Kérdések-válaszok
A kérdésem az 5 és...
A kérdésem az 5 és fél éves kisfiammal kapcsolatos. Két gyermekem van , a már említett fiam és egy 3 éves kislányom. A fiammal a terhességet nagyon nehezen viseltem , már az elejétől fogva különböző egészségügyi problémáim jelentkeztek , amelyek kihatottak a lelkiállapotomra is. A szülés után egy nagyon mozgékony babát ismerhettünk meg , aki nagyon sok éjszakát végigsírt , (annak ellenére , hogy bőségesen volt tejem és nagyon sokat foglalkoztunk vele) és ez a nyugtalansága azóta is megmaradt. A testvér érkezése még plusz rátett a dologra , nagyon megviselte az az egy hét elszakadás ,( mivel rettentően anyás) annak ellenére , hogy a testvérét nagyon várta és nagyon ragaszkodott hozzá. Első időkben szinte semmilyen jelét nem mutatta a féltékenységnek, mostanában viszont egyre gyakrabban. Férjemmel együtt igyekszünk azon , hogy mindkettővel egyformán bánjunk és foglalkozzunk. A legnagyobb problémát viszont az jelenti , hogy a fiam egyre kezelhetetlenebbé válik és nem tudom mi lehet ennek az oka. Az utóbbi időben úgy kifordul önmagából , hogy szinte rá sem ismerek. Próbálkoztunk mindenféle fenyítési módszerrel , de igazából nem sok eredménnyel. A fiam egyre dacosabb, szemtelenebb lesz. És mindemellett még azt vettük észre , hogy amikor a viselkedésével "kikészíti " az egész családot akkor megnyugszik és pálfordulatot vesz , mindent elkövet hogy a kedvünkbe járjon. A kérdésem az lenne , hogy ilyenkor mi a teendő? Hogyan tudnánk segíteni neki, hogy túljusson a dührohamain és ismét béke és nyugalom uralkodhasson a családunkban?
Válasz
A testvérféltékenység sok esetben megkeseríti a családok életét. Tapasztalatom szerint ritka, hogy előbb utóbb ne jelentkezne a nagyobb testvér részéről a kisebb felé irányuló féltékenység. Nem mindig jó megoldás, hogy megpróbálnak egyformán foglalkozni a két gyerekkel, próbáljanak inkább a gyerekek igénye szerint játszani velük vagy olvasni nekik. Gyakran beválik, hogy nemcsak családi programokat szerveznek, hanem vannak fiús és lányos programok, ahova az apa a fiával, az anya a lányával megy el (pl, Hadtörténeti Múzeum, Természettudományi Múzeum, horgászás, focimeccs, mint fiús programok). Jó hatású, ha egyszer egy héten olyan időpontot jelölnek ki, ami csak a nagyobb gyereké, amikor nem kell osztozkodnia a kisebb testvérével az anyán. Ezek az időpontok legyenek sérthetetlenek, sose maradjanak el, ne változzanak, s a gyerek számára kedves tevékenységet végezzenek együtt. A lényeg, hogy ebben a sérthetetlen időpontban csak neki álljon rendelkezésére az anya. A gyerek választhatja meg a tevékenységet, ami lehet a mesélés, de lehet az ölben ülés is. Azt javasolnám, hogy másfél-2 órát próbáljanak hetente szabaddá tenni, amikor a kislánnyal más foglalkozik. Ez elég hosszú idő arra is, hogy elmenjenek a nagyobb gyerekkel sétálni vagy megnézzenek egy mozit.
Ami nem sok sikert hoz, az a büntetés. A tapasztalat azt mutatja, hogy a büntetésből az idő múlásával egyre nagyobb "mennyiség" kell, hogy a kívánt hatást elérhessük, egy idő után pedig teljesen hatástalan lesz.
Sajnos ennél konkrétabb javaslatot nem tudok adni, mindenképpen személyes találkozásra lenne szükség, ezért javaslom Önnek, hogy keressék fel a Nevelési Tanácsadót, ahol személyes találkozás után konkrét javaslatokat is kaphatnak.
Izsó Ildikó
