Kérdések-válaszok

A kisbaba...

A kisbaba szocializációjával kapcsolatban lenne kérdésem. Június óta élünk külföldön most 1 éves kislányunkkal és úgy néz ki, hogy 2-3 évig itt is leszünk. Sajnos eddig nem sikerült kapcsolatot kialakítani az itt élőkkel és így a nap legnagyobb részét a babával kettesben töltjük. Korábban úgy vettem észre nem zavarta, hogy nem találkozik másokkal, de pár hétig Magyarországon voltunk, ahol a nagyszülőkkel, barátokkal és azok gyerekeivel találkoztunk és úgy vettem észre, hogy nagyon élvezte a társaságot. Azt szeretném tudni, hogy ez a "magány" nem okozhat-e a babának szocializációs problémát, nem lesz-e belőle magányos, zárkózott ember, illetve mikortól elengedhetetlen, hogy társaságban legyen? Orvosunk szerint 2,5 éves korig nem okoz maradandó problémát, ha csak a mamával van, de én azért aggódom, mert boldog, kiegyensúlyozott emberkét szeretnék belőle nevelni.

Válasz

Szeretném Önt megnyugtatni, hogy kislányának nem lesznek szocializációs problémái, ha egy jó ideig csak Önnel van. Orvosa jól tudja, 2,5-3 éves korig nem feltétlenül szükséges a kortárs kapcsolat a kicsinek. Egy harmonikus, kiegyensúlyozott légkörben felnövekvő gyermek számára 3 éves koráig az anyjával, apjával való kapcsolata a meghatározó.
Egy gondolatot, bár Ön nem írt róla, megemlítenék. Az Ön számára szükséges lenne más felnőttekkel való kapcsolat kialakítása, ugyanis hosszú távon - és itt évekről lenne szó- hátrányos a felnőtt számára a nagyfokú elszigeteltség. Egyébként saját tapasztalatom, hogy soha nem ismerkedtem olyan gyorsan, mint amikor sétálni jártam a gyerekeimmel. Egy egészséges, önállóan járó kicsi számára a világ rengeteg felfedezni valót rejt és ebbe beletartoznak a gyerekek is. Minden akadályt legyőzve teremtenek egymással kapcsolatot, ha ennek szükségét érzik. Bár nem írta hol élnek most, ha teheti menjen minél többet sétálni a lányával, vigye Őt emberek közé. A kicsinek ezek az alkalmak egyenlőre teljesen megfelelnek ahhoz, hogy kapcsolatigényét kielégítse, és Ön is szót válthat más felnőttel. Egyszóval lányáért ne aggódjon, számára Ön a legfontosabb, inkább magára gondoljon, mert a hosszú, magányos napok nem tesznek jót. (Most jutott eszembe, hogy szerencsére magyarok mindenhol élnek, biztos az Önök közelében is van egy kisebb közösség, ahol szívesen látják).
Sok barátot kívánok Önnek és a lányának is.
Izsó Ildikó