Kérdések-válaszok
Kislányom most 10...
Kislányom most 10 hónapos. A kórházból hazatérve vesztett súlyából (pedig csaknem 4kg-mal született) és akadozott a súlygyarapodása, kevés volt a tejem. Akkor az orvos tápszerkiegészítést javasolt, amit sikerült napi 200gramm-ra csökkenteni (még ma is kap esténként egyszer 200 gr-ot).
A kislány 4 hónapos korától javasolta az orvos/védőnő, hogy kezdjük el a gyümölcs/főzelék adását -ezt egyébként mindenkinek javasolják!-, de én csak 7-8 hónapos kortól kezdtem el, de még most sem rendszeresen.
Általában reggelire kap egy tányér gyömölcsöt (szinte csak őszibarackot), ill d.u. vagy este egy tányér főtt zöldséget, néha pár kanál csirkehúst. Úgy tervezem, hogy kb. 1-2 hét múlva (amikor a kislány végre etetőszéket kap) kezdem el a "komolyabb" etetést, pl. naponta 4 étkezést.
A mai napig szopik, de bizonytalan vagyok. Úgy tűnik, nem nagyon érdekli a szopás, ami lassan nekem is kezd terhes lenni, u.i. csak állva, ugrálva, táncolva hajlandó szopni (azt hiszem, túl élénk, és már ez sem tudja lekötni). Ráadásul csak a két mellről "egyszerre" hajlandó szopni -egy kortyot ebből, egyet a másikból-, ha csak egyet kap, hisztizik és nem szopik. A fogai is jönnek sorban, talán ez az ok, és néha harap is, hiába szólok rá.
Magyarán az egész szopás kezd kissé "komikussá" válni. Biztosan nagy szüksége van még az anyatejre, de mégis úgy tűnik, félvállról veszi (tudom, hogy túlzás ilyet mondani egy csecsemővel kapcsolatban, de mégis), holott szinte ebből áll az egész napi tápláléka. Úgy érzem, mintha nem lenne tejem, a melleim nem teltek, holott soha nem gyarapodott ilyen szépen (már 3-4 hónapja havi 1kg), élénk, mosolygós baba.
Nem tudom, a szoptatás "okolható-e" érte, de a terhesség óta még mindig nem érzem "teljes értékűnek" magam, nem tudok koncentrálni, fáradékonyabb, ingerlékenyebb vagyok, mint a terhesség előtt. A szülés utáni kontroll-on nőgyógyászom azt mondta, amíg a szoptatás tart, addig a hormonszint nem áll vissza és természetes ez a még mindig "más-állapot". Tulajdonképpen ez az egyik fő oka, hogy lassan szeretném abbahagyni a szoptatást. Pedig pl. az esti szoptatást szívesen elhalasztanám akár fél évig, de akkor nem remélhető a visszaállás. Jól gondolom?
A kislány 4 hónapos korától javasolta az orvos/védőnő, hogy kezdjük el a gyümölcs/főzelék adását -ezt egyébként mindenkinek javasolják!-, de én csak 7-8 hónapos kortól kezdtem el, de még most sem rendszeresen.
Általában reggelire kap egy tányér gyömölcsöt (szinte csak őszibarackot), ill d.u. vagy este egy tányér főtt zöldséget, néha pár kanál csirkehúst. Úgy tervezem, hogy kb. 1-2 hét múlva (amikor a kislány végre etetőszéket kap) kezdem el a "komolyabb" etetést, pl. naponta 4 étkezést.
A mai napig szopik, de bizonytalan vagyok. Úgy tűnik, nem nagyon érdekli a szopás, ami lassan nekem is kezd terhes lenni, u.i. csak állva, ugrálva, táncolva hajlandó szopni (azt hiszem, túl élénk, és már ez sem tudja lekötni). Ráadásul csak a két mellről "egyszerre" hajlandó szopni -egy kortyot ebből, egyet a másikból-, ha csak egyet kap, hisztizik és nem szopik. A fogai is jönnek sorban, talán ez az ok, és néha harap is, hiába szólok rá.
Magyarán az egész szopás kezd kissé "komikussá" válni. Biztosan nagy szüksége van még az anyatejre, de mégis úgy tűnik, félvállról veszi (tudom, hogy túlzás ilyet mondani egy csecsemővel kapcsolatban, de mégis), holott szinte ebből áll az egész napi tápláléka. Úgy érzem, mintha nem lenne tejem, a melleim nem teltek, holott soha nem gyarapodott ilyen szépen (már 3-4 hónapja havi 1kg), élénk, mosolygós baba.
Nem tudom, a szoptatás "okolható-e" érte, de a terhesség óta még mindig nem érzem "teljes értékűnek" magam, nem tudok koncentrálni, fáradékonyabb, ingerlékenyebb vagyok, mint a terhesség előtt. A szülés utáni kontroll-on nőgyógyászom azt mondta, amíg a szoptatás tart, addig a hormonszint nem áll vissza és természetes ez a még mindig "más-állapot". Tulajdonképpen ez az egyik fő oka, hogy lassan szeretném abbahagyni a szoptatást. Pedig pl. az esti szoptatást szívesen elhalasztanám akár fél évig, de akkor nem remélhető a visszaállás. Jól gondolom?
Válasz
A szoptatást addig jó folytatni, amíg mindkét félnek jól esik. Ha már valóban terhedre van, akkor hagyjátok abba, de csak fokozatosan. Lehet, hogy az lenne a jó megoldás, hogy az esti, a reggeli, és délutáni, alvás előtti "álmos" szopás maradna meg, talán ilyenkor a lyány is "rendesebben" viselkedik (ezt persze csak feltételezem.)
Igazából nem értem, hogy mit jelent az, hogy nem érzed teljes értékűnek magad. Az ember egy kisgyerekkel szoptatás nélkül is kevésbé tud megfelelni annak a rengeteg feladatnak, amit a férfiak el sem tudnak képzelni.
És, sajnos, a legtöbb anya ((én is)) elvárja magától, hogy továbbra is első osztályú háziasszony, feleség, szerető, sőt dolgozó nõ legyen, és a környezete
pedig elvárja, hogy mindehhez még jó képet is vágjon, hiszen ott az a csodálatos gyerek, ugye, mit nyavalyog. Ezt pedig lehetetlen megoldani. Alább kell adni az igényekből, legyél csak elég jó anya, szerető, háziasszony, vagy szerezz segítséget (fizikai, és/vagy lelki) ahhoz, hogy a saját elvárásaidnak megfelelj.
Nem a hormonok a döntők, tíz hónappal a szülés után. Emiatt nem kell elválasztanod a babát. Napi egy-két szoptatás pedig szinte alig játszik szerepet a hormonháztartásban.
Szóval: ha valóban zavar, akkor válaszd el, és ne legyen lelkifurdalásod, mert nagyon-nagyon jól csináltad eddig. Ha a szoptatás közbeni idétlenkedés zavar, akkor próbáld csak az álmos időszakokban szoptatni a babát, ezt megteheted még akár egy-két évig is, a hormonháztartásod pedig lassan visszatér az "alapjáratra".
A lényeg az, hogy fokozatosan szoktasd rá a babát a felnőtt ennivalókra, és csak akkor csökkentsd a szoptatást, ha már szívesen elfogadja egyiket, másikat. Lassan kaphat kisgyerekkosztot: három főétkezés, és két kisétkezés. Ha maradsz a szoptatásnál, akkor megteheted, hogy szoptatod, ahogy eddig, és engedd meg, hogy bekapcsolódjon a családi étkezésekbe (tehát nem kell külön babaetetés végezni).
Még egy: az, hogy a melled üresnek érzed, nem jelenti azt, hogy nincs tejed. A gyereked hízik valamitől, és tán nem fotoszintetizál.
Sződy Judit
