Kisfiam most áprilisban lesz két éves. Fejlett, értelmes kisgyerek. Többnyire két- három szavas mondatokban beszél, pár mondókát egyedül elmond. A szobatisztasággal van egy kis problémánk, nem hajlandó sem bilire ülni, sem a WC-re jönni. A nagydolgot előre közli, említi is a bilit, de csak a pelusba hajlandó kakilni. Nem erőltetem a dolgot, jön a nyár, talán sikerül a biliztetés, hiszen úgy érzem, elég fejlett a dologhoz. Városi lakótelepen élünk, férjem szülei szintén itt élnek egy másik házban. Dávid az első gyermekünk. A nagyszülőkkel nagyon jó a viszony, Dávid elég sok időt tölt náluk, előfordul, hogy hétvégén ott is alszik. És itt kezdődnek a problémák. A kisfiam meglehetősen akaratos, kétévesen már hisztis gyerek. Állítólag én elég sok mindent ráengedek. Ebben biztos van valami, hiszen a kisfiam, és imádom őt. Persze határok nálam is vannak. A nagyszülőkkel elvan, de otthon, vagy ha együtt vagyunk a mamáéknál, csak én létezek számára. Még a cipőjét sem húzhatja fel más, csak én. A lakótelepen elég sok hozzá hasonló korú gyerek van, velük szoktunk együtt játszani. Dávid ilyenkor is ragaszkodik a jelenlétemhez, sokszor kell vele együtt játszanom, a többiektől függetlenül.
A nagymama szerint ha náluk van, Dávid sokkal kevésbé hisztis, mint otthon, ha velem van (Persze a sok tapasztalat meg stb. a gyereknevelés terén) Szerintük nagyon nehezen fog majd beilleszkedni az oviba, nagyon rossz lesz az elválás, ezért ősztől vissza kellene mennem dolgozni, és a gyereket bölcsibe adni, hogy szokja a közösségbe tartozást. Ott a szabályok miatt talán nem mer hisztizni. Hozzá tartozik, hogy nem feltétlen kell visszamennem a GYES lejárta előtt dolgozni, anyagilag sincs gondunk, és nekem sem jelent terhet a gyerekkel való otthonlét. A bölcsőde meglehetősen messze van a lakásunktól, óvoda pedig van a lakótelepen. Ha visszamennék dolgozni, reggel hétkor kezdenék, a férjem negyed nyolckor, tehát nagyon korán kellene bölcsibe indulnunk.
Aztán van még problémánk az elalvással. Dávid csak valakivel együtt tud elaludni, tehát szoros testi kontaktusban. Ezt úgy értem, hogy le kell feküdni mellé, hozzábújni, kicsit beszélgetni, aztán hosszabb- rövidebb időn belül elalszik. Ez általában negyed- háromnegyed óra között van. Ezt követően alszik egyedül. Úgy érzem, ez most problémát okozna a bölcsiben, de talán jövő őszre, ovis korára elég értelmes lenne ahhoz, hogy erről leszoktassuk.
Összegezve az egészet, én egyáltalán nem tartom szükségesnek a kisfiam bölcsibe adását, de nem tudom mit kezdjek ezzel a közösségbe szoktatással, és azzal, hogy a bölcsiben egy kicsit talán elhagyja a hisztit, "megjavul" és sokkal könnyebb dolgunk lesz az oviban.