Kérdések-válaszok
Nem tudom, problémám...
Nem tudom, problémám mennyire egyedi, de azt gondolom, a mai karrier - és pénzközpontú világban másnak is okoz fejtörést. A második gyermek vállalásáról van szó. Kislányunk tervezett gyerek, nagyon sokat foglalkozunk vele, gyönyörű, értelmes kiscsoportos ovis. Rengeteg örömünk van benne. Kb. egy éve érzem (főleg az ismerősök, családtagok nyomására), hogy ideje lenne kistesót vállalni. Én szívesen szülnék, nagyon szeretnék a kislányomnak testvérkét, 28 évesen már tisztában vagyok a gyermekvállalás minden felelősségével. Anyagilag is aránylag rendben vagyunk, házasságunk kiválóan működik, szóval, tényleg szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
De mindezek ellenére mindig ott motoszkál bennem valami kisördög. A lányom egyre önállóbb, sokkal szabadabban élünk mindhárman, sikerült még egy szakot elvégeznem a tanári diplomám mellé, újra karcsú és csinos vagyok, munkahelyemen elismernek, szeretnek...szóval, nehéz ez a döntés. Az első gyerek vállalása valahogy annyira egyértelmű, a kistesóé ilyen nehéz lenne? Gyakran gondolkodom azon, milyen önző is vagyok. Ugyanakkor tudatosan követem a szüléssel, terhességgel kapcsolatos szakirodalmat, egészségesen élek. Ismerőseim azzal riogatnak, hogy kifutok az időből, illetve azzal, hogy túl nagy lesz a korkülönbség.
De mindezek ellenére mindig ott motoszkál bennem valami kisördög. A lányom egyre önállóbb, sokkal szabadabban élünk mindhárman, sikerült még egy szakot elvégeznem a tanári diplomám mellé, újra karcsú és csinos vagyok, munkahelyemen elismernek, szeretnek...szóval, nehéz ez a döntés. Az első gyerek vállalása valahogy annyira egyértelmű, a kistesóé ilyen nehéz lenne? Gyakran gondolkodom azon, milyen önző is vagyok. Ugyanakkor tudatosan követem a szüléssel, terhességgel kapcsolatos szakirodalmat, egészségesen élek. Ismerőseim azzal riogatnak, hogy kifutok az időből, illetve azzal, hogy túl nagy lesz a korkülönbség.
Válasz
Valóban, ahogy írja, sok fiatal anya érzi ugyanezt: elvárják mások, a társadalmi szokás, norma, hogy legyen már egy kistestvér, holott a családi és egyéni érzelmekben a második gyermek vállalásának igénye még nem ért meg. Nem gondolom, hogy ez feltétlen önzés lenne, és azt sem gondolom, hogy a testvér vállalásának lenne valamiféle abszolút optimális ideje. Azt ugyan vizsgálati eredmények igazolják, hogy a túl kicsi korkülönbség (2 évnél kisebb) sokszor (nem mindig!) nagy teher az anyának, és a gyerekeknek is nehéz megbirkózni a testvér érkezésével, az anyai gondoskodás és figyelem nagy valószínűséggel bekövetkező csökkenésével, de ez is csak olyan családokban okoz gondot, ahol más családi probléma is felmerül. A testvér érkezését egyébként 3 és 5 éves kor között fogadják legnehezebben a gyerekek az érzelmi és gondolkodási sajátosságuk, fejletlenségük miatt, de ez a megfigyelés sem tökéletes törvény, arról nem is beszélve, hogy a gyerekek nagy része igen jól megküzd a testvérféltékenységgel. A gyerekek miden életkori szakaszukban máshogyan fogadják, máshogyan kezelik a testvért, és ha a szülők jól bánnak a gyerekekkel, akkor nagy élmény minden gyermek számára a testvér, a vele való játék, csínytevés, nevetgélés, még a féltékenység, az irigység érzése ellenére vagy mellette is. Nem lehet tehát tanácsot adni arra nézve, hogy mikor vállaljon második gyermeket, vagy egyáltalán vállaljon-e. Illetve egy tanácsot mégis adhatok: mindenkiben megérik annak az érzése, hogy szeretne-e második babát, tudja-e majd szeretni, el tudja-e képzelni az addigi megszokott életük megváltozását. A választ mindenkinek magának kell meghozni, mindenkinek magában kell megérlelnie a választ. Ezt a folyamatot, a döntés folyamatát, nem lehet és nem is kell siettetni, egyszerűen kialakul. Kérdéséből úgy tűnt, most még nem ért meg semmiféle elhatározás, de, úgy gondolom, semmi nem sürgeti, hiszen bőven van még arra ideje, hogy eldöntse, szeretne-e második gyermeket, és nem kési le a biztonságos szülés idejét sem. A döntés bizonyára meg fog érni magában.
Dr. Kőrössy Judit
