Kérdések-válaszok
Kisfiam 17 hónapos...
Kisfiam 17 hónapos múlt és nem tapasztalok nála semmiféle ragaszkodást sem énhozzám sem férjemhez. Egész nap itthon vagyok vele, sokat játszunk, ő szeret az ölemben ülve játszani, könyvet olvasgatunk, sokszor hancúrozunk. Ha férjem hazajön ő is egyből játszik vele. Sokszor kéredzkedik fel az ölünkbe és különben is nagyon szeret ölben ülni.
Amikor viszont olyan barátaink vannak nálunk akiket ő kiskora óta ismer mindig az ő ölükbe kéredzkedik fel és van úgy, hogy olyankor minket el is lök magától. Ha ott hagyjuk egy kis időre akkor egyáltalán nem sír utánunk. (Egyedül olyankor érzünk vmiféle kötődést, ha számára idegenekkel találkozunk, beszélünk - olyankor bújik hozzánk).
Azt olvastam, hogy ennyi idősen már ki kellene alakulnia vmiféle kötődésnek a szülők fele. Jelez-e ez vmiféle problémát vagy ő ilyen természetű?
Amikor viszont olyan barátaink vannak nálunk akiket ő kiskora óta ismer mindig az ő ölükbe kéredzkedik fel és van úgy, hogy olyankor minket el is lök magától. Ha ott hagyjuk egy kis időre akkor egyáltalán nem sír utánunk. (Egyedül olyankor érzünk vmiféle kötődést, ha számára idegenekkel találkozunk, beszélünk - olyankor bújik hozzánk).
Azt olvastam, hogy ennyi idősen már ki kellene alakulnia vmiféle kötődésnek a szülők fele. Jelez-e ez vmiféle problémát vagy ő ilyen természetű?
Válasz
Azt hiszem, nincs a fiukkal semmiféle probléma, a kötődés is kialakult, hiszen szeret Önökkel lenni, az idegenek jelenlétében Önökhöz bújik. Gondolom, ha fáradt vagy álmos, akkor is a szüleit keresi, ha fájdalom vagy sérelem éri, akkor is Önökhöz szalad.
Sok kutató foglalkozott a kötődéssel, minden kísérleti helyzetben egy idegen jelenlétében vizsgálták a gyermek viselkedését. Itt a hangsúly az idegen jelenlétén van. Akkor alakult ki a biztos kötődés, ha az idegen jelenlétében a szüleihez szaladt a gyermek, úgy, mint ahogy azt Önök is tapasztalták.
Egy szerető, a gyermekre figyelő családban, ahol az anya a gyermek az elsődleges gondozója, nem lehet probléma a jó kapcsolat, a kötődés kialakulása. Nálunk nagyon ritka, hogy a gyermeket fél éves kora előtt elválasztanák az anyától és bölcsődébe adnák, általában egy, másfél évesen kerülnek a gyerekek a bölcsődébe, de a leggyakoribb a három éves korig tartó otthoni gondozás. Tőlünk nyugatabbra csak akkor maradhat otthon az anya a gyermekével, ha ezt a család anyagilag meg tudja oldani. Gyakran már néhány hónapos korában el kell szakadnia a csecsemőnek az anyától, mert nincs más lehetőségük. Ekkor lehetséges, hogy nem alakul ki a biztonságos kötődés, aminek a hiánya a későbbi időszakokban mutatkozik meg.
Azt hiszen sem Önnek, sem a férjének nem kell aggódnia, egy önmagát biztonságban érző, nyitott, a felnőttekben bízó kisgyereket nevelnek.
Izsó Ildikó
