fel ott, hogy a megszokott kis játékait is vigyük, de maradjanak is. Ha már megszokta az új helyet, beállnánk arra a rendszerre, hogy pénteken-szombaton, lehet, hogy vasárnapra is maradnánk - amikor iskolába kell mennem - a nagyiéknál aludnánk (Bali és én), a többi napon, pedig a másik lakásban: apával. Az anyukámnak jobb lenne, ha nem kéne átutaznia vigyázni Balira. A párom napközben itthon lenne velünk, de én nyugodtabb lennék, ha anyukámnál lenne a gyerek, amíg iskolában vagyok. Ráadásul a párom valószínű, külföldön fog dolgozni, így két-három hetente jönne csak haza, 1-2 hétre. Én akkor is - ha nem lenne itthon a párom - tartanám a megszokott rendszert, vagyis a hét több napján ketten lennénk a fiammal a másik lakásban, és hétvégére (péntek-szombat), amikor iskola van, lennénk a szüleimnél. A kérdésem az, hogy szerinted ez a "kétlaki" élet mennyire viselné meg a kisfiamat? Szeretném, ha a "káposzta is megmaradna, és a kecske is jól lakna", tehát, hogy apával legyünk A Család, de itt aludnánk egy héten kétszer a nagyiéknál - ami mindenkinek kényelmesebb megoldás az adott helyzetben. Mint már mondtam, kisfiam nagyon kötődik a nagymamáékhoz, hogyan oldjam meg az "elszakadást" tőlük, a költözéssel? Nem fogja nagyon megviselni a kisfiamat, hogy új környezetben kell élnie, és nincsenek ott a nagyszülők? Persze ott van apa, akit nagyon szeret, de ritkábban látja/látta. Nem fog összezavarodni: tudni fogja még így is, hogy kihez kötődjön? Szeretném, ha továbbra is én tölteném be a legfontosabb szerepet (egyenlőre) az életében, ebben nem esik csorba? Várom a véleményed, mit tanácsolsz? Te hogyan oldanád meg ezt a helyzetet, hogy mindenkinek, de legfőképpen a kisfiamnak jó legyen???
Válasz
Véleményem szerint nagyon jól átgondoltad és megszervezted az új életeteket, nem hiszem, hogy a várható kisebb zökkenőkön kívül nagyobb baj lenne. Amire tényleg fontos figyelni, s erre Te gondoltál is, az az, hogy legyen az életetekben állandóság, rendszeresség. Ha ezt sikerül biztosítanod, akkor mindketten belejöttök a rutinba, és megszokottá válik az "anya tanul, a nagyiéknál alszunk" megoldás.
A leveled alapján az az érzésem, hogy a szüleid és Apa nem jönnek ki a legfényesebben egymással! Ha már beleszoktál a tanulásba és rendeződött az új életetek, jó lenne, ha erre is gondolnál, mert a fiad előbb-utóbb rájön arra, hogy a szüleid és az apja gondosan kerülik egymást. Remélem nem nagy a probléma és senki nem kényszerít választás elé és ha tényleg zűr van, sikerül jól rendezni a dolgokat.
A fiad szempontjából egyébként a következetes nevelés a legfontosabb. Fontos, hogy saját magadnak tisztázd mi az, amit Balázs nevelésével kapcsolatban a legfontosabbnak tartasz, s ehhez ragaszkodj! Nem kell az anyukáddal szembe kerülnöd, az ütközések feszültséggel járnak, ez pedig senkinek sem jó. Balázs a nagyiéknál a mamád elvei szerint legyen ellátva, otthon, a hét nagyobb részében pedig a Te alapvetéseid érvényesüljenek. A konfliktusok esetén legyél határozott, mert a gyermeknevelés felelőssége a Tiéd, Balázs a Te fiad. És a párodé, akiről nem sok szó esett eddig. Ha az apuka beletanult a mindennapi rutinba, s már Te is jobban ismered, akkor nyugodtan bízd rá arra a két napra! Egyébként ha otthon van, akár haza is mehettek, nem? Tanítsd meg a párod arra, hogyan kell Balázst ellátni, s ha kedve van hozzá, engedd! Jót tesz mindenkinek, hidd el!
Nagyon sok sikert, remélem minél előbb nagyon jól rendeződnek a dolgaid! Sok kitartást a tanuláshoz!
Izsó Ildikó
